Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

190 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. BZÖvetkezet autonómiáját, mert a kormánybiztos jelentése alapján meggyőződött maga is arról, hogy a feljelentések minden alapot nélkülöztek. Igen ám, csakhogy a kormány tervez, és a rendőrség, valamint a rendőrségnél nem tudom, miféle külső befolyások döntenek és cselekszenek. 1921 végén a kormány intézkedése következtében a szövetkezet visszakapta autonómiáját, de még 1923 közepén is, ma is, a rendőrségnek az akkori viszonyok között az emiitett alaptalan feljelentések kapcsán adott általános jelentések alapján vonják el a pónzügyigazgatóságok a szövetkezettől ezeket az italmérési engedélyeket. Azt gondolom t. Nemzetgyűlés, hogy a kormány presztízsén is súlyos csorba esik, ha ez lehetséges, mert hiszen lehetetlen, hogy a kormány intencióinak megfelelő legyen az, hogy az egyik oldalon megszünteti az eljárást, mint alaptalant egy intézmény ellen, a másik oldalon pedig a saját közegei tovább folytatják ezeket a károsító intézkedéseket. Propper Sándor : A káplár nagyobb ur, mint a generális! Peidl Gyula : De súlyosan érinti ez az intézkedés a szövetkezet tagjait is és én nem mulaszthattam el ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál megragadni az alkalmat és felhívni a pénzügyminiszter ur figyelmét, hogy legyen kegyes és kérje fel a kollegáját, a belügyminister urat, hogy kövesse a ministerelnöknek az intézkedését, vagy követtesse az alárendelt rendőrségi hatóságaival és azt az alaptalan és oktalan eljárást, amelyet a ministerelnök 1921. év végén beszüntetett, végre 1923 közepén a belügyminiszter is szüntesse meg és illetve a pénzügyministerium ne vegye figyelembe a rendőrségnek erről szóló feljelentését, vádaskodását, vagy nem tudom, minek nevezzem ezt. T. Nemzetgyűlés ! A szövetkezeti mozgalmat általában az egész világon, ott ahol a kormányokban és az intéző körökben haladás, fejlődés érzete, szociális érzék van, a kormányok olyan tömegmozgalomnak tekintik, amely ha egymagában nem is alkalmas arra, hogy a szocializmust megteremtse, de alkalmas arra, hogy a fejlődést egy bizonyos nyugodtabb mederbe terelje, és ezt előmozdítsa. Nem hinném, hogy Magyarországon más lehetne a kormánynak bevallott intenciója a szövetkezeti mozgalommal szemben, s én a jelen alkalmat — ismétlem — fel akartam használni arra, hogy felhivjam a kormány figyelmét ezekre az anomáliákra, amelyek egyrészt anyagilag károsítják a szövetkezeti mozgalmat és akadályozzák a szövetkezeti eszme terjesztését, másrészt rendőrségi és pénzügyigazgatósági intézkedésekkel károsítanak egy olyan tömegmozgalmat, amely mindenképen rászolgált nem arra, hogy akadályozzák, károsítsák, hanem hogy támogassák a mai viszonyok között. Egyebekben a törvényjavaslatot — amint emiitettem — abból az okból kifolyólag, hogy ez alkalmas a mozgalom és a szövetkezeti eszme terjesztésére, elfogadom, csak egy megjegyzésem volna, hogy t. i. bizonyos aggályokat táplálok a 10.000-nél kisebb taglétszámot számláló szövetkezeteknél az üzletrész felemelése dolgában, mert ezekben az esetekben ott, ahol küldöttrendszert vezetnek be, háromnegyedes többséget akceptábilisnak tartom. A küldöttek ugyanis a dolog természeténél fogva megjelennek a közgyűlésen, és igy a többség minden észszerű javaslatnál elérhető. A tízezer tagnál kisebb szövetkezetek azonban igénytelen megítélésem szerint súlyos helyzetbe kerülhetnek, mert tízezertől a husz-harmincezres taglétszámig borzasztó nagy még a distancia. Egy négy-ötezer taglétszámú szövetkezet sem képes a tagjait kellő számban összetoborozni a közgyűlésre, már technikai okokból sem, mert erre Budapesten még megfelelő helyiségek sincsenek, annál kevésbé a vidéken, s egy ilyen kisebb taglétszámból összeállított közgyűlésben, ha az üzletrész felemelése háromnegyed többséghez van kötve, nagyon könnyű egy kis csoportot megszervezni, amely bármilyen intencióból, rossz szándékkal, szövetkezet elleni motívumokból is meg tud akadályozni egy ilyen üzletrészfelemelési akciót. Már pedig teljesen igaza van az előadó urnák abban, hogy a javaslat ezzel a kiegészítéssel nemcsak a szövetkezetek fejlődését szolgálja, hanem egyúttal bizonyos mértékig mentesíteni kívánja az államkincstárt is, amennyiben lehetővé akarja tenni, hogy a szövetkezetek a saját erejükből, a saját tagjaik gazdasági erejének igénybevételével tudják magukat fentartani és ne legyenek kénytelenek csupán és kizárólag az állam anyagi támogatását igénybevenni. Ha ezt megnehezítjük ezeknél a szövetkezeteknél, akkor — ismétlem — attól tartok, hogy ezt a kettős célt nem igen fogjuk elérni, már pedig a szövetkezetek nagy része a tízezer taglétszámon aluli kategóriába tartozik, úgyhogy a pénzügy minister ur — azt hiszem — nem nagyon fog örülni az eredménynek, ha ezt a rideg rendelkezést, a háromnegyed többséghez kötést, a kisebb taglétszámú szövetkezeteknél is fentartjuk. Szerintem kell keresni és találni valamilyen módot, hogy ezeknél gyakorlatilag érvényesíthető legyen intenció, amely a javaslatba le van fektetve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Elnök: Kivan még valaki szólani ? (Senki !) Ha senki sem kivan szólani, akkor a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólani. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott képviselő urnák aggálya, — azt hiszem, — eloszlatható lesz azzal, hogy csak a megjelent tagoknak háromnegyed részéről van szó. Peidl Gyula: Akik ellenakciót indítanak, azok megjelennek ! Őrffy Imre előadó: Mindenesetre & szövet-