Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

 nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. 187 »szövetkezeti választmány« szót használja, hanem a megfelelőbb »kiküldött«, vagy »képviselő közgyűlés« szót. Elhagyta a bizottság — és ez meglehetősen lényeges változtatás a szövegen — a negyedik és ötödik bekezdést, amelyek a kormánybiztos kiküldéséről szólnak abban az esetben, ha a kiküldött közgyűlés ülésezik. Erre nézve a bizottságnak az volt az álláspontja, hogy ezek a kormánybiztosok tulajdonképen azért voltak kiküldve, hogy a kormánynak bizonyos ingerenciája biztosittassék az általános vezetést illetőleg. Eltekintve attól, hogy bizonyos aggályok merültek fel a szövetkezeti autonómiának elvi kérdését illetőleg, amely meglehetősen inkompatibilis az ilyen kormánybiztos kiküldésével, nagyon súlyosan esett latba, hogy a kormánynak addig, amig ezek az abnormis viszonyok tartanak, megfelelő ingerenciája van a szövetkezetek felett, abban a tekintetben, hogy ugy is támogatja őket és azt bizonyos garanciákhoz is kötheti, ami a szövetkezetekkel való előzetes megbeszélés utján semmi akadályba nem ütközik. Erre való tekintettel, és azért, hogy ennek a két bekezdésnek az elejtését bizonyos oldalról kifejezetten kérték, a bizottság e rendelkezéseket el is hagyta. Egészen uj rendelkezést tartalmaz a 2. § és azt hiszem e tekintetben a nemzetgyűlés egyeteme egy véleményen van velem, amikor megállapitom azt, hogy igen lényeges szükséget pótol a 2. §. Ez vonatkozik az összes szövetkezetekre, kimondván, hogy a szövetkezeteknek, szemben az eddigi jogforrásokban leszegezett rendelkezésekkel, joguk van minősitett szövetkezeti többség utján a szövetkezeti üzletrésztőkét megfelelően felemelni. Mit fog ez jelenteni a gyakorlatban ? Azt, hogy a szövetkezetek nem fognak mindig és kizárólag az állam gyámolitásához, az állam pénzügyi forrásaihoz fordulni, a nélkül, hogy saját szövetkezeti tagjaiknak anyagi erejét igénybe vennék. Méltányos a pénzügyi kormányzatnak az álláspontja, amely azt mondja, hogy szívesen segit a szövetkezeteken a mostani nehéz hitelviszonyok között az alatt a feltétel alatt, hogy a szövetkezeti tagok is mindent elkövetnek, hogy a ma hiányzó tőkéket megfelelő üzletrész felemeléssel pótolják. A gyakorlat tehát valószínűleg ugy fog kialakulni, hogy a hiányzó hitel egy részét az állam a jegyintézet utján, vagy más formában pótolni fogja, de igenis meg fogja követelni, hogy a szövetkezeti tagok is segítségére jöjjenek a megszorult szövetkezeteknek a hiányzó tőkék kiegészítése céljából. A 2. §-ban két lényegtelen beszúrást tettünk, amelyeknek felvétele az eddigi törvényrendelkezések hatályon kivül való helyezésére vonatkozik. Az egyik az 1898. évi XXIII. t. c. 14. §-ának rendelkezése, amely épen ellenkezett ezzel az üzletrésztőkefelemelési nóvummal, A másik pedig az 1920. XXX. t. c. 8. §-a, amely 500 K-nál magasabb üzletrészeket nem engedélyezett. Ez a mai nehéz valutáris viszonyok között oly alacsony. értékhatár, hogy ennek fentartása igazán nem lett volna indokolt. Ez a két lényeges rendelkezés az, amelyet a javaslat tartalmaz és azt hiszem, hogy a nemzetgyűlés azt hosszabb vita nélkül elfogadhatja, mert mind a kettő igazán szükséget pótol és olyan, amelytől csak a szövetkezeti élet fellendülését várhatjuk. Epen ezért tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot ugy __ általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Forgács Miklós jegyző: Peidl Gyula! Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság módosításával olyannak Ítélem, amely alkalmas arra, hogy általa a szövetkezeti eszme terjesztessék és a szövetkezeti mozgalom fejlesztessék Magyarországon. A javaslat különösen az által vált erre alkalmassá, mert a bizottsági tárgyalás folyamán egyrészt sikerült az eredeti javaslatból kihagyni azt, ami nem volt benne, és sikerült másrészt belevenni azt, ami hiányzott belőle és ilyen módon olyanná átformálni a javaslatot, amely mint mondom, alkalmas arra, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztését előmozdítsa. A szövetkezeti mozgalmat ugy Ítélem meg

} mint egy semleges területet, amely ha oda pártpolitikát be nem visznek, alkalmas arra, hogy az ország kisembereinek, a dolgozó néprétegeknek érdekeit szolgálhassa. Hogy ez semleges terület, erre nézve két nagyon érdekes momentumot kivánok bizonyságképen felemlíteni. Az egyik az, hogy a munkavállaló szövetktzetekről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, itt Schandi Károly t. képviselőtársam a munkások fogyasztási szövetkezetéről, az Általános Fogyasztási Szövetkezetről mint olyanról emlékezett meg, amely a munkásság életviszonyainak megjavítása terén érdemekre hivatkozhat (Egy hang jobbfelöl ; Ugy is van!) és e tekintetben szolgálatokat teljesített. Azt hiszem, Schandi Károly t. képviselőtársam és a túloldal összes tagjai nem igen buzgólkodnak olyan irányban, hogy tipikus munkásintézményeket igy kiemeljenek és dicséretben részesítsenek. Ezt bizonyságként hozom fel arra, hogy tehát a szövetkezeti mozgalom olyan terület, amelyen ellentétes felfogások is találkozhatnak, ha — ismétlem — a pártpolitikát nem szavakban, hanem tettleg kiküszöböljük. Egy másik nagyon érdekes dokumentum került a kezembe ugyanennek az igazolására. A szövetkezeti mozgalomnak is, mint minden egyéb tömegmozgalomnak, egyebekben a t. túloldal által nagyon sokszor kifogásolj internacionális szerve van. A szövetkezetek központi nemzetközi szövetsége Londonban székel, és ez a szövetség egy felhívást bocsátott ki a világ összes szövetkezeteihez olyan értelemben, hogy ez év július 7-én mindenütt szövetkezeti napokat rendezzenek egyrészt a 29*