Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-136

A nemzetgyűlés 136. ülése 1923. évi június hó 12-én, kedden. 183 cióra röviden válaszolnom, (Halljuk ! Halljuk !) A szerb-horvát-szlovén külügy minist er ur beszédét természetesen olvastam és — sietek hozzátenni — csodálkozással és sajnálkozással olvastam. (Helyeslés.) Csodálkoztam mindenekelőtt azon a nemzetközi érintkezésben szokatlan hangon, amelyen tartatott. (Zaj. Egy hang a baloldalon : Balkán !) Csodálkoztam és sajnálkoztam azonban különösen a Magyarországgal szemben olyan határozottan ellenséges hangján. Ezen mélyen meg lehetünk lepve, mert magyar részről mindent megtettünk és megteszünk, hogy a szomszéd államokkal, nevezetesen a szerb-horvát-szlovén királysággal is jóviszonyt létesítsünk és nem rajtunk múlt, hogy ez az igyekezetünk eddig eredményre nem vezetett. Nevezetesen a szerb-horvát-szlovén királyságnak felajánlottuk ismételten, hogy gazdasági viszonyainkat szerződésileg rendezzük és ezen messze túlmenően még azt az óhajunkat is kifejeztük, hogy minden kérdést, amely a két állam közt fenforog, szintén szerződésekben szabályozzunk. Bár ezt az óhajtásunkat többször ismételtük és megsürgettük, még odáig sem tudtunk jutni, hogy bármely irányban csak tárgyalásokat is kezdhettünk volna. Ezenkívül, hogy a két ország közti irritációs anyagot éliminaijuk, felajánlottuk azt, hogy az összes politikai foglyokat minden fentartás és megszorítás nélkül kölcsönösen kicseréljük. Igen nagy sajnálatomra, ezt az ajánlatunkat sem sikerült eddig elfogadtatni. Az a meggyőződésem tehát, hogy az ellenséges érzületre a magunk részéről okot nem szolgáltattunk. Épen ezért meg lehetünk lépetve, hogy közeledési kísérleteinknek a szerb-horvát szlovén részéről való visszautasítása vagy meghiúsítása után onnan ilyen ellenséges hangokat hallunk. Ezen hangoknak az előzmények után és oly állam részéről, amely a békeszerződésben nagy előnyöket nyert, felfogásom szerint pszichológiailag csak egy magyarázatát tudnók találni, (Halljuk/ Halljuk!) azt a magyarázatot, amely egy római történetíró reflexiójában jut kifejezésre, s amely szerint : humánum est odisse, quemlaesimus, emberi tulajdonság gyűlölni azt, akit megbántottunk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Azt hiszem azonban, — és remélni akarom — hogy ez az ellenséges hang nem mély és komoly érzelemnek visszhangja. Azt hiszem, hogy ez csak politikai célzatból és indokokból domborittatott így ki s ezért nem láthatok benne egyebet, mint egy láncszemét annak a politikai kampánynak, amelyet a gazdasági talpraállásunk érdekében indított akciónk alkalmával egyes államok ellenünk folytatnak. (Igaz! Ugy van!) Ennek a kampánynak célja nyilván az, hogy gazdasági talpra áll ás unkát megnehezítsék és ezeket a nehézségeinket felhasználják arra, hogy bizonyos politikai célokat és kívánalmakat velünk szemben kereszt ül vigyenek. A magyarországi állapotok ellen felhozott vádakra, amelyek abban foglalhatók össze, hogy nálunk nem jog és törvény, hanem önkény uralkodik, és hogy itt még az idegeneknek személyi biztonsága sincs biztosítva, a magam részéről nem kívánok részletesen válaszolni. Nem tartom ezt szükségesnek, mert hiszen az európai közvélemény tudja, hogy e tekintetben nálunk, mint régi kult uráliamban, a viszonyok olyanok, hogy bármely, a nyugateurópai civilizáció körébe tartozó állammal felvehetjük az összehasonlítást. (Helyeslés.) A magam részéről csak azt kívánnám a magunk érdekében is, hogy bár ugyanezt lehetne mondani az összes szomszédos államokról. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) De nem óhajtok felelni az ellenünk szórt vádakra és annál kevésbé kívánok bármely rekriminációt felhozni a magam részéről különösen azért, mert ezzel ellentétbe kerülnék a magyar kormánj politikájával, amely őszintén arra irányul, hogy a szomszédokkal jó viszonyt létesítsen. Nem kívánom e tekintetben Nincsics ur példáját követni, aki a jó viszony keresését hirdeti és ellenséges érzelmeket kelt. (Ugy van ! jobbfelől.) Bármennyire nehezítsék is az ilyen incidensek olyan atmoszféra teremtését, amely a jó viszony létesítését lehetővé tenné és dacára az akadályoknak, amelyeket egyik-másik állam újból és újból a politikánk elé gördít, a magunk részéről nem engedjük eltérittetni magunkat a békés konszolidáció politikájától, amelyet magunk elé tűztünk. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezen politika értelmében keressük a közeledést és megértést a szomszédokkal azon az alapon, hogy mi lojálisán teljesítjük a békeszerződésből folyó kötelezettségeinket, de természetesen nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy ezen szerződéses kötelezettségen túlmenő kívánalmakat, nevezetesen olyanokat, amelyek a mi belügyeinkbe való beavatkozást jelentenek, honoráljunk. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Másrészt pedig épen a középeurópai konszolidáció érdekében a magunk részéről kívánjuk azt, hogy a szerződéses kötelezettségeiket különösen a kisebbségi védelem terén szomszédaink is teljesitsék. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, hogy immár sikerült a nagyhatalmakat ennek a politikánknak teljesen lojális voltáról meggyőzni. Olyan incidensek dacára is, mint a legutóbbi beszéd, nem adom fel a reményt, hogy sikerülni fog oda jutnunk, hogy a nagyhatalmak példájára a kisantant államaiban is ez a politikánk megfelelő méltánylásban és megértésben fog részesülni. Ez nyitná meg, nézetem szerint, nemcsak a mi részünkre, hanem egész Közép-Európa részére is a gazdasági és kulturális fejlődésnek most eltorlaszolt útját. (Élénk helyeslés és taps.) Kérem válaszom tudomásul vételét. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Hoyos Miksa: A külügyminist er ur válaszát tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a külügyminister ur válaszát tudomásul