Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-136

1*78 A nemzetgyűlés 136. ülése 1923. évi június hó 12-én, kedden. mi, akik talán a nemzetgyűlés legszegényebb tagjai közé tartozunk, na aira kerül, a sor, a magunk részéről ettől függetlenül is megtesszük a magunk kötelességét. Én tehát a javaslatot elfogadom azzal, hogy ez nem végleges megoldás, hanem a gazdasági bizottság keresni fogja a módját annak, hogy a nemzetgyűlés tagjait az állami tisztviselők státusából kiemelje, javadalmazásukat pedig akként állapítsa meg, hogy az a mai létminimumnak és életkörülményeknek megfeleljen anélkül, hogy szükség lenne arra, hogy itt hanvönként ismételten tárgyaljunk róla. Amint meg lehetett találni a gazdasági élet más terén ezeket a megoldásokat, azt hiszem, meg fogjuk találhatni itt is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik % Héjj Imre jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Tulaj donképen eszemágában sem volt magához a kérdéshez hozzászólni, mert hiszen mindaz, amit t, képviselőtársaim felsoroltak erre a kérdésre vonatkozólag, olyan általánosan ismert közhely, olyan közönséges, olyan mindennapi még érvelés szempontjából is, hogy aki valaha az életben csak egy kicsit is foglalkozott a parlamentarizmus történetével és aki a kérdés meritumához csak egy hajszálnyit is ért, az abban, ami itt at. Házban elhangzott, ujat ugyan egy jottányit sem talál. Nem is akarom ebben az irányban szaporitani a szót és a mélyen t. Nemzetgyűlés türelmét hosszasabban igénybe venni, csak röviden legyen szabad azokkal a hangokkal szemben, amelyek a nemzetgyűlés bizonyos rétegei részéről itt-ott minduntalan megnyilatkoznak, a legnyomatékosabban rámutatnom arra, hogy ebben a Házban bármiféle kérdésről — legyen bár ezerholdas vagy nem ezerholdas, legyen bár koldus vagy milliomos bankár — mindenkinek egyformán joga van véleményt táplálni és véleményének kifejezést adni. (Helyeslés.) Méltóztassanak, t. képviselő urak, arra gondolni, micsoda állapotok fognak itt bekövetkezni, ha valamilyen kérdésben arról az oldalról, mondjuk épen a szocialisták padjairól felszólal valaki és akkor mi oda fogjuk kiabálni : Az ur könnyen beszél, mert szocialista ; vagy felszólal valaki a másik oldalról s annak azt mondják : az ur könnyen beszél, mert bankár : vagy egy harmadiknak azt kiabálják oda : az ur kényelmesen gondolkozik, mert földbirtokos. Azt, hogy ilyen tónusban, ilyen alakban tárgyaljunk ebben a Házban közkérdéseket, szerencsésnek, helyesnek, jónak semmi körülmények között nem tartom, (ügy van! jóbbfelől.) Ami már most magát a kérdést illeti, egészen nyiltan és őszintén kijelentem, hogy Farkas Tibor t. képviselőtársam nézetét nem osztom. En is át vagyok hatva attól a gondolattól, hogy igenis, a képviselőknek olyan dotációt kell adni, amely őket anyagilag függetlenné teszi minden néven nevezendő tényezőtől a világon. (Helyeslés a baloldalon.) Igaz ugyan, hogy ezzel szemben a magam részéről legalább levonom azokat a konzekvenciákat, hogy a képviselő pedig sem a nevét, sem a pozicióját, sem az állását semmiféle vállalatnak zsoldba ne adja. (Általános élénk helyeslés és taps ) RaSSay Károly : Az igazgatósági tagságoknak legyen vége ! (Helyeslés jóbbfelől ) Gaal Gaston : A közélet tisztasága ott kezdődik, hogy valaki a maga egyéni függetlenségét azzal őrizze meg, hogy igényeit tehetségeihez szabja ; akkor nem szorul rá soha senkire, aki pedig senkire sem szorul rá, csak az lehet független, ceak az beszélhet ebben a Házban nyiltan, határozottan, egyenesen, ugy, amint az minden képviselőnek köt e

1 ess ége. (Helyeslés.) Nem mulaszthatom el, mélyen t. Nemzetgyü^s, hogy azért rá ne mutassak ennek a javaslatnak egy szerencsétlen részére, amelyet már a múltban is helytelenitettem és most is heh fecnitek. AH ugyanis a képviselőházak történetét ismeri, nagyon jól tudja, hogy a tizet ési rendszerek legkülönbözőbb módjaival próbálkoztak meg. Próbálkoztak napidíjrendszerrel, jelenléti díjrendszerrel, átalányrendszerrel ; a végén kisült, hogy semmiféle rendszer nem képes pótolni a kötelességtudás hiányát, ha az a képviselőkből Irányzék. (Ugy van ! ügy van ! jóbbfelől.) Egyet azonban mondhatok — én legalább nem ismerek hasonlót, lehet, hogy elkerülte f

; gyeimé met — hogy ez a kombinált rendszer, amelyet a magyar nemzetgyűlés állított fel, sehol a föld kerekségén eddig még nem volt. Vagy van a képviselőnek rendes, tisztességes fizetése s akkor kötelessége itt lenni minden ülésen és nincs szükség buzditásra jelenléti díjakkal (Ugy van ! Ugy van !) vagy pedig ha munkálkodásunkat a jelenléti díjak rendszerére akarjuk felépiteni, akkor a jelenléti díjakat méltóztassék a mai viszonyoknak megfelelően megállapítani, de akkor tessék eltörülni az általános fizetést. (Élénk helyeslés.) Szóval itt elvi ellenmondást látok ebben a berendezkedésünkben és hozzáteszem, hogy még a gyakorlati ember szempontjából sem találom ezt a megoldást szerencsésnek és helyesnek, mert hiszen csak a múltkor történt meg, hogy amikor azon a bizonyos ivén 160-an voltak aláirva, akkor délután felegy órakor tanácskozásképtelen volt at. Ház. (Ugy van ! Ugy van !) Még egy dologra kell azonban reflektálnom, mélyen t. Nemzetgyűlés. Egyes felszólalók részéről elhangzott az, hogy szerencsétlen ideának tartják, hogy a képviselőket besorozták a VI. fizetési osztályba. Amikor ez a határozat a gazdasági bizottságban keresztülment, a mélyen t. Ház bizalmából én voltam szerencsés elnök lenni, én elnököltem ott, tehát nagyon jól tudom, hogy mi történt. A gazdasági bizottság il yen hat ározatot nem hozott. Miután békében a képviselői tiszteletdíj mindig azonos, — nem egy, csak azonos, csak akkora •— volt, mint a VI. rangosztálybeli állami tisztviselők fizetése, a gazdasági bizottság egyszerűen azt javasolta, hogy tekintettel a folyton változó körülményekre, amelyek azt hoznák magukkal,