Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-135
A nemzetgyűlés 135. ülése 1923. évi június hó 8-án, pénteken. 157 irányító tisztviselő (Ugy van ! half elől.) s hogy azok a kvalifikált, képzett emberek tényleg felelős, tényleg irányitó pozicióba kerüljenek, hogy tehát a szám igen lényegesen apasztassék és csak azok maradjanak meg, akiknek kvalifikációja, előképzettsége tényleg garancia arra, hogy csakugyan vezetni tudnak, és akiknek azután viszont megadatik a felelősség. Homonnay Tivadar: Több felelősség, több fizetés ! Rupert ReZSő : Több eredmény ! Kállay Tibor pénzügym in ister : Azt hiszem, hogy túlságosan hosszan terjeszkedtem ki az egyes pontozatokra éstúlságosan hosszan vettem igénybe, Ígéretem ellenére, a nemzetgyűlés szives figyelmét. Épen azért befejezésül az egész kérdés kezelésére nézve csak azt óhajtom mondani, hogy a kormány a maga részéről akkor, amikor most épen ennek az intézményes biztosítékait is megteremteni óhajtja, a jövőre nézve is mindent meg kivan tenni arra nézve, hogy a tisztviselői kérdés kezelése, az illetmények megállapítása, általában a tisztviselők anyagi ügyeinek gondozása olyan lehessen, amely mellett megnyugvással végezhetik feladatukat és amivel szemben tényleg elvárható tőlük, hogy a legnagyobb ambícióval igyekezzenek a közönség érdekeit kielégíteni. (Helyeslés a hal- és a jobboldalon.) Jeleznem kell azonban, hogy ebben az igen nehéz átmeneti helyzetben, amelyben vagyunk, teljesen kielégítő, teljesen megnyugtató megoldásra sokáig nem tudunk jutni. (Ugy van ! jobbfelől.) Ez a teljesen kielégítő, ez a szociális egyensúlyt biztosító és annak minden változását megakadályozó elbánás csak akkor lesz megteremthető, amikor egyszer megteremtettük az egész magyar gazdasági lét biztos alapjait. (Ugy van ! a bal- és a jobboldalon.), amikor megteremtettük és biztosítottuk azt a stabil valutát, amely lehetővé teszi nemcsak ennek, hanem az összes társadalmi osztályoknak és az egész magyar gazdasági életnek azt, hogy valami olyan nyugalmi állapotba helyezkedhessek, amelyben már nem lesznek olyan erősek, olyan élesek a lét ért, illet ve a standardért való küzdelmek. (Ugy van ! jobb felöl.) Ennek az elérését, lehetővé tételét várjuk Európa összes államaitól, amelyek a reparációs bizottságban képviselve vannak, várjuk elsősorban azoktól a nagyhatalmaktól, amelyek foglalkoztak az ügyünkkel s amelyek közül Olaszország és Anglia olyan indítványt tett, amely ennek az előfeltételeit máris biztosította volna részünkre, Franciaország pedig azzal a jóindulattal volt irántunk, amelytől reméltem, hogyha látni fogja ez az ország, hogy az az intenció ma nem valósulhat meg amellett a határozat mellett, amelyet most a reparációs bizottság hozott, akkor ez a határozat átalakul olyanná, amely mellett ezt az eredményt tényleg biztosítani fogjuk tudni. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szilágyi Lajos, az indítványozó képviselő ur kivan nyilatkozni. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Mivel a t. pénzügyminister ur bejelentette, hogy az indemnitási törvényjavaslatban már több javaslatot fog elénk terjeszteni és egyben közölte velünk azt is, hogy az indemnitási javaslatot még a mai nap folyamán, esetleg legkésőbb a holnapi nap folyamán elő fogja terjeszteni a nemzetgyűlésnek, ilyenformán a józan ésszel teljesen ellenkeznék részünkről annak a követelése, hogy egy külön vitát provokáljunk az én indítványom felett. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Ebből kifolyólag arra az elhatározásra jutottunk, hogy további mondanivalóinkat, amelyeket most a házszabályok alapján nincs jogunk kifejteni, az indemnitási vita anyagába kivárjuk beolvasztani. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Miután az indítványozó képviselő ur maga sem kívánja indítványát napirendre tűzetni, semmiféle házhatározatnak szükségessége nem forog fenn, és ezzel tovább megyünk tárgyalásainkban. Kiss Menyhért képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót. Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az igen t. pénzügyminister ur volt szives engem megtisztelni azzal, hogy tegnapi egyik köz beszól ásómat megjegyezte magának és ezen közbeszólásom kapcsán hozzám azt a kérelmet vagy figyelmeztetést intézte . . . Peidl Gyula : Fenyegetést ! Kiss Menyhért : . . . hogy parlamenten kivül álló férfiak működését ne vonjuk bele a vitába, mert a parlamenti szokás az ? hogy csak olyan emberekről kell itt véleményt mondani, akik meg tudják magukat védelmezni. Az a kedves és szellemes reflexió, amelyet a minister ur ahhoz a mondathoz fűzött, hogy nehéz helyzetében az a körülmény állhat be, hogy én cserélhetek vele, ez az egyetlen szellemes és megnyugtató momentum, amelyet a tiszt viselőkérdés kapcsán a nemzetgyűlés szine elé hozni méltóztatott. (Derültség balfelől. Mozgás a jobboldalon.) A kérdés lényegére nézve egész komolysággal a következőket vagyok bátor tudomására hozni : Tegnap kifogásoltam azt, hogy a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének igazgatóságában az igen t. államtitkár urak kara túlságos nagy számban van jelen. Horváth Zoltán: Túlteng! KiSS Menyhért : Megemlítettem egy államtitkár urat, aki a minister ur egyik alkalmazottja, jobbkeze : dr. Kerntler Kálmán államtitkár urat. Most azonban szerencsés helyzetben vagyok, hogy kérésemet újból megismétlem, minthogy a minister ur beszéde végén rámutatott arra, hogy leépíti a természetbeni ellátást, mert — ugy látszik — tudja, hogy a tisztviselők népszerűtlenségének egyik főoka épen a természetbeni ellátásnál elkövetett visszaélések egész sorozata. Azért ajánlom az igen t. minister urnák a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének leépítését, amelyet tavaly megigért. ugyanilyen beszédben, a B-listás 94*
