Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-130
8 À nemzetgyűlés 130. ülése 192. Pápán tartandó közgyűlésére a Nemzetgyűlést meghívja. E közgyűlés keretében ugyanis az egyházkerület leleplezi gróf Tisza István volt ministereinök arcképét. Tudomásul vétetik. Bemutatom Bács-Bodrog, Bereg, Győr vármegyék és Debrecen város közönségének feliratát a csonka Magyarországtól követelt jóvátétel igazságtalansága és az ellene való tiltakozás tárgyában; Csanád vármegye közönségének feliratát október 6-ának nemzeti gyászünneppé való nyilvánítása ügyében ; Grömör és Kishont vármegye közönségének feliratát, a közigazgatás tervbe vett reformja tárgyában és végül, Somogy vármegye közönségének feliratát, a nemzetgyűlésen megismétlődő személyeskedések és botrányok megszüntetése és hasznos törvények alkotása ügyében. A feliratok a házszabályok 242. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vázsonyi Vilmos képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért és kapott tőlem engedélyt. A képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi Vilmos: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy olyan kérdést hozzak a nemzetgyűlés elé, — és nyomban előrebocsátom, hogy az ügy érdekében a legteljesebb objektivitással — mely a közvéleményt nagymértékben foglalkoztatja és nyugtalanítja. A választói névjegyzékek ügyét kívánom szóvá tenni. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! A lefolyt összeirás alkalmával az az eredmény döbbent meg az első szemlátomásra, hogy a hivatalosan felvett kihagyottak névjegyzéke Budapest fővárosának területén 94.000-nél több nevet mutat fel. Ha azonban elvégezzük azt a munkát, hogy összehasonlítjuk a régi választói névjegyzékeket az uj névjegyzékekkel, — s kénytelenek voltunk ezt a munkát elvégezni, mert a központi választmány a kihagyottak névjegyzékét napokon keresztül nem bocsátotta a rendelet ellenére rendelkezésre és nem tette ki közszemlére — akkor azt találjuk, hogy a hivatalosan kihagyottaknak tekintettek névjegyzékén felül még 20.000 választó az, aki bent volt a régi névjegyzékben, de nem vették fel az uj névjegyzékbe. Hogy milyen nagyarányú egyes kerületekben ez a kihagyás, annak illusztrálására felhozom azt, hogy pl. az a választókerület, melyet a kerületi választás idején képviseltem, a VI. közigazgatási kerület egy részéből alakított IX. választási kerület ugy járt az összeirás alkalmával, hogy 1922-ben volt 12.563 választója, ebből kihagytak 4644-et . . . Fábián Béla : Kihamisitottak ! Vázsonyi Vilmos : .. . tehát az összes választók 37%-át. Nem kívánok semmit sem hozzáadni ehhez a számhoz ; a t. Nemzetgyűlés elbírálására '. évi május hó 29-én, kedden, bizom, hogy vájjon normálisnak mondható-e — enyhe kifejezést használok — olyan összeirás, mely azt eredményezi, hogy egy kerületben a régi választók 37%-a kimarad a névjegyzékből. Pikler Emil.' Ez az országos arány is ! Vázsonyi Vilmos : Még szembetűnőbb ez, ha egyes körzeteket veszünk figyelembe. így pl. ugyanabban a kerületben, amelyről most szólottam, a 36-ik körzet olyan nagy mértékben részesült az összeíró küldöttség figyelmében, hogy 634 választó közül kimaradt 331, tehát több mint ötven százalék. Fábián Béla: Büntetőbíróság elé! Vázsonyi Vilmos : T. Nemzetgyűlés ! Azok a számok, amelyeket felhoztam, a kihagyottak tömege, egyúttal magukban foglalják az ügy kritikáját is. Rassay Károly: Wolff ur hallgassa meg a bűnlajstromát ! Ezt tessék hallgatni ! (Znj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vázsonyi Vilmos: Azt hiszem, hogy a kifejezéseknek bármilyen erőteljessége csak rontana ezeknek a számoknak az erején. (Mozgás) Maga a 94.000 kihagyott, maga a 37 százalékos, máshol 23 százalékos kihagyás: — ez kerületek szerint váltakozik — minden Demosthenesnél szebben beszél ez a tett, ez a cselekedet. (Ugy van! Ugy van! a szélsbhaloldalon.) Ha mármost azt vesszük figyelembe, hogy milyen alapon történtek a kihagyások, akkor elsősorban meg kell állapítanunk, hogy a kerületi összeíró küldöttségek kétségtelenül bizonyos központi utasítások szerint dolgoztak. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Ez a nemzet becsülete elleni támadás ! Fábián Béla: Hamisítás! Kuna P. András : Kikérjük magunknak, Fábián uram ! (Derültség.) Ugron Gábor : Nem maga a központi választmány! Felébredt? Pikler Emil : Nem mindig a borban van az igazság, Kuna bácsi! Elnök: Csendet kérek! Horváth Zoltán: Bort reggelizett! Meskó Zoltán : Nem kell személyeskedni ! Vázsonyi Vilmos: Amikor a kerületi elöljáróságnál megszemléltem az összeíró küldöttségek munkálatát, azt kellett tapasztalnom, hogy azok a nagy jogászemberek, akik az összeíró küldöttségek élén állottak, egy sajátszerű disztinkciót tudtak tenni már az összeirás alkalmával, amelyhez később a központi választmány összeíró munkálatánál is volt szerencsém. Rassay Károly: Jó mesterük volt! Vázsonyi Vilmos: Ez a sajátszerű disztinkció az, hogy anélkül, hogy a választójogi rendelet bármelyik pontja erre támasztékot adna, ők megkülönböztetést tettek kihagyottak és mellőzöttek között és két listát csináltak: az egyiket azokról, akik meghaltak,. . . Fábián Béla: Az élő halottak!
