Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-134

142 A nemzetgyűlés 134. ülése 1923. hogy a nyugdíjas mindig azt a lakpénzt kapja, ahol lakik, sem többet, sem kevesebbet. Aszerint kapja a lakbért, ahova költözik ; ha drágább helyre költözik, akkor magasabb lakpénzt kapjon, ha pedig falura húzódik, akkor alacsonyabb lakáspénzt kapjon. Ez nagyon egyszerű követelés. Vannak azután itt is teljesen elhagyott kategóriák. Ilyenek pl. a menekült városi tisztviselők. Azok a városok, amelyek tőlünk elszakittattak, természetesen nem tudnak gondoskodni volt tisztviselőikről, s ezekről a gondoskodás kötelessége teljes egészében a kormányra hárul. Ezek többnyire elűzött, még pedig hazafias magatartásuk miatt elűzött tisztviselők, s ezek a menekült városi tisztviselők, akik a B-lista utján nyugállományba kerültek, ma a lakbérnyugdíjpótlék tekintetében súlyos hátrányokban vannak, s itt a t. pénzügyminister urnák orvoslását kérem. T. Nemzetgyűlés ! A kedvezményes ellátásról már részletesen nyilatkoztam. Itt a nyugdíjasoknál külön meg kell emlékeznem a pénzügyminister urnák arról a rendelkezéséről, amely, azt hiszem, példátlanul áll egészen biztosan Európában, de talán még az egész földtekén is. At. pénzügyminister ur kiadott egy rendeletet, amely szerint a nyugdíjastól, ha havonta hatezer korona jövedelme van, a pénzügyminister ur megtagadja a kedvezményes ellátást. Nem akarok most arról beszélni, hogy maga a pénzügyminister ur adott ki egy másik rendeletet, amely ezt a kedvezményes ellátást önmaga június havában 7800koronára értékelte, arról nem is beszélek, hogy ez egymaga arculcsapja az előbbi rendeletet, hanem arról beszélek, hogy mi jogon kutatja a t. pénzügyminister ur azt, hogy a nyugdíjasaink dolgoznak-e, vagy nem. Nem örül a t. pénzügyminister ur annak, hogy a nyugdíjasaink közül azok, akik dolgozni tudnak, még dolgoznak? Hogy lehet ilyformán folyton a »dolgozni« jelszóval operálni ; hogy lehet mindig Németországra hivatkozni s azt mondani, hogy Németországot az menti meg, hogy ott senki sem beszél, hanem mindenki dolgozik? Ha a mi nyugdíjasaink dolgoznak, miért nem engedi őket dolgozni a pénzügyminister ur, miért nem örül annak, hogy keresnek? Keressenek mentül többet. Ha pedig keresnek, ne büntessék meg őket. Miért akarja a pénzügyminister ur megbüntetni őket azzal, hogy a kedvezményes ellátást tőlük megvonja? A másik a t. pénzügyminister urnák az az eljárása, hogy akiknek dohanyárusitási engedélyt adott az egyik kezével, ugyanakkor azokat megfosztja a másik kezével a kedvezményes ellátástól. Hát a t. pénzügyminister urnák kell a legjobban tudnia, hogy holtszegény, koldus embereknek adta a dohanyárusitási engedélyt, — feltételezem legalább, hogy azoknak adta, mert ha nem azoknak adta volna, akkor helytelenül járt volna el, — de viszont, ha holtszegény embereknek adta, hogyan képzeli a t. pénzügyminister ur ilyen kis üzletek megindulását? Azt akarja at. pénzügyminister ur, hogy azok, akik keresztény és nemzeti szempontból évi június hó 7-én, csütörtökön. dohanyárusitási engedéllyel láttattak el, zsidóhoz forduljanak kölcsönért, s mikor már odafordultak és a drága kölcsönnel küzködnek, akkor még megbünteti külön őket at. pénzügyminister urazzál, hogy azt mondja : te kaptál dohanyárusitási engedélyt, téged elláttalak, tőled tehát most elvonom a kedvezményes ellátást ? Lehet, hogy elérkezik az az idő, amikor ilyen lépést jogosan meg lehet tenni ; most azonban, a kezdet kezdetén, amikor kiosztotta nekik az engedélyt, ez a legsúlyosabb igazságtalanságokra vezet. A minimum az, hogy a t. pénzügyminister úrtól azt kérj ük, hogy a kedvezményes ellátásra vonatkozó mindkét korlátot,tehát ugya hatezer koronás mellékjövedelemhez kötött korlátozást, mint a dohanyárusitási engedélyt élvezőkre vonatkozó korlátozást méltóztassék hatályon kivül helyezni. Nem hiszi at. pénzügyminister ur, hogy milyen megnyugvást keltene ez az intézkedése, s mennyire elősegítené azt, hogy az illetők türelemmel várjanak. Csak futólag említem meg, — hiszen lesz alkalmunk az indemnitási vita során egyes dolgokra részletesen kiterjeszkedni, — hogy azoktól a nyugdíjas bíráktól és ügyészektől, akik ügyvédi irodát nyitottak, szintén megvonta a pénzügyminister ur a kedvezményes ellátást. Ezt is igazságtalannak tartjuk, de erre vonatkozó érveinket később fogjuk felsorakoztatni. Az utazási kedvezményekre vonatkozólag fokozottabb mértékben áll fenn a nyugdíjasokra az, amit a ténylegesekre mondtunk. Itt is egy mondatban kifejezve azt kérjük, hogy méltóztassék az 1922. évi állapotokat visszaállítani. A gyökeres reformok során fogjuk előterjeszteni azokat a kérelmeinket, amelyek a különféle érdekcsoportok részéről a nyugdíjaztatással kapcsolatban hozzánk jutottak s a magánalkalmazottakra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásánál fogjuk előterjeszteni a magánalkalmazottak nyugdíjaztatására vonatkozó kérelmeinket is. Befejezve az előterjesztésemet, összefoglalva az egészet : (Halljuk ! Halljuk !) sérelmek és panaszok tömkelege mindenütt, tarthatatlan helyzet az egész vonalon. Mi azt mondjuk, hogy a háború, az októberi lázadás és a proletárdiktatúra után az a sokat emlegetett keresztény és nemzeti irányzat hol van? (ügy van ! a baloldalon.) Mert keresztény szempontból legsúlyosabb vétek, amit a kormány csinál ma az alkalmazottaival szemben, nemzeti szempontból pedig káros, mert a legértékesebb, nemzetfentartó elemet sújtja. Ha pedig antibolsevista irányt akar felvenni a t. kormány, akkor azt mondjuk, hogy bűnt és vétket követ el a kormány, mert az elkeseredett és magukra hagyott emberek lelkét a kommunizmus eszméjének szolgáltatja ki s maga nyújt az intézkedéseivel melegágyat az izgatók számára. Irredenta szempontból pedig elég, ha arra utalok, hogy hogyan gondolkoznak az idemenekültek, akiknek a sorsa az lett, hogy itt települtek le és hogyan gondolkoznak azok, akik odaát maradtak, s akiknek folyton ide kellene kivánkoz-