Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-134

À netuzét gyűlés 134. ülése 1923. é m június hó 7-én, csütörtökön. 135 kiadást "fedezi. Azélőtt, amikor magánkézben voltak a temetkezési vállalatok, részletekben is lehetett fizetni a temetkezési költségeket, most pedig az az állapot, hogy nem fogadnak el részletben való fizetést, hanem az özvegynek vagy hozzátartozónak nyomban fizetnie kell a temetkezési költségeket. A mostani betegellátásra és ezekre a segélyekre vonatkozó rendelet erre nem volt figyelemmel, ezt a t. minister ur figyelmébe vagyok bátor tisztelettel ajánlani. Vannak olyan kívánságok is, amelyeknél már tulaj donképen nyitott ajtót döngetek. Ilyen pl. az államrendőrség fizetésének a kérdése. Itt végre abban a helyzetben vagyunk, hogy a kormány tagjainál elejétől fogva végig a legnagyobb készséget találtuk arra, hogy ezen segítsenek, és a kormány tagjai kijelentették előttünk, hogy az államrendőrségnek azt az évekre visszamenő régi kivánságát, hogy a csendőrséggel, folyamőrséggel, vámőrséggel, szóval a hadsereg tisztikarával egyenlő fizetést élvezzenek, a kormány hajlandó teljesíteni. Ezt mi nagy örömmel vettük tudomásul, egyre várjuk azonban, hogy mikor jön már ki a rendelet. Most csak arra szorítkozom, — már el sem mondom az érveket, amelyek ezt az igazságos elbánást követelik — hogy mély tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, hogy ha nagy fontosságot tulajdonit annak, hogy a mai időkben az államrendőrség tisztikara kellően fizetve legyen és vértezve legyen mindennemű káros behatások ellen, akkor ne méltóztassék napokat sem késni ezzel a rendelettel. Lássuk már ezt a rendeletet, hogy legalább nyugodtak legyünk abban a tekintetben, hogy ime itt egy kategória, amelynek kivánságát tökéletesen, teljesen honorálta a t. kormány. (Helyeslés.) Itt emlitem meg, hogy a m. kir. börtönőrség önmagát szintén ezek közé a fegyveres szervezetek közé sorozza és a kormánytól azonos elbánást kér a többi fegyveres szervezetekkel, és a m. kir. börtönőrség tisztikara is azt kéri, hogy ő viszont az államrendőrséggel egyenlő elbánás alá vonassék és ugyanazon járandóságok élvezetébe helyeztessék. A különleges kérelmek közül csak néhányat sorolok fel. A nem állami tanszemélyzetnek egy mondatban kifejezhető a kérelme : ugyanazt az elbánást kéri, mint az állami tanszemélyzet. (Helyeslés.) Semmi tekintetben nem látják indokoltnak a mai helyzetet, mert az ő munkájuk ugyanaz, a felelősségük ugyanaz, (ügy van ! ügy van !) s igy teljesen lehetetlen helyzet, hogy hitfelekezeti vagy községi tanerők ne legyenek ugyanúgy díjazva, mint az állami tanerők. Azt hallottuk a tárgyalások során a t. kormánytól, hogy az iskolafentartó hatóságokra akarja hárítani *a költségek egy részét. Kérünk tehát egy törvényjavaslatot, vagy más intézkedést, amely biztosítja nekünk azt, hogy az iskolafentartó hatóságok tényleg kielégítően is fognak intézkedni. (Élénk helyeslés.) Nekünk mindegy, hogy a kormány milyen módon segit, nekünk fődolog az eredmény. A fődolog az, hogy ne legyen az a folyton megújuló panasz, hogy a nem állami tanerők nem egyenlő elbánásban részesülnek. Hogy a kormány ezt hogyan csinálja, az nekünk tulaj donképen mindegy. Szintén a tanszemélyzet között említem meg a siketnéma-intézet tanárainak azt a kérelmét, amelyet Láng János t. képviselőtársam juttatott hozzám, amelyben a siketnéma-intézeti tanárok azt mondják, hogy ők pedig ugyanazt az elbánást, ugyanazt a fizetést kérik, mint a polgári iskolai tanerők. Ez szerintem teljesen igazságos és jogos. Aki csak egy kicsit olvasott és utánanézett annak a feladatnak, amit a siketnéma-intézeti tanárok végeznek, az egy pillanatig sem fog gondolkozni azon, hogy vájjon ez a kategória megérdemli-e azt, amit kér, igen-e vagy nem. Legszerényebb kívánsága van a magyar államvasutak mérnökeinek. Egyszerűen azt kérik, hogy annyi kereset biztosittassék nekik, amennyi a közvetlenül alájuk rendelteknek, a magyar államvasút egyszerű közönséges munkásainak van. A diplomás mérnökök azt kérik tehát, hogy az egyszerű, fizikai, testi munkásnak keresetéhez arányosítsák és azzal egyenlősítsék az ő fizetését. Hegedüs György : Ezt kérik a rendőrtisztviselők is ! Szilágyi Lajos : E célból kérik a műszaki pótléknak, a fütőházi pótléknak, a műhelypótléknak, építési, hidvizsgálati és laboratóriumi pótléknak újból való szabályozását, kérik az utazási, hivatali, irodai átalány felemelését, ruhakoptatási átalány rendszeresítését, és kérnek ők is természetben ruhát. Hasonlóan egyszerű a magyar állam vasúti mozdonyfütők kérése. Nem győzöm a t. pénzügyminister urnák eléggé figyelmébe ajánlani ezt a kategóriát, mert itt már erősen fokozódott az elkeseredés, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Az ő kérésük az, hogy a mozdonyvezetők újra megállapított — a mai életviszonyoknak megfelelően megállapított — törzsfizetéséből 85%-ot kapjanak. Azt kérik tehát, hogy a mozdonyvezetők fizetését emeljék a mai életviszonyoknak megfelelően, nekik pedig adják meg ennek a 85%-át és egyenruhát. Azt hiszem, ezt sem kell bővebben fejtegetni, mert ugy értesültünk, hogy a kereskedelemügyi minister urban ebben a tekintetben megvan a szükséges jóindulat. Várjuk, kérjük, sürgetjük a minél előbbi intézkedést. Sajátságos kérelem jutott hozzám kezelőaltisztek részéről, akiknek ezideig ruhailletményük nem volt. Ruhát kérnek különösen az igazságügy ministerium, pénzügyministerium és közoktatásügyi ministerium alkalmazottai. Mielőtt befejezném előterjesztésemet a tényleges tisztviselők járandóságairól, meg kell emlékeznem azokról a kolcsönökről, amelyeket törvényes felhatalmazás alapján a Pénzintézeti Központ nyújthat az egyes közalkalmazottaknak. Ha megnézem ezeket az összegeket és látom, hogy ma a XI. fizetési osztálybeli alkalmazottaknak 5700 koronát, egy ministeri tanácsosnak 45.000 koronát