Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-134
130 A nemzetgyűlés 134. ülése 1923. delte a megszavaztatást a vidéki tisztviselők közt, de a szokott módon, balkezü intézkedéssel megint olykép történtek ezek a rendelkezések, hogy azzal az akarat őszinte megnyilvánitását lehetetlenné teszik. Pedig érdekes volna tudni, vájjon mit akarnak inkább a tisztviselők, mert én, aki most heteken át beszéltem az érdekeltekkel, magam se merném azt mondani, hogy a többség az egyik, vagy a másik álláspont mellett van, Ma ezt hallottam, holnap mást és minden attól függött, hogy melyik érdekképviselethez tartozott az illető tisztviselő. Általában azt tapasztaltuk, és ezt különösen Homonnay t. képviselőtársam, aki végig jelen volt a megbeszéléseken, igazolhatja, hogy azok a kategóriák, amelyeknek már előzőleg már megvolt a maguk fogyasztási szövetkezete, egyhangúlag azon az állásponton vannak, hogy a kedvezményes ellátást szüntessék meg. Sok esetben azt láttuk, hogy bizonyos ellenszenv van a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete ellen és sokakat ez indit arra, hogy a kedvezményes ellátás,helyett inkább készpénzváltságot szeretnének. És itt tolmácsolnom kell a nemzetgyűlés szine előtt azt, hogy az alkalmazottak legnagyobb része rossz szemmel nézi, hogy a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének igazgatóságában a tényleges államtitkár urak mindegyike benne ül. (Igaz ! JJgy van ! balfélol.) Kiss Menyhért; Milliókat kapnak tiszteletdijakban ! Dinich Ödön : Ez megfelel ! Kállay Tibor pénzügyminister : Nem felel meg. Kiss Menyhért : Mégse lehet, hogy tényleges államtitkárok benne legyenek! Kállay Tibor pénzügyminister: Ez külön kérdés. Szilágyi Lajos : Mint előbb is emiitettem, ebben a kérdésben azon az állásponton vagyunk, hogy a kedvezményes ellátást mindaddig fenn kell tartani, amig azt maguk az érdekeltek kérik és amig nálunk a békefizetéssel arányos és a mai megélhetési viszonyoknak megfelelő fizetést nem nyújt az állam. Mihelyt azonban ezt a kérdést gyökeresen rendezi a t. pénzügyminister ur, akkor, de csakis akkor és egy nappal sem előbb, lehet beszélni arról, hogy a kedvezményes ellátást esetleg visszafejleszti. Nekem is tudomásom van arról és konkrét adatok vannak birtokomban, hogy pl. a Budapesti Tanitóegyesület igenis kérte a kedvezményes ellátás megszüntetését, de hozzátette, hogy 2000 K-ás létminimumot kérnek megállapítani, kérnek családi pótlékot és lakbért a békefizetés arányához képest a mai viszonyoknak megfelelően. Szerintem teljesen ellenkezik a kormányzati bölcsességgel az, ami e téren történt. A pénzügyminister úrhoz itt ujolag azt a kérést intézem, hogy amig velünk meg nem évi június hó 7-én, csütörtökön. szavaztatja azokat a bizonyos gyökeres reformokat, amelyek az egész kérdést felölelik és megoldják, addig ne méltóztassék a kedvezményes ellátás rendszeréhez csökkentőleg hozzányúlni. Határozottan a járandóságok csökkentésének kell mondanom pl. a t. kormánynak azt az eljárását, amikor hónapokkal ezelőtt a cselédek kedvezményes ellátását megvonta. Hosszú volna példákat felsorolni arra, hogy mely családokat hogyan sújtott ez. De amikor a t. kormánnyal tárgyaltunk, azt a felvilágosítást kaptuk, hogy 40.000 cseléd volt bejelentve, és a kormánynak az a meggyőződése, hogy a valóságban 20.000 cselédnél több nem volt. Én kételkedem ezeknek az adatoknak helyességében. Ilyen nagytömegű visszaélést nem tételezek fel az érdekeltekről. De ha volt is visszaélés, és bármennyi visszaélés volt e téren, sokkal kisebbnek tartom a veszedelmet, még ha a visszaélések folytán anyagi veszteségek érik is az államkasszát, semhogy a kormánynak ilyen intézkedést kellene tennie. A t. pénzügyminister ur azáltal, hogy a cselédek kedvezményét az egyes alkalmazottaktól megvonta, teljesen illuzióriussá tette a március 16-ikí ós május 1-i rendkívüli segélyemelésnek minden hasznát, úgyhogy az a ferde helyzet állott a világ előtt — és ezt különösen falusi t. képviselőtársaimnak mondom, akik előtt folyton rendszeres uszítás folyik a közalkalmazottak ellen —, hogy akkor megint nagy dobra verték, hogy a közalkalmazottak március 16-án ós május 1-ón nagy segítségben részesültek, de nem domborították ki eléggé azt, hogy ez a segítség a legtöbb családban a nullával volt egyenlő, mert a t. pénzügyminister ur ugyanakkor megvonta a cselédektől a kedvezményes ellátást. A cselédeknek kedvezményes ellátása szükséges volt és ha egyszer megvolt, akkor ennek elvonása az illetmények csökkentését jelenti. Némely családban ez egészen katasztrófád lisan hatott. Példákat csak azért nem mondok, mert külön megkértek az érdekeltek, hogy ne hozzam az eseteket nyilvánosságra. Itt külön megemlítek egy kategóriát, amely ép ellenkezően a kedvezményes ellátásban való részesítését kéri akkor, amikor mások azt elvesztik. Ez a nemkincstári postahivatalok kézbesitőszemélyzete, amely most kopogtat a pénzügyministerium ajtaján, hogy méltóztassanak végre valahára őket is észrevenni és kedvezményes ellátásban részesíteni. A kedvezményes ellátás többi részénél, különösen a cipő és ruhaszövetek kiosztásánál az a panasz — és erre külön rá kell mutatni —, hogy protekció érvényesül. A központon, a húsosfazékhoz közellévők gyorsabban jutnak hozzá és jobb minőséget kapnak, úgyhogy a távolabb lévőknek már csak a maradék jut osztályrészül. Mi tehát e tekintetben is sürgős intézkedéseket követelünk. Különösen érdekes dolog, hiszen egészen külön
