Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-134

122 A nemzetgyűlés 134. ülése 1923. fixfizetésüek háromnegyed része pedig az állami alkalmazottak között nem tisztviselő, hanem ennél alacsonyabb alkalmazásban áll. így tehát, amikor ezt a kérdést szóvá teszem, nem is a középosztályról beszélek elsősorban, ezt nem lehet kizárólagosan a középosztály kérdésének tekinteni, hanem sokkal inkább a kisexisztenciákról van szó. (Ugy van! balfélöl.) T. Nemzetgyűlés Î Ha azonban ezt a kérdést megragadom és első izben szót emelek a fixfizetésesek ügyében. lehetetlen rá nem mutatnom egy olyan kategóriára, amely kategória nem tartozik ugyan mai felszólalásom keretébe, de amellyel szemben a gondoskodás kötelessége az államra nézve fokozottabb mértékben fennáll, mint azokkal szemben, akikről ma szólni fogok. Ez pedig az állami gondoskodásnak a hadirokkantakkal, hadiözvegyekkel és hadiárvákkal szemben fennálló kötelessége, amellyel szemben kénytelen-kelletlen, bárhogy kerülöm is az erősebb szavakat, csak a megrovás és a megbélyegzés szavát használhatom azok miatt a mulasztások miatt, amely mulasztásokat a kormány és a nemzetgyűlés velük szemben elkövetett. (Egy hang a baloldalon ; Hálátlanság a nemzet réseérői.) A fixfizetésüek érdekében megindított mozgalom, melyet Homonnay Tivadar t. képviselőtársam kezdeményezett, azokból az indokokból ered, amelyeket a nyomornak és az elkeseredésnek mai állapota jelez. A mi mozgalmunknak célja a segítés, semmi más, kizárólag csak a segítés és a további bajok megelőzésére való törekvés. Mozgalmunknak eszköze egyedül és kizárólag a normális parlamentáris ut, a parlamenti tárgyalás és meggyőzés. Ez vezetett bennünket akkor, amikor a parlamenti szünetet arra használtuk fel, hogy a kormány tagjaival tárgyalásokat kezdjünk Nem azért tárgyaltunk, hogy megegyezzünk, nem azért tárgyaltunk, hogy megalkudjunk, egyedül és kizárólag csak azért tárgyaltunk, hogy az eszméket tisztázzuk és bizonyos kérdések előzetes tisztázása után jöjjünk csak a nemzetgyűlés szine elé a kérdés egész komplexumával. Meg vagyok győződve arról, hogy a normális parlamentáris megoldásra ez a helyes ut és igy nem osztozom és a nemzetgyűlés szine előtt is kijelentem, hogy nem osztozom Friedrich István t. képviselőtársamnak azon álláspontjában, hogy ezt a kérdést immár parlamentáris utón nem lehet többé megoldani. Kiss Menyhért;, Forradalmi álláspont! Pikler Emil : 0 fascista, nem kell parlament! Szilágyi Lajos: Nem akarunk ebből az egész kérdésből magunknak, az ellenzéknek politikai tőkét kovácsolni. Semmi sem könnyebb, mint az ellenzéki álláspont és semmi sem nehezebb, mint alkotni tudni. (Helyeslés jóbbfelol.) Dénes István : Azért ez nem mentség arra, hogy semmit se alkossanak. (Mozgás. Egy hang jobb felöl: Ez is igaz!) évi június hó 7-én, csütörtökön. Farkas István: Csakúgy tolakodnak az alkotáshoz. Szilágyi Lajos : Megvolt és megvan a lehetőség ma is arra, hogy mi ebből magunknak politikai tőkét kovácsoljunk, ezzel a helyzettel azonban eddig nem éltünk és ezentúl sem fogunk semmi esetre sem élni. (Elénk helyeslés jóbbfelol.) Barthos Andor : Nemes beszéd ! Szilágyi Lajos : Innen ered az, hogy mozgalmunk egész ideje alatt, tehát az elmúlt másfél hónap alatt azok, akik ebben a kérdésben dolgoztunk, még a sajtóban sem tettünk egyetlen egy érdemleges nyilatkozatot sem. (Ugy van! balfelöl.) Nem tartottunk gyűléseket, nem mentünk el egyetlenegy népgyűlésre, sem, nem tartottunk tüzes szónoklatokat; nem kerestük az érintkezést az elkeseredett képviseletekkel, nem kerestük fel őket, nem szedtük össze őket, nem ültünk össze velük közvetlenül taktikát, vagy ultimátumot tárgyalni. Mi tudjuk, hogy azzal, amit cselekszünk, vegyes érzelmeket keltünk. Tudjuk, hogy rokonszenvet keltünk a nyomorgókban, de viszont tudjuk, hogy ellenszenvet keltünk mindazokban, akikre a nyomorgó fixfizetésüek problémájának megoldása ujabb terheket fog róni. Pikler Emil : Ok könnyen birják azokat a terheket ! Szilágyi Lajos : Ezzel azonban nem törődünk. A mi nézetünk szerint a nyomor enyhítése nem lehet pártkérdés. (Ugy van! Ugy van! a Ház minden oldalán.) Nagy örömmel vettük a kormányelnök urnák azt az eljárását, hogy épen ő maga tette azt a javaslatot, hogy ez a kérdés, a mi indítványunk napirendre tűzessék. Miszerintünk a nyomort, elkeseredést, becsületes ember vagy tisztességes párt nem használhatja ki. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ebben mindannyiunknak akár a szélsőbaloldalon, akár a szélsőjobboldalon, vagy a középen egyet kell értenünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Akiken mi segíteni akarunk, azoknak legnagyobb része még nem is a mi pártunknak tagja, hanem ők inkább az ellentáborba valók, az elmúlt választások alatt inkább az ellentábor tartozékai voltak. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Muszájból !) Velünk legfeljebb erőszakoskodtak. Mégis szívesen segítünk nekik, szívesen sietünk a segítségükre. Tettük ezt humanizmusból, tettük ezt a nemzet és állam iránti természetes kötelességünkből kifolyólag és ezért tökéletesen elegendő lesz nekünk a jól teljesített kötelesség érzete. Ebben a tudatban teljesen hidegen hagy bennünket minden gáncsvetés. Hallottunk, olvastunk megjegyzéseket : röviden és nyersen, mondhatnám gorombán szólva, nem hederitünk rájuk. Nekünk egyetlenegy fontos, az, hogy eredmény legyen. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Az eredményt illetőleg pedig az érdemekben szívesen megosztozunk bármelyik párttal és szívesen osztozunk a kormánnyal. Ilyen szándékkal vettük