Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-133
ïïi A nemzetgyűlés 133. ülése' Id idézetek egész sorát, amelyekben Lyka Károly olyan kiváló mesterekről, mint Lotz, Benczúr, Székely Bertalan, kedvezőtlen véleményt mondott hosszú éveken, évtizedeken keresztül. Amikor ezeknek a kiváló és méltán világhíres mestereknek pályája bevégződött és be kellett töltetni egy katedrát a képzőművészeti főiskolán, akkor épen Lyka Károlyt ültették oda, aki évtizedeken keresztül azt a művészeti irányt ós művészi métier-t hibáztatta, amelyet Lotz, Benczúr és Székely képviseltek. Propper Sándor : Lyka igen kiváló férfiú ! Kiss Menyhért: Lehet, hogy Propper képviselőtársam igen kiváló embernek tartja, talán azért, mert ő tanitotta meg, hogyan kell a rossz képeket jónak elismerni, énszerintem azonban minden művészeti, társadalmi és irodalmi irányzatnak megvannak az alaptételei. Mint a számtanban alaptétel az, hogy kétszer kettő négy, épugy alaptétele a művészetnek, a pedagógiának, még pedig a Michelangelón és a hollandi iskolán keresztül egész a modern művészetig... Pikler Emil : Nem alaptétel kell, hanem tehetség S Kiss Menyhért: Pikler képviselő urnák bizonyára a »Ma« című folyóirat kedves, amelyet Máeza János szerkesztett, aki a versek özönét közölte, ő ezeket kitűnő verseknek tartja, holott sem formai, sem értelmi tekintetben nem megfelelők, sőt Göndör Ferenc azért veszett össze a kommunistákkal, mert azt a Mácza-féle irodalmat olyan hebe-hurgyaságnak és szamárságnak tartotta, amelyet nem lehet épeszű embernek beadni. Igenis, alaptételei vannak a művészetnek, a bonctannak, a festészetnek, a rajznak is megvannak a maga törvényei ós amig ezekre a törvényekre meg nem tanítják a fiatalságot, hogy ő maga válassza meg a tanárait, akkor ugyanaz lesz az eredmény, mint egy év előtt volt, Lyka Károly kinevezése után. Akkor a növendékekkel rendeztek egy kiállítást ós egész Budapest és az egész sajtó azon mulatott, hogy ez a kiállítás milyen lehetetlen és mennyi komikumot mutat. Különben is nagyon sajnálnám, ha Pikler Emil képviselőtársammal szemben kellene rámutatnom arra, I hogy egy kiváló szociáldemokrata iró azt mondotta, hogy csak az szép, ami egészséges. Ez egy szocialista szempont. A dekadencia a művészetben és az irodalomban nem egészséges. Miért? Azért, mert a dekadencia a részek lázadozása a harmonikus egész ellen. Pikler Emil : Es a dekadencia a politikában ? Kiss Menyhért: Ugyanaz. Pikler Emil: Jó, hogy belátja. Az első lépés a javulás felé! Kiss Menyhért: Amire ön gondol, a nacionalizmus, az nem dekadencia. Pikler Emil : En az ébredésre gondolok, nyíltan megmondom ! Kiss Menyhért: En nem folytatok párbeszédet ezekről a művészi kérdésekről Pikler 3. évi Üuníus ho 6-án, széf dán. képviselőtársammal, mert lehetetlenségnek tartom, hogy megtagadja ezt a szocialista irőt, mint ahogy lehetetlenségnek tartanám, ha Marxot megtagadná. Nem hiszem, hogy megtenné. Visszatérek azon tételemhez, hogy Lyka Károly művészi felfogása, pedagógiai alapelve ellenkezik azzal, amit Lotz, Székely, Benczúr hirdetett, a renaissance és az európai festészet legkiválóbb nagyraesterei évszázadokon keresztül hirdettek. Lyka kísérleti telepnek tette ki művészeti főiskolánkat, aminek már két botrányos kiállítás volt az eredménye. Most azokat a tanárokat, akik Benczúr, Székely szellemében akarják az ifjúságot tovább nevelni, lehetetlenné akarja tenni, ki akarja zárni és a kommunizmus alatt berendelt fiatal tanárokkal helyettesíteni. Egy kirívó példát mondok. TardosKrenner Viktor kiváló művész, nagyszerű freskó festő, a Nemzeti színház és az Operaház is előadta egy-egy darabját, szóval olyan univerzális genie, akinek megbecsülése minden kulturállamban elsőrendű érdek. Lyka Károly őt is korlátozta a tanításban, eltiltotta bizonyos tárgyak tanításától, amelyeket hosszú éveken át tanított. A tanárok közül Bosznay Istvánt, Neogrády Antalt, Tardos-Krennert, Erdősit, Stettkát, akikről a közönség, amely képeket vásárol és látogatni szokta a képzőművészeti társulat kiállításait, nagyon jól tudja, hogy kiváló egyéniségek, háttérbe szorította és csupa olyan fiatalembert, vagy pedig egy-két olyan művészt vitt be oda, akik a közfelfogás és a biztos itéletü kritika állítása szerint letértek a művészetnek arról az egyetlen klasszikus útjáról, amely teljes és igazi, emberi és Európában elfogadott művészetet jelent. Most ő kinevezett egy Baránszky nevű fiatal tanárt, — illetőleg nem nevezte ki, hanem óradíjas tanárnak vitte be — akit a kommunizmus alatt állítottak be erre a tanszékre, utóbb pedig a VII. fizetési osztályba soroztatott, ellenben ott van az iskolánál Radnay Béla tanár, aki 20 év óta tanit s aki szebbnél szebb szobrokkal, amelyek legszebb alkotásai a magyar szobrászművészeinek, ajándékozta meg a nemzetet. Bemutatom, leteszem a nemzetgyűlés asztalára ezeknek a szobroknak a fényképeit: itt van Pázmány Péter szobra, a Kiss Ernő-szobor Nyíregyházán, itt van gróf Leiningen szobra, a pozsonyi Petőfi-szobor, Lenau szobra Csatádon és különösen Damjanich szobra Szolnokon. Ezt a szobrászművészt is korlátozta és ki akarja tessékelni a Képzőművészeti Főiskola katedrájáról. Ugyanaz jut eszembe, mint ami a Mácza-féle irodalommal kapcsolatban törtónt. Egy fiatal művész a kommunizmus alatt Pentelei-Molnár Jánosnak azt magyarázta, hogy ő nem tud jó csendéletet festeni. Erre Pentelei felkínálta, hogy az ő csendéletét és a kommunista művész által festett csendéletet állítsák egy Q-anz-gyári munkásbizottság elé és amelyiket a munkásbizottság magáénak választani fogja, az lesz elismert művész. Természetes do*
