Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-133
112 A nemzetgyűlés 133. ülése 1923, évi június hó 6-án, szerdán. minden jövedelmük utolsó fillérei után lefizetik az adót. Mondhatom és állitom, hogy a legbecsületesebb adófizető polgárok a munkások és az alkalmazottak (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: Nem titkolják el, mint a részvénytársaságok ! Pikler Emil : Ez nekünk nem áll módunkban, mi a mérlegünket nem hamisíthatjuk ; a mi mérlegünk mindig becsületes, mert jövedelmünket a munkaadónk bejelenti, mivel nem teszi ki magát a büntetésnek azért, hogy az adónkból valamit megspóroljon. (Egy hung a szélsőbaloldalon : Csak az övéből !) Pikler Emil: Amikor mi nem hamis mérleggel dolgozunk, amikor az igazságot, igaz jövedelmünket bevalljuk és azután becsületesen adózunk, akkor az államtól mint becsületesen adózó állampolgárok követelhetjük legalább azt, hogy nekünk ugyanazt a szervezkedési szabadságot adja meg, amelyet megad a nagytőkének. Rátérek a magánalkalmazottak jogviszonyaira, amelyekről csak nagyon szerény említést tett Szilágyi Lajost képviselőtársam. Ami a magánalkalmazottak jogviszonyait illeti, az első igazán szociális tett a magánalkalmazottak érdekében a Garami Ernő volt kereskedelemügyi minister által 1918 évi november hó 26-án kibocsátott 4951. számú rendelet volt, amely Magyarországon először szabályozta korszerűen a felmondás és a végkielégítés kérdését. Ezen, időközben a kurzus által hatályon kivüi helyezett rendelet fogalom maradt Magyarország magánalkalmazottai körében, mert az telítve volt olyan intézkedésekkel, amelyeknek mindegyike a munka- ós embervédelem szellemétől volt áthatva. Mindezeket a mostani kormányzati rendszer részint egészen hatályon kivül helyezte, részint pedig visszafejlesztette. Propper Sándor: Adott helyette Zalaegerszeget ! Pikler Emil : Az a rendelet, amely G-arami Ernő műve volt, nem valami túlzott módon, Bemmivel sem túlzottabb módon, mint ahogy az más európai államokban történik, nem is az alkalmazottak érdekében, hanem az állam érdekében, a konszolidáció érdekében bocsáttatott ki. Semmi szükség sem volt arra, hogy ez a rendelet hatályon kivül helyeztessék, ha csak az nem, hogy Garami Ernő nevéhez volt fűzve. Nekem Garami Ernő egyik ideálom, nem tagadom. De még azok részéről is, akik őt elitélik és nem követik, akik nem ismerik el hazafinak, stb., azok részéről is ezen állapotnak helytelenítésével találkozunk. Hiszen Kossuth Lajos mondta egyszer, mikor az egyházpolitikai kérdésről volt szó és felhívta az akkori függetlenségi és 48-as pártot, hogy támogassa a kormányt ebben a kérdésben : »A jót még az ördögtől is elfogadom.« Ha az önök szemében Garami ördög is, ez a rendelet nagyon jót alkotott és pedig nemcsak az alkalmazottak, de az ország érdekében is. Az alkalmazottak szolgálati és munkaviszonyait egy legújabb, a legsötétebb gazdasági reakció szellemétől áthatott rendelet mellett a kereskedelmi és az ipartörvény néhány elavult szakasza szabályozza, amelyek egy letűnt korszak ódon levegőjét lehelik. En bírákkal beszéltem, akik azt mondták, hogy ahányszor magánalkalmazotti, kereskedősegédi perben itélkezniök kell, a jogszabályokat ezer könyvből kell összehordaniuk. Egyenesen olyan jogi anarchia van ezen a téren, hogy az elképesztő. Nagyon aktuális tehát már az indexrendszer behozatala, a létminimum megállapítása és az egyeztetőbizottságok felállítása mellett a jogi viszonyok rendezése is. T. Nemzetgyűlési Rupert Rezső t. képviselőtársam, aki előttem felszólalt, szóbahozta a nyugdíjasok ügyét. Leginkább a mezőgazdasági területen nyugdíjazott alkalmazottakról volt szó. En azonban felemlíthetem, hogy például a biztosítóintézetek által nyugdíjazott tisztviselők tekintetében micsoda abszurd állapotok uralkodnak. A legnagyobb nyugdíj, amelyet egy biztosítóintézet nyugdíjazott hivatalnoka ma élvez, évi 10.000 papirkoronából áll. Ez a legmagasabb. De kezemben van egy nagy biztosítóintézet listája, amely a magyar koronában befizetett nyugdíjhozzájárulásokat lírákba fektette be, amely a koronákból lírákat csinált s most lírák állnak rendelkezésére, s mégis ma papirkoronában nyugdíjazza a tisztviselőket, és pedig oly módon, hogy azok 20—25—30 évi szolgálat után havonta 1100, 1040, 600, 550 koronát kapnak. Mint mondtam, a legmagasabb nyugdíj évi 10.000 korona. Propper Sándor: Az Adria biztositó társaság halmozza a milliókat! Pikler Emil: Kérdem, nem-e szégyene az országnak az, hogy a kormány tűri ezt és bele nem avatkozik? Hiába mondja az igen t. pénzügy minister ur, hogy a magángazdaságba nem folyhat be. Propper Sándor : A tőke függvénye a kormány Î Pikler Emil : Igenis befolyhat. Persze a kormány kénytelen — vagy legalább nézete szerint kénytelen — a nagytőkének deferálni . . . Propper Sándor : A nagytőke szolgája ! Pikler Emil *,. .. mert hiszen a választásokhoz a pártkasszába nem az alkalmazottak, nem a munkások adják a milliókat, hanem a nagybankok és a nagyvállalatok, s a kormányfőtanácsosi kinevezéseket nem a munkások és az alkalmazottak járják ki maguknak nagy pénzekért. Pszihologice megérthető tehát, hogy a pénzügyminister ur miért hallgat inkább a nagytőkére, mint az alkalmazottakra. Nem fenyegetés, nem is rémlátás az, amikor azt állitom, hogy elérkeztünk már az utolsó perchez, nem is perchez, hanem másodperchez.
