Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

tö 'A 'nemzetgyűlés 114. ülése 1923. évi március hó 21-én, szerdán. Barla-Szabó József: De Pajzs Pál öt évi feg v házra volt elitélve. Pikler Emil: Ez csak természetes dolog. (Zaj. Elnök csenget.) Rupert Rezső : Az csak véletlenség, hogy akadt ügyész, aki Pajzs Pált a bíróság elé cipelte . . . Halász Móric : Sőt akadt bíróság, amely elitélte ! Rupert Rezső : ... nem akkor, amikor a cselekményt elkövette s nem azon jogrend szerint, hanem utólag, pamlagon törvényt hozva. (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon.) Nem a büntetés és a birói eljárás diffamai és diszkreditál valakit, hanem a tények s ezért semmi különbség Pajzs Pál és Prohászka Ottokár között nem vonható csak azért, mert viszont Prohászkával szemben kegyesebb volt az igazságszolgáltatás rendje, ellene izgatásért nem indították meg az eljárást. (Mozgás jobbfelöl.) Dénes István : Érsek lesz belőle, vagy már lett is! (Zaj.) Rupert Rezső: Nem lehetséges az a rendszer, hogy a bűnöket a múltból veszem és a mai szemmel ítélem meg, hanem ha bűnökről van szó, tessék azokat a maguk miliőjébe, levegőjébe, korába visszahelyezve megítélni. És ha annak idején Prohászka Ottokár, az ország egyik legnagyobb embere (Ugy van! jobbfelől.) azt mondotta, hogy dicsőség ezeknek az árkászoknak, dicsőség a forradalomnak, hála Istennek azért, hogy összedőlt a trón s ma itt van a népköztársaság, akkor nekünk a távolban élőknek is ugy kell megítélnünk a szóbanforgő esetet, mint Prohászka Ottokár, hogy tulajdonképen az, amit ez a vádlott. Pajzs Pál, akit elitéltek, cselekedett, dicsőség volt abban a korszakban. Cserti József: Ez politika! (Zaj.) Rupert Rezső : Kötelességem egyébként válaszolni Barthos Andor t. képviselőtársam azon közbeszólására, hogy olvassuk el a veszprémi cikket. Már többször hallottam ezt az aposztrofálást közbeszólások alakjában, meg fel is olvasták egy ilyen cikkemet. Én megint csak azt mondom, hogy helyezzük vissza a tényeket a maguk idejébe. Én azokat a keresztény cikkeket abban az időben írtam, amikor azokért fejbeverés járt, amikor a kereszténység nem volt konjunktúra, hanem amikor azért, amit irtani, mint izgatásért fejbeverés járt. Meg is kaptam. Rainprecht Antal : Halálra ítélték ! Platthy György : ,Meg is látszik ! Rupert Rezső : Én magammal szemben is kérem azt az igazságot. Én akkor kikkel állottam szemben? Ugyanazokkal állottam szemben, amidőn abban az időben a tollat forgattam, akikkel szemben most állok. (Zaj.) A forradalmi lázító cikkeket írták a Kádár Lehelek, a Lendvai Istvánok, Zsirkay Jánosok Pikler Emil: A Prohászka Ottokár! Rupert Rezső : ... a Kalmár Simonok stb. Én akkor is szemben állottam a Lendvai Istvánokkal, a Kádár Lehelekkel, a Kalmár Simonokkal, Zsirkay Jánosokkal a Sapka Gyulákkal és nem tudom, kikkel másokkal, akik itt most a keresztény cikkeket írják; akkor is az ő romboló munkájuk ellen kellett küzdenem. (Mozgás a jobboldalon.) Én büszkén vállalom azt a harcot, amely harcért — amint említettem — fejbeverés járt aknor, amikor még nem volt keresztény kurzus. (Zaj jobbfelől.) Horváth Zoltán : Hisz nem támadja Prohászkát ! Inkább azt mondja, hogy érthető a cikke ! Rupert Rezső : Itt felolvastak egy cikket, amelyre újból céloz a t. képviselő ur, azt állítva, hogy azt azonban már a kommunizmus összeomlása után irtam. Nekem igen rossz emlékeim vannak a kommunizmusból. Amint méltóztatnak tudni — restellem, hogy ezt újból fel kell említenem — a mi családunk vértanút is adott. Épen ezért érthető, hogy nem tudtam objektív lenni az első időkben, hogy nekem idő kellett megszólalnom, az első szavam az volt, hogy legyen vége minden bosszúállásnak. (Zaj.) Azért a cikkért különben ma is vállalom a felelősséget, a személyi vonatkozásoktól eltekintve, mert abban a cikkben csak egyetlen hiba van, hogy általam nem ismert, de azóta megismert és nagyrabecsült férfiakat, tisztességes embereket téves információk alapján, amelyet az önök sajtójától kaptam, — mert hiszen innen Budapestről kaptuk mi vidékiek, akik az itteni viszonyokkal ismerősök nem voltunk, az adatokat — megtámadtam, névszerint Vázsonyi Vilmost és Garami Ernőt. Ezzel szemben férfias kötelességemnek tartottam már régen expiációt adni és azt mondom, hogy önöknek se Garami feje, se a Vázsonyié ne fájjon« Hogy azonban az a Pajzs Pál . . . Eőri-Szabó Dezső : Elég volt már ! Drágább az idő mintsem hogy ilyenekkel töltsük azt ! Pikler Emil : Ha nem tetszik, menjen haza l Drozdy Győző : Ha a kormány elköveti a hibát, akkor hallgassa végig, ha azt a fejére olvassák ! Ez kötelessége ! Eőri-Szabó Dezső : Arra nincs idő, hogy a cikkeit hallgassuk. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Ha azt akarja valaki nekem erőszakkal imputálni,. mintha Prohászkát elitélném azért, amit irt, hát szó sincs róla. Azt mondottam, hogy minden cselekedetet vissza kell helyezni a maga korába, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert nem lehet egy ma élő mentalitás alapján, amely mentalitást sok minden befolyásol, múlt idők tényeit megítélni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor a mi történelmünknek igen sok diszes alakjával szemben kellene igen súlyos kritikát alkalmaznunk, ha mai szemmel, a mai viszonyok szerint akarnók őket megítélni. Szent Istvántól elkezdve végig egyetlen nagy emberünk sem volna, ha mi a mai erkölcsi felfogás, vagy