Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

A nemzetgyűlés 114. ülése 1923. dokkal barázdálta homlokát. Ez a következőket mondotta: Képviselő ur, a háboru előtt, 1914 előtt én voltam a legboldogabb ember ebben az országban. Volt öt hold földem, aranyló búza­tábla rajta. Elvittek azonban a háborúba, itthon maradt a feleségem és a gyermekem. Amikor visszaérkeztem a háborúból, amikor visszaérkez­tem szibériai fogságomból, elmentem kicsi házam­hoz, hogy bezörgessek az ablakon. Egy idegen fej nézett ki rajta ós azt mondotta: Barátom, rossz helyen jár, a bérlő itt azóta én vagyok, a felesége pedig a temetőben nyugszik. Képviselő ur, azután végigjártam az összes nagybirtokokat, végigjártam a nagy Alföld sok városát és el­jöttem most ide a képviselő úrhoz, hogy panaszt tegyek, hogy nem akadt egyetlen egy nagybir­tokos sem, aki nekem öt hold földet adott volna haszonbérbe, hogy azon tovább tengethessem életemet. Eljöttem hát most a képviselő úrhoz, hallottam, hogy jó szive van, szerezzen nekem egy hajójegyet Amerikába. Az ilyen törvényjavaslatok, az ilyen félszo­ciális intézkedések nem fogják megváltoztatni ezt az elkeseredést és ezeket az állapotokat, hanem tovább is pusztulhat a magyar, tovább is pusztulhat a nemzet. Pedig bizonyos, hogy a földmunkásság nagyobb védelmet igényel, kíván­hat, követelhet az egész nemzettől, mert nem mi mondjuk, hanem már Cato megmondotta, hogy a földművesekből a legerősebb férfiak, a legjobb katonák származhatnak, a földmunka a legjámborabb, a legállandóbb, legkevésbé gyűlö­letes kereseti mód és a legjobb gondolkozásnak azok, akik ezzel foglalkoznak. Rothenstein Mór : Nem ismerik Catot, csak Grünsteint ! Drozdy Győző: De ha önök nem is hajlan­dók rátérni arra, hogy azokat a követeléseket, amelyeket mi napról-napra hangoztatunk, végre átvigyék a gyakorlatba, én arra kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, hogy legalább az a végrehajtási utasítás, amely ennek a tör­vénynek a nyomában jön, sokkal jobb legyen, mint ez a törvény. Eemélem, hogy a végrehaj­tási utasítás ebből a hebehurgya, össze-vissza­kapkodott törvényjavaslatból, amelynek stilus­szörnyeiből egyet voltam bátor ideállítani a nemzetgyűlés elé, legalább ki fogja küszöbölni ezeket a hibákat. Mivel pedig ennek a törvényjavaslatnak a gerincével, alapgondolatával nem érthetek egyet, azt a tárgyalás alapjául el nem fogadom. (He­lyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Nemzetgyűlés! Igazán nem akartam hozzászólni e dologhoz, mert hi­szen már előre elbíráltuk, hogy a munkásság érdekében mit kell tennünk, de ki kell nyilat­koztatnom az ellenzéknek, amely feltolja magát a munkásság jóltevőjének, annak alteregojának, NAPLÓ XI. évi március hó 21-én, szerdán. 63 hogy most épen olyan javaslatot tárgyalunk, amely neki határozottan a javára szolgál. Horváth Zoltán : Beszéljen a kosztpénzről. Csontos Imre : Mit tegyünk azzal a szegény munkássággal egyebet, mint azt, hogy saját ke­beléből beveszünk az ő bíráskodásába két tagot. Dénes István : Az elnök dönt. Elnök : Dénes képviselő ur, tessék csendben maradni. Csontos Imre: Mind elhiszem és tudom is, hogy az dönt, de annak is tudnia kell, ha, mondjuk még tág lelkiismeretű volna is, hogy van felettes hatósága és minden panaszosnak ellene a fegyelmi hatósághoz lehet fordulni. En azt látom, hogy a t. ellenzék el van paktálva, hogy minden olyan javaslatot is, amelyet a leg­nemesebb intenció szül — épen ilyen a földmi­velésügyi minister ur javaslata — el fog gán­csolni; semmi jó nem volna a nap alatt, amit csinálhatnánk. Bocsánatot kérek, az ellenzék részéről ezzel nem használnak a szegény munkásságnak, hanem ártanak neki. Mert mit tesz a szegény munkás­ság? Azt hiszi, hogy amit az urak beszélnek, az szentírás, dacára, hogy maguk is meg vannak róla győződve, hogy sokszor nincs benne igaz­ság. (Ellenmondások a bal- és a szélsbbaloldalon.) Ez a helyzet kérem, ez igy van. Horváth Zoltán : Ezért lett sok munkás csontos, maga meg meghízott! Csontos Imre : Kérem, Horváth képviselő urnák megmagyarázom. Igenis, az ügyvédekre szeretnék bízni azt a szegény munkásságot a bíróságnál. Hogy azt a kis birtokot, amely hátra maradt a gazdánál, felemésszék az ügyvéd urak, arra mi nem vagyunk kaphatók. Annak a közigazgatásnak tessék becsületes lélekkel elbírálni a dogokat; az a kötelessége, ha pedig nem jár el becsületesen, felette a felettes hatóság. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés jobb felől) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Senki sincs fel­jegyezve. Elnök : Szakács képviselő ur szólni kíván, A képviselő urat a szó megilleti. Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Én azok­kal az argumentumokkal szemben, amelyeket Csontos t. képviselőtársam hozott fel a törvény­javaslat védelmére Dénes István: Volt ott argumentum? Szakács Andor:... kénytelen vagyok fentar­tani ellenzéki képviselőtársaim álláspontját. A jóindulatot, amely ezt a törvényjavaslatot szülte, nem vonom kétségbe. Bizonyos, hogy abban az óriási anarchiában, amely ma az országban a földmunkásságszegénység munkaszolgáltatása, annak díjazása tekintetében uralkodik, mégis bizonyos javítást, bizonyos rendszert óhajt meg­honosítani a földmivelésügyi minister ur. En azonban magam is abban a nézetben vagyok, hogy ez a törvényjavaslat, ha jószándék szülte 10

Next

/
Thumbnails
Contents