Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

'A nemzetgyűlés 1X4. ülése 1923. évi március hó 21-én, szerdán.. 51 állani. Ez a törvény meg fogja védeni ugy a munkaadót, mint a munkást attól, hogy a gaz­dasági vonatkozásokkal kevésbé ismerős közigaz­gatási hatóságok által hozott határozat értelmé­ben kénytelenek legyenek, habár rövid időre is, a munkásokat a munkától eltiltani, a munka­adókat pedig a munkáskéztől megfosztani. Különösen fontosnak tartom a törvényjavas­latnak azt az intézkedését, amely a hónapokkal előbb megkötött szerződésekre vonatkozik, amely szerződésekben a munkateljesítményekre vonat­kozó pénzbeli ellenérték hónapokkal megelőzőleg állapíttatott meg. A törvényjavaslat módot ad arra, hogy az időközi áreltolódások következté­ben ne érje károsodás a szerződő feleket. Ugyanez a hatóság fogja elbírálni azt a mértéket, amely­lyel az időközi valutáris eltolódások következté­ben ki kell egyenlíteni a pénzbeli ellenértéket. De ha a mezőgazdasági termelés folytonosságát tekintem, akkor hiányosnak találom ezt a tör­vényjavaslatot azért, mert nincs benne expressis verbis kimondva az, hogyha ilyen pénzbeli munka­bér értékeltolódása miatt az eljárás folyamatba tétetnék, addig, amig az eljárás az illetékes hatóság előtt befejezve nincs, a munkás a mun­ka 1 , abba ne hagyhassa, valamint a munkáltató el ne tilthassa a munkást a munkától. Kívána­tosnak tartanám, hogy a törvénybe vétessék bele ez, ha pedig már nem lehetne beleiktatni, akkor szükségesnek tartanám, hogy legalább a kiadandó végrehajtási utasításban mondassék ki, hogy addig, amig a hatóság arra feljogosítást nem ad, sem a munkás, sem a munkaadó a munkát abba ne hagyhassa, Ezeket voltam bátor a törvényjavaslatra vonatkozólag általánosságban előadni azzal, hogy mivel a törvényjavaslatban megtalálom azt a védelmet, amelyre a szerződő feleknek a mos­tani megváltozott körülmények között feltétlenül szüksége van és megtalálom benne annak a nagy nemzeti érdeknek védelmét is, amely a mező­gazdasági termelés folytonosságához fűződik, ennélfogva a r törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Perlaki György jegyző: Ősik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Szintén azon a felfogáson vagyok, amelyen az előttem szólt t. képviselőtársam, hogy a kisemberek érdeké­ben minél több szociális törvényjavaslattal kell a nemzetgyűlés elé jönni. Ép ezért jóleső érzés­sel látom, hogy a személyes kérdések özöne közepette néha-néha egy-egy szociális törvény­javaslat is kerül a nemzetgyűlés elé. Az a forró kívánságom, bárcsak minél nagyobb szám­ban látnának ezek a szociális törvényjavaslatok napvilágot. Az a felfogásom, hogy mi a szociális tör­vények szempontjából a nyugateurópai államok mögött elmaradtunk, pedig nálunk is sok olyan rendezetlen kérdés van, amelyet elsőrangú ér­deke volna a kormányzatnak rendezni és SZQ- | ciális törvényjavaslat formájában a nemzetgyű­lés elé hozni. Milyen szempontokra kell irányul­nia ezeknek a szociális javaslatoknak? Első­sorban a munkaviszony szabályozására, elsősor­ban abban a harcban kell igazságot teremtenie, amely a termelés két tényezője, a tőke és a munka között van. Erdélyi Aladár: Munkaalkalom kell! Csik József: Ma az a helyzet, hogy a tőke és a munka áldatlan harcban van egymással. Tudjuk, hogy a tőke hatalma túlteng a munka hatalmával szemben, már pedig a társadalmi igazságosság azt követeli, hogy a termelésnek ez a két tényezője egyformán becsültessék és értékeltessék. Amig a munka nem részesül ab­ban az értékelésben, amelyben a tőke, addig nem lehet társadalmi igazságosságról, társa­dalmi jogrendről beszélni. Ami a munkaalkal­makat illeti, ezek megteremtése is elsőrangú feladata a kormányzatnak, ezt elismerem, azon­ban ennél nem lehet megállani, hanem a munka­alkalmak által teremtett munkának azt az ér­tékelést kell biztositani, amelyet a humanitás, a kereszténység és az emberi jog alapján neki biztosítani kell. Ép ezért hangoztatom azt, hogy abban a harcban, amely ma a tőke és munka között folyik, a munka értékelését elő kell mozdítani üdvös szociális reformokkal. Valamennyit . tud­juk, hogy a tőke hatalma ma olyan nagy. — ugy a földtőkéé, mint a pénztőkéé — hogy a munka érdekeit sok tekintetben sérti. Arról van tehát szó, hogy a termelés e két tényezője között rendet teremtsünk és az egyiket ne ér­tékeljük feljebb, mint a másikat. Ilyen szociális javaslatnak kellene lennie az előttünk fekvő ja­vaslatnak is, mely a munkaviszonyt szabályozza. A munkaviszony szabályozására óriási szük­ség van és valóban nagy szükség lett volna arra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat már jóval előbb került volna a törvényhozás elé. Meggyőződésem ugyanis az. hogy sok egye­netlenségnek, panasznak és igazságtalanságnak lehetett volna elejét venni. Hogy a munka­viszony törvényhozási szabályozása nem uj do­log, megemlítem, hogy Angliában már a 30-as években kezdtek békéltető-bizottságokat létesí­teni, amelyeket később birói hatáskörrel is fel­ruháztak, Franciaországban I. Napoleon kezde­ményezett hasonló intézményt még 1806-ban, hasonló törvények vannak Belgiumban, Svájc­ban, Németországban. Amerikában 1886-ban kezdtek hasonló törvényeket hozni és az első ilyen ^törvényt New-Yorkban hozták. Az Egye­sült-Államok példáját azután a többi államok is követték, úgyannyira, hogy Amerikában ma a munkaviszonyt szabályozó törvények paritásos alapon körülbelül 24 államban vannak meg­honosítva. Igazán aktuális volt tehát az a tör­vényjavaslat, amely most a munkaviszonyt van hivatva szabályozni. Felmerül a kérdés, vájjon az előttünk fekvő

Next

/
Thumbnails
Contents