Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-128
554 A nemzetgyűlés 128. ülése 1923 hol szolgálsz, mire az illető azt felelte : én nyugdíjas vagyok. Még valamit mondott, azt hiszem olyasformát, hogy : engem nem igazolhatsz. A szavakat pontosan nem tudom. Ismétlem, hogy fizikai idő hiányában a tényállást minden vonatkozásában nem tudtam eddig még megállapítani, de ismétlem azt is, hogy ilyen rendelet nincs, és szóbeli intézkedés az igazoltatásra nem tört ént. A tény megállapítását a magam részéről személyesen óhajtom tovább folytatni és az ügynek elintézését is magamnak ki vánom fe nt art ani. Kérem válaszomtudomásulvételét .(Helyeslés.) Elnök : Az interpslláló képviselő urat illeti a szó. Örgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! A minister ur válaszának azt a részét, amely szerint sem szóbeli, sem Írásbeli rendelet ki nem adatott, örömmel veszem tudomásul, valamint megnyugvással fogadom válaszának azt a részét is, hogy az ügyet személyesen fogja felülvizsgálni és elintézni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a honvédelmi minister urnák Pallavicini képviselő ur interpalláci ójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásu 1 veszi. Ki a következő interpelláló ? Hebelt Ede jegyző : Esztergályos János ! Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladottságára való tekintettel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden mondjam el interpellációmat. (Halljuk !) Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! A magántulajdon szentségének abszolút tiszteletét parancsoló és követelő napjainkban végtelen szomorúan és fájdalommal látjuk azt, hogy bizonyos helyeken, bizonyos oldalról a magántulajdon szentségét nem tisztelik, a magántulajdon szentségét nem becsülik és a magántulajdon szentségébe épen ugy belegázolnak, amiként belegázoltak 1919 márciusától augusztus 1-éig. Igaz, akkor azt mondották, hogy »minden a mienk í« és törvényen kivül helyeztek mindent, ma azonban törvényes formát, törvényes látszatot kivannak adni a dolgoknak a magántulajdon szentségének elkobzásához és azt a látszatot iparkodnak kelteni, hogy ehhez joguk van. Méltóztatnak talán tudni, hogy Magyarországon a dolgozó munkásság már évtizedekkel ezelőtt összeknporgatott filléreiből az ország különböző helyein, különböző városaiban épületeket vásárolt magának. 1919 augusztusa után azonban az egész országban végig, a legtöbb városban elvették a munkásságtól ezeket az otthonokat. Cegléden is 1912-ben az ottani munkások, miután sok szakmabeli munkás, sok szakmai csoport volt ott, vásároltak egy épületet, amelyet ki is fizettek és amelyet »Mátyás király OlvasóEgylet« cím alatt telekkönyveztek el ; e cím alatt van ma is a telekkönyvbe bevezetve. Ez az épület tehát a Mátyás király Olvasó Kör tulajdonát évi április hó 28-án, szombaton. képezi, amely végeredményben cím, és ez az épület a munkásság otthonául szolgál. Cegléden ebben a kérdésben mind az utóbbi ideig nem volt baj. Az elmúlt hetekben azonban, a ceglédi munkásság legnagyobb meglepetésére, az ottani lakáshivatal elrekvirálta, illetőleg egészen egyszerűen elkommunizálta azt a helyiséget, hivatkozva egyik belügyministeri rendeletre, az 5555/1922. számú lakásrendeletre és ez alatt a cím alatt odaadta ezt a munkásotthont, amely 1912 óta a ceglédi dolgozó munkásság otthonát képezi, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének. Az indokolásban fel van tüntetve, hegy el kellett ezen otthont venni azért, mert a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége az államtól szövőmunkálatokat kap és ezek elvégzésére van szüksége a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének erre a helyiségre. Én nem kerülök abba a kényelmetlen és kellemetlen helyzetbe, amelybe ma délelőtt Propper Sándor képviselőtársam jutott, amikor a népjóléti minister ur azt mondotta, hogy : »miért nem jön ilyen ügyekkel hozzám? Hiszen elintézhettük volna és sok felesleges állitástól mentesíthette volna ma a felszólalását !« Én ebben a kérdésben elmentem, mint ahogy a jövőben, mielőtt fel fogok szólalni, minden kérdésben, elmegyek az illető reszortminist érhez. Peídl Gyula : Na, na ! Ne kötelezd magad ! Esztergályos János : De igen, mert nagyon érdekes, hogy itt van az ellentét a népjóléti minister ur ma délelőtti szavai és a tulaj donképeni valóság között. Amikor én a minister úrhoz elmentem, akkor azt mondta a minister ur : »Minek jönnek énhozzám e dolgokkal? Hát mit tudok én ebben a kérdésben, segíteni ? Ott van a lakáshivatal, ott vannak a birák, tessék oda menni és ott elintézik !« Én erre azt mondottam a minister urnák, hogy én azért jövök hozzá, mert az ügy sürgős, a ceglédi lakáshivatal rendelete és intézkedése folytán ma, szombaton délután ki kell a munkásságnak a saját otthonából menni ; kérem, hogy az ő nagy hatalmával sürgősen intézkedjék aziránt, hogy ez a helytelen, igazságtalan, minden j ogtiszteletet arculcsapó intézkedés hatályon kivül helyeztessék. A minister ur volt olyan kedves és elvette tőlem ezt a beadványt azzal az utasítással, hogy majd a felülvizsgáló osztálynál érdeklődjem, hogy ez a kérdés miképen intéződik el. Most azután abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy az igen t. minister ur adandó válaszát már előre is megmondhatom. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk ! Egy hang jobbfelől : Akkor miért interpellál?) Szilágyi LajOS : Halljuk ! Takarékosság az idővel ! Esztergályos János : És ezt azzal a célzattal és azzal a kifejezett szándékkal teszem, hogy azalatt módja legyen az igent, minister urnák megváltoztatni az álláspontját és más választ adni, nem azt, amit szándékozik. (Derültség.)
