Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-128
-542 A nemzetgyűlés 128. ülése 1923. évi április hő 28-án, szombaton. jára adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszikj méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Ellenpróbát kérünk!) Kérem azokat, akik a választ nem veszik tudomásul, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Szilágyi Lajos : Kérem a szavazatokat megszámlálni ! Elnök I A szavazatok megszámlálására nincs szükség, mert nyilvánvaló a szavazás eredménye. Szilágyi Lajos: Nem nyilvánvaló. Jogom van a megszámlálást kérni. Elnök : A képviselő urnák joga van a megszámlálást kérni, de viszont csak akkor indokolt, hogy az elnök a megszámlálást elrendelje, amikor erre szükség van. Azt hiszem, hogy a jelen esetben a szavazás eredménye teljesen vitán felül áll. (ügy van! jobb felöl) Szakács Andor: Csak egy-két különbség lehet ! Elnök : Kimondom tehát határozatkép, hogy a nemzetgyűlés a népjóléti minister iir válaszát tudomásul vette. Most kérdem ; méltóztatnak-e a honvédelmi minister ur által Propper Sándor képviselő ur interpellációjára adott választ tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik) Többség. A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Ki a következő interpelláló ? Bodó János jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső : T. Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur 1922 február 14-én tett a nemzetgyűlésnek egy jelentést, amelynek értelmében az 1922:1. t-c. 11. §-ában nyert felhatalmazás alapján beterjesztett egy egyezmény-tervezetet a Csepelsziget felső csúcsán építendő kereskedelmi kikötő tárgyában. Ezen egyezménytervezet szerint egy idegen francia pónzcsoport engedélyt nyert -arra, hogy a Csepelsziget felső csúcsán az ország legfontosabb kereskedelmi érdekeinek szolgálatában álló kereskedelmi kikötőt létesíthessen. Ez az idegen pénzcsoport ezt az opciót még 1920-ban kapta, amikor az opció kiterjedt Csepelsziget egész felső csúcsára és magába ölelte ugy a nagy Dunaágban, mint a soroksári ágban létesítendő munkálatokat; magában foglalta a soroksári Dunaág szabályozását és az ott építendő kamarazsilip felépítését. Később, midőn a kormány arra a tapasztalatra jutott, hogy az opció nagyon is túlmegy a szándékán, megváltoztatta eredeti tervét és a kereskedelmi kikötő építése tekintetében kivételt tett. Kimondta ugyanis, hogy csupán a Csepelsziget északnyugati oldalán létesítendő kikötő számára adja meg az opciót, ellenben a soroksári Dunaág szabályozását, valamint a helyi kikötő építését a kormány önmagának tartotta fenn és ebben a kérdésben a fővárossal egyetértésben járt el. Ehhez képest tényleg létesült itt Budapesten, a Ferencváros alsórészén a gubacsi hidig terjedő szakaszon 700 folyóméter hosszú helyi kikötő, amelynek költségeit a kormány hathatós támogatásával a főváros viselte. Ezek a költségek körülbelül egy milliárdot tettek ki. Ennek a helyi kikötőnek jelentőségét abban az időben nem abban láttuk, hogy egy lokális piac szolgálatára állítjuk be, amely egyszerűen a zöldségvagy az idénypiac szükségleteit látja el, hanem azt hittük, hogy az átrakodóforgalom számára is fogunk egy létesítménnyel rendelkezni, amelynek jövedelmei a ráfordított költségeket és a kezelési költségeket is fedezni fogják. Abban az időben, amikor a kormány ezt az egyezségtervezetet hozta, 400 millióra kontempláltatok a kereskedelmi kikötő kiépítése. Ez az összeg a mai valuta szerint — hiszen másfél év telt el azóta — nogy milliárdra tehető. Ugyanakkor a francia pónzcsoport egy 13 millió francia frankra szóló kölcsönt helyezett kilátásba. Ez a kölcsön is frankban számítva 17 milliót jelentett, a mai valuta szerint ugyancsak négy milliárdot jelent. Ez az összesen nyolc milliárdnyi költség, amely a megváltozott viszonyok mellett nagyon könnyen 10 milliárdra is emelkedhetik, a magyar államot fogja terheli és azt célozza, hogy a magyar állam ezen a költségen a promontori Dunaágban egy olyan kikötőt létesítsen, amelyet vámmentes jelleggel ruház fel. Ezt a vámmentes jelleget monopóliumként a francia pénzcsoport kapja ím g. még pedig olyan sérelmes módon, hogy 25 km. körzetben sem lefelé, sem felfelé senki vámmentes kikötőt nem létesíthet. Ilyen módon a főváros által állami támogatással létesített kereskedelmi helyi kikötő azokkal a kikötőmedencékkel együtt, amelyek a kikötésre alkalmas forgalmat lebonyolítani tudják, hogy ugy mondjam, gyümölcsözetlenül marad. A budapesti Dunapart körülbelül három millió tonna vizi forgalmat tud lebonyolítani, még pedig akként, hogy hajóról vasútra, vagy vasútról hajóra raktározva bonyolítja le az áruforgalmat. Ez kielégítette a szükségletet a békeidőben is, amikor Budapestre futott be az öszszes gabona a Bánátból és a Bácskából is, annál inkább kielégiti a szükségletet ma, amikor — sajnos — ezzel a gabonamennyiséggel már nem rendelkezünk. S amikor ezt a hárommillió tonna teljesítőképességet további egymillió tonnával felfokozzuk, mert hiszen létesitettük a hétszáz méter hosszú partfalat, amely a továbbfejlődésre is képes, akkor ezidőszerint a vizi forgalom szükségletét teljesen elláttuk. Ennek ellenére is, ugy látszik, olyan helyzet előtt áll a kormány, amely szerint a kereskedelmi kikötő létesítése elől ezzel az idegen pénzcsoporttal szemben már nem térhet ki. A szerződést magát én cgak felületese» ismerem.
