Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-128

A nemzetgyűlés 128. ülése 1923. hogy a hadirokkantak közül azokat, akiknek keresetképessége majdnem teljesen eltűnt, épen a rokkantságuk magas fokánál fogva olyan magas penzióban, olyan magas járadékban kivánom részesítem , —ez egyelőre csak javaslat, — melynek ellenértékekép ezeket a legtöbbnyire kisembereket bármely falusi család szivesén el fogja tartani, különösen, ha figyelembevesszük még azt is, bogy ha a hadirokkant az ilyen falusi család körében elhelyezkedik, penziója ellenében, valamit mégis csak tud a ház körül dolgozni ugy, hogy annál szivesebben fogadják. ; TeTmészetesen addig, amig évi 4800 korona ennek a járadéknak az összege, ilyen elhelyezkedésről szó nem lehet, ha azonban ennek a tervnek a második részét sikerül megvalósítani, és nagyon fogom kérni az igen t. képviselő urnák ugyancsak vehemens támogatását arra, hogy a kisebb rokkant ságu, a kisebb bajjal sújtott hadirokkantaknak a gazdasági életben leendő elhelyezése tárgyában benyújtandó törvényjavaslatot méltóztassék majd támogatni, a helyzet mjndenesetre enyhülni fog. Ilyen módon, mint a német példa mutatja, a gazdasági élet különös megterhelése nélkül eredményesen fel lehet szívatni a rokkantakat a gazdasági életbe, állandó kenyérhez lehet juttatni a kisebb rokkantsággal sújtottaknak nagy számát, anélkül, hogy az illetők a produktiv életből, tehát a kenyérszerző munkából kikapcsoltatnának. Ne méltóztassanak sohasem figyelmen kivül hagyni azt, hogy soha senkinek sem volt gondolata, hogy a rokkantsági járulék a megélhetést kivánja biztositani. A megélhetést biztositani kell azoknál, akik teljesen vagyontalanok és teljesen keresetképtelenek. Ennek a kettős jegynek kell érvényesülnie, ha arról a kötelezettségről van szó, amely az államot terheli olyan értelemben, hogy teljes eltartásról gondoskodjék. Én elfogadom azt a gondolatot, hogy a teljesen vagyontalan és keresetképtelen, valamint a gyógykezelésre szoruló hadirokkantakról teljes mértékben gondoskodnunk kell. Készülő törvényjavaslatomnak ez az egyik alapgondolata. A nemzetgyűlés bölcseségére bizom majd, vájjon méltányosnak tartja-e, hogy a nem vagyontalanokat, azokat, akiknek vagyonuk van, továbbra is lényegtelen segélyekben részesitse az államkincstár terhére, mely segélyek nekik maguknak nem használnak, de mégis rendkivül súlyos százmilliókra szummálódnak az államkincstár terhére. A kisebb mértékben keresetképtelének, mint már emiitettem, a gazdasági életben helyezendők el, hogy kenyérkereső, biztos talajt kapván lábaik alá, ez a teher az államkincstárról leháruljon. Ez a megoldás módja. Ami az özvegyek és árvák kérdését illeti, természetes, hogy akkor, amikor a mai nehéz megélhetési viszonyokhoz képest emelni próbáljuk a járulékokat, ezekről is megfelelő gondoskodás történjék. »Megfelelő«. Mi az a megfelelő ? Koppant elasztikus fogalom ez, t. képviselőtársam és ezzel a fogalommal, épen azért, mert elasztikus, nagyon kényelmesen, lehet operáin^ nagyon kényelmesen évi április hő 28-án, szombaton. 537 lehet hangulatokat is teremteni, akár itt bent a nemzetgyűlés termében, akár az érdekeltek, vagy a nagyközönség előtt. Én is tudom, hogy nem szentimentalizmusra van szükség ennek a kérdésnek kezeléséhez, de nagyon kérek mindenkit, ne is méltóztassanak különösen agitacionális értelemben a szentimentalizmusra appellálni, mert ez a kérdés ha szenvedelmek fonják körül és ezek tulburjánoznak elhomályosítva az operatőr orvost megillető abszolút hideg, de mellette mégis szeretőszivü kezelés lehetőségét, az államrend szempontjából is nagy veszedelmet jelenthet. Legyen ez válasz arra is, igen t. képviselőtársam, amit méltóztatott f elemliteni és ami nem is tartozik hozzám, hogy én engedjem meg a hadirokkantaknak, özvegyeknek és árváknak és nem tudom, kiknek a szabad szervezkedését. Nem tudom, hogy volna valami tilalom erre nézve, azt sem látom azonban, hogy hogyan lehetne ezeket egy szervezkedési plattformra összehozni. Hiszen nem lehet például az ipari munkásosztályból származó rokkantakat, egybecsapni az agrárréteg rokkantjaival, az intelligensebb elemek közül származókat pedig a kevésbé intelligensekkel. Mindegyiknek más az erdeke. Hogy az illető rokkant és katona volt és hogy hősiesen telj esitette hazája iránt való szent kötelességét, bár nekem más a felfogásom erről a kötelességről, mint a t. képviselő urnák, jóllehet, nem én vagyok a civilember és nem az igen t. képviselő ur viseli a reverendát, mindenesetre közös gondolat, mely azonban, ha egyedül csak mint ilyen fog célul szolgálni és lehetőségül a szervezkedésre, ugy a szervezkedés aggálytalan. Én azonban emlékszem 1918-ból azon hadirokkantak felvonulásaira, akik nem kértek, hanem követeltek, akik nem könyörögtek, hanem fenyegetőztek és fegyvert és gépfegyvert vittek magukkal. Nem hiszen, hogy akár a képviselő ur, akár bárki ebben a nemzetgyűlésben, helyesnek találná azt, hogy ennek a nemzetnek bárminő osztálya, bárminő rétege vagy érdekképviselete hasonló módon nyerjen jogot szervezkedésre és felvonulásokra. Ebben az államban mindenekelőtt rend és fegyelem kell, hogy legyen és a kormányzat a gyülekezési és mindenféle más jogok sérelme nélkül, erre feltétlenül vigyázni is fog. (Helyeslés a jobboldalon.) Reisinger Ferenc : Kenyér kell ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Igen, t. képviselőtársam, méltóztassék ezen kérdéseknek financiális megoldásához bennünket szi vesén hozzásegíteni. Meg vagyok róla győződve, hogy amilyen rövid az igen t. képviselő urnák ez a közbeszólása, épen olyan hosszú lesz a megoldási tervezete is, amelyet szívesen rendelkezésemre fog bocsátani, hogy hogyan lehet ezt a legolcsóbb kenyeret, ezt a legnagyobb darab kenyeret az államkincstár teherbiróképessége figyelembevételével tényleg biztositani. Szakács Andor : Egy jó földreformmal ! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Most már a földreformról van szó ! Ha az egyife