Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-128
A nemzetgyűlés 128. ülése 1923. évi április hó 28-án. szombaton. 527 is, a nemzet maga a régi görög tragédiák értelmében megérett arra, hogy elpusztuljon, mert egy olyan nemzet, amelyben nincs nemzeti lélek, feltétlenül megérett arra, hogy a nemzeti életét likvidálja, felszámoljon és csatlakozzék akár Beneshez, akár Pasicshoz, akár Bratianuhoz, Barabás Samu : Azért már nem ! Kiss Menyhért: Még csak azt kell az igen t. minister ur figyelmébe ajánlanom, hogy 1921 nyarán a gazdasági akadémia ifjúsága sportünnepet tartott, amelyen szintén megjelentek tisztek meghívásra, és ezek a Hymnus éneklése alkalmával zsebredugott kézzel és feltett sapkával állottak. Ezek mind olyan tünetek, olyan veszedelmes szimtomák, amelyek azt mutatják, hogy itt baj van. Senki a világon nem szeretheti jobban a magyar hadsereget, mint magam is és minden becsületes magyar ember. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a hadsereg léte vagy nemléte az ország létével és nemlétével áll összefüggésben. De épen azért, mert szeretjük a magyar hadsereget, mert tudunk áldozni érte, és pedig nemcsak adófillérekkel, hanem ha kell, vérünket és életünket is feláldozzuk ezért a hadseregért, ezért azt akarjuk, hogy magyar nemzeti szellem lobogjon minden katonának és tisztnek a lelkében. (Helyeslés.) Ezért a következő interpellációt intézem a m. kir, honvédelmi minister úrhoz (olvassa): 1. Yan-e tudomása a minister urnák arról, hogy a debreceni körlet tisztikarának több tagja mindaddig, mig tiszti parancsban le nem tiltatott, tüntetőleg németül beszélt? 2. Yan-e tudomása arról, hogy 1922 február 3-án nyilvános étteremben, 1922 október 6-án — az aradi tizenhárom vértanú emlékeztető napján — özv. Márton Ferencné lakásán egy nagyszabású vacsorán a Grotterhaltét húzatták és Kossuth Lajos arcképét leakasztva a falról a szoba sarkába állították? Ugyanez ismétlődött október 10-én is. A tett elkövetője ma is tagja a honvédségnek, ellenben a feljelentő Fülöp százados a körletparancsnnokságtól üldöztetve, ma is be van csukva. 3. Yan-e tudomása a debreceni vegyes dandártörzs névsoráról, hol csupa idegennevü tisztek szerepelnek s a magyarság ott fordított numerus clasussal alig néhány százalékkal, talán tévedésből foglal helyet? 4. Yan-e tudomása 1921 nyarán a gazdasági akadémia sportünnepélyén két vezérkari tiszt magatartásáról, kik a Hymnus-t zsebredugott kézzel, feltett sapkával hallgatták? 5. Ha van tudomása, kinek a személyében keresendő mindezek oka, s hogyan hajlandó e beteges állapotokat orvosolni s a nemzeti érzést a tisztikarban felfokozni, mely egyedül alkalmas arra, hogy nagy, szent hivatásának megfelelhessen?« (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A honvédelmi minister ur kivan válaszolni. Belitska Sándor honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az interpelláció tulajdonképeni tárgyára rátérnék, legyen szabad újra hangoztatnom azt, amit két és fél év óta állandóan hangoztatok a nemzetgyűlés szine előtt, hogy a hadseregnek a napi politikába, való bekeverését felette aggályosnak tartom. Épen ebből kifolyólag fejlődött ki az igen t. Nemzetgyűlés tagjai közt és köztem az a gyakorlat, amely szerint a képviselő urak nekem minden konkrétumot bizalmasan, őszintén elmondtak, s én a konkrétumot konkrétul elintéztem. Ugron Gábor: így volt! Belitska Sándor honvédelmi minister: Természetes, hogy az én intézkedésem a konkrét esetben nem volt megfelelő, az illető képviselő urnák eo ipso módja volt az esetet a nemzetgyűlés elé hozni. Én ezt a gyakorlatot, amelyet az igen t. képviselő urak velem szemben majdnem kivétel nélkül követtek, ezúttal is köszönettel elismerem és nyugtázom. Nem mulaszthatom el ez alkalommal felemlíteni azt sem, hogy többszöri felhívásaimra és felvilágosításaim kapcsán a sajtó is igen lojális viselkedést tanúsított katonai kérdésekben, meggyőződést szerezvén arról, hogy mai helyeztünkben a katonai kérdéseknek a napi politikába való bevonása felette aggályos. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Nem részletezem az okokat. Rainprecllt Antal : A minister urat mindenki szereti. Belitska Sándor honvédelmi minister: Ami a konkrét esetet illeti, csak röviden akarom jelezni, hogy itt tulajdonképen két dologról van szó : egy politikumról és egy személyi kérdésről. A politikum maga arra vonatkozik, hogy a honvédségnél hazafiatlan tisztek szolgálnak. Mielőtt ezt a témát folytatnám, már eleve a legkategórikusabban és a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy a honvédség tényleges állományában akár csak egy hazafiatlan tiszt is volna. Azért, mert valamelyik tisztnek, aki a közös hadseregtől származik, idegen hangzású neve van, ebből azt következtetni, hogy az illető hazafiatlan, az én érzésem szerint nem lojális dolog. Kiss Menyhért: Nem is következtetjük. Belitska Sándor honvédelmi minister : Mindazok a nevek, amelyek felolvastattak, előttem ismeretesek. Annak idején, amikor a szelekciót végrehajtottuk, a legnagyobb rigorozitással állapítottuk meg azoknak a tiszteknek a számát és neveit, akik a honvédségben helyet foglalhatnak. Annak idején volt szerencsém a nemzetgyűlés előtt részletesen ismertetni azokat a feltételeket, — a véderőbizottságban is ismételten szó volt erről — amelyeknek alapján a kérdést annak idején rendeztük. Ami már most a politikumot illeti, az inter78'
