Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-127

A nemzetgyűlés 127. ülése 1923. kivezesse. Ez mindenesetre megvan bennünk, feltétlenül meg is kell, hogy legyen ; hanem a viszonyok, a kényszerűség, a gazdasági életnek azon kialakulása, amelybe jutottunk, a forradalom, és az azután következő események hatása idézték elő ezt a helyzetet. Ebben szenved Magyarországon valamennyi társadalmi osztály, (Ugy van ! jobbfdől.) ennek a nehéségeit érezzük végig az egész vonalon, a hitelügyleteknél, a költségvetésnél és bármely téren. Ezzel kell tehát számot vetni és ezt kell szem előtt tartani, amikor ezekről a nehézségekről van szó. Én nem a kritika ellen tiltakozom : a kritikának joga van megnyilvánulni. Természetes és helyes is annak megállapítása az ellenzék részéről, hogy a kormány helyesebben és jobban járhatott volna el ; ezt elfogadom és mindig hajlandó vagyok a dolgokból tanulni. Én csak az alapmotívumot illetőleg vagyok bátor felhivni a figyelmet arra a kivánalomra, hogy mindig a helyzetet, a nehéz szituációt vegyük tekintetbe, hogy az országban megőrizhessük a rendet és a nyugalmat, ami első feltétele a kibontakozásnak. Még egy megjegyzést kivánok termi arra nézve, ami az én kijelentéseimet illeti. Én soha nem beszéltem arról, hogy a tisztviselők nívója leszállt. Ilyet nem mondkattam. Homonnay Tivadar : Köszönettel veszem tudomásul ! Kállay Tibor pénzügyminister : Mondtam, hogy leszállott a tisztviselők életstandardja, ami szintén egy idegen szó, de mást jelent. (Tetszés és derültség jobbfelől.) De azért, mert a tisztviselők életstandardja leszállott, . . . Homonnay Tivadar ; Nem életstandardról, társadalmi nívóról van szó ! Kállay Tibor pénzügyminister ; ... kell alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, amelyben egész gazdasági berendezkedésünk van. Mert látjuk, hogy a közeljövőben, illetőleg hosszú éveken keresztül sem leszünk abban a helyzetben, hogy ismét visszaállit hassuk azt az állapotot, amelyben azelőtt voltunk. De épen a tisztviselői kar igen magas nívója a biztositéka és épen ez a lehetővé tevője annak, hogy ez az osztály, ilyen leszállt standard mellett is, azt a feladatot, amelyet ellátott, most talán még fokozottabb erővel és ambicióval lássa el, mint eddig, (Ugy van! jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy tekintettel arra, hogy annyi oldalról — és ugy tudom, hogy már a nagyközönség köréből is többfelől — érdeklődnek e tételek iránt, amelyek megállapitandók lesznek a tervezetem szerint, ezeket a tételeket közölhessem. Kern teljesen véglegesek, azért nem óhajtottam őket közölni ; de mindenesetre tájékoztatásul szolgálnak. (Halljuk ! Olvassa) ; sA XI. fizetési osztályban 600 koronát és 800 koronát — ezek évi Összegek — gondoltunk megállapítani, a X. fizetési osztályban 700 és 90Ö koronát, a tX. fizetési osztályban 800 és 1000 koronát, a VIII. fizetési osztályban 1100 és 1300 NAPLÓ XI. évi április hó 27-én, pénteken. 515 koronát, a VII. fizetési osztályban 1400 és 1600 koronát, a VT. fizetési osztályban 1600 és 1800 koronát, az V. fizetési osztályban 1800 és 2000 koronát.« Ezek azok a tételek, amelyek nézetem, s különösen a népjóléti minister ur megállapítása szerint, a békebeli lakbéreket véve figyelembe, nemcsak hogy teljesen megfelelnek a viszonyoknak, de talán azokat némely helyen mégis haladják, s aki nagyban és egészben ismerős az elhelyezkedési viszonyokkal, az is azon a véleményen van, — legalább azok, akiket kérdeztem, azon a véleményen vannak — hogy az elhelyezkedés, a lakások, amelyekben az alkalmazottak laknak, ezeknek a kategóriáknak megfelelnek. Az egyik szám vonatkozott mindig a nőtlen, nős és egy gyermekesre, a másik vonatkozott a többtagú családdal biró egyénekre. Ezeket az összegeket kell a megfelelő szorzószámokkal megszorozni. Ami már most a díjnokoknak és a többi olyan alkalmazottaknak helyzetét illeti, akik eddig nem részesültek lakáspénzben, akik a békében fizetésükből telj esitették ezen szükségletük kielégítését, erre nézve megjegyzem, hogy természetes, fogunk gondoskodni arról, hogy ezek az emberek is ilyen bizonyos segélyhez jussanak, amelyből lakásukat fizethessék. (Helyeslés.) Megjegyzem, hogy ami az információmat illeti a tisztviselők helyzetéről és dolgairól, ezt maguktól a tisztviselőktől, a legilletékesebb forrásból szerzem, igyekszem, amennyire időm engedi, állandó kontaktusban lenni a szervezetükkel ; (Helyeslés jobbfelől.) de különben is annyi tisztviselőt ismerek, közöttük éltem, annyival találkozom, hogy igazán nem szükséges külső információ ahhoz, hogy megtudjam, mi történik a soraikban. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök : Kivan az interpelláló képviselő ur szólni ? Homonnay Tivadar : Igen í Elnök : A képviselő urat megilleti a szó. Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister urnák azon szavaira vagyok bátor pár szóval reflektálni, amelyekben azt mondja, hogy én ugy állitom be a dolgot, hogy a kormány hibás abban, hogy a tisztviselők megélhetését nem biztosította kellőleg. Kállay Tibor pénzügyminister : Csak az alaptónust értettem ! Homonnay Tivadar : Én, igen, a kormányzatot hibáztatom ezért. Azért van felelős kormány, hogy a tisztviselőkön ugy segitsen, hogy azok meg tudjanak élni. (Ügy van ! balfelöl.) Gaal Gaston : Az országon segitsen ! Homonnay Tivadar : Természetes dolog, hiszen a korábbi felszólalásaimban nem egyszer mondtam, hogy a tisztviselőkérdést én országos kérdésnek, nemzeti kérdésnek deklarálom és annak tartom, s épen a nemzet érdekében forszírozom és a 76