Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-113

A nemzetgyűlés 113. ülése 1923. évi march's hó 20-án, kedden. 43 gyűlés szíves figyelmét, mert engem megvádoltak kötelességem teljesítését illetőleg. (Hafyuk ! Halljuk !) Hogy a kommunizmus alatt hogyan, miként yiselkedtem, arra rövid példát mondok. Űrnapján például a következő prédikációt mondtam. Ne ijedjenek meg t. képviselőtársaim, nem lesz hosszú, igen rövid beszéd volt, de örök hallgatás lehetett volna a vége : »Kedves hiveim ! Tegnap Budapesten voltam és a közoktatásügyi népbiztosság ezer és ezerszámra a következő röpiratot szórja a nép közé : Kommunizáljuk-e Zsófit ? Ebben a röpiratban az olvasható, hogy »nem bántjuk vallásotokat addig, amíg szobáitok falain belül marad, de ha az utcán csatangolni merészel, kitekerjük a nyakatokat.« Jöjjön ide ki az a közoktatásügyi népbiztosság, jöjjön ki az a vörös gárda, lehet, hogy lesz nyaktekerés, lehet, hogy az én nyakamat tekerik ki, de a mi szent hitünket senki kitekerni nem fogja ! Segit az Ur Jézus Krisztus !« (Tetszés.) Nagy Ernő : Ez az igazi keresztény beszéd í Létay Ernő : Zsirkay akkor levelet irt ! Griger Miklós : így viselkedtem én akkor abban a gyászos időben keresztényhez, magyarhoz, férfihoz illően, minden percben készen arra, hogy a keresztért és a trikolórért életemet és véremet áldozom. (Tetszés és éljenzés a bál- és a szélsőbahldalon.) Nem irtam akkor cikkeket, mint A Népnek egyik-másik munkatársa Károlyi Mihály dicséretére, nem neveztem őt ki II. Kossuth Lajosnak, vagy nem tudom hányadik Rákóczi Ferencnek, nem voltam segédszerkesztője a Népszavának és nem tartottam felolvasást a terror jogosultságáról, mint A Népnek másik munkatársa, és nem' taktikáztam és nem kínáltam fel szolgálataimat a direktóriumnak, mint A Népnek egy harmadik vagy negyedik munkatársa. Ezt üzenem A Népnek és még azt, hogy ma és mindhalálig keresztény politikusnak tartom és vallom magamat, de nem használom fel a keresztet sem létrának, hogy azon magas jövedelmező pozícióba kapaszkodjam, sem furkósbotnak, hogy azzal felebarátomat fejbekólintsam, sem kapufélfának, hogy a mögé bújva bombát gyártsak és orozva gyilkolj ak. (Taps a bal- és a szélsőbalolaalon.) Én a keresztet, melyet Szent István hazánk földjébe tűzött, a megváltás szent jelének tekintem, amelyről krisztus vére csörgedezik, kinek tanait követve nekem a gazdagot a szegénnyel, a szegényt a gazdaggal kiengesztelni, a nyomorban sínylődő nép könnyeit felszárítani és terheit könnyíteni . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Ezt a templomban mondja el!) Ez a keresztény párt ? Félnek tőle ! Haller István : Mint ördög a szenteltvíztől ! Griger Miklós :.. . a kisipart a tönkremenéstől, a kisbirtokost az elzülléstől megmenteni.... à munkást a tőke kizsákmányolásától megvédeni, a szociális társadalmi bajokat megszüntetni s ezáltal a szociáldemokrácia lába alól a gyékényt kirántani a hivatásom. (Zaj a jobboldalon.) Peidl Gyula: Rendben van : ezt csinálják! Rupert Rezső: Tisztességes elvi alapi Rassay Károly : Csodálkoznak rajta, hogy ez igy is lehet ! Griger Miklós : Vegyék tudomásul, t. túloldal, hogy én sokkal veszedelmesebb ellensége vagyok a szociáldemokratáknak, mint önök, veszedelmesebb ellenfele vagyok, mert én felveszem velük a konkurrenciát anélkül, hogy hitemből és hazafias meggyőződésemből egy jottányit is engednék. Bármely kerületben a legszegényebb választók között is felveszem a küzdelmet titkos szavazás mellett a szociáldemokratákkal, de önök, t. túloldal, nem merik ezt megtenni. Én csak azt csodálom, hogy A Nép engem támadott, ahelyett hogy Bethlen ministerelnök urat és Klebelsberg minister urat támadta volna . . . Peidl Gyula : iUdknék mi a mandátumunkat köszönhetjük ! Griger Miklós : Ki hozta be a »vörös népcsalókat« a parlamentbe ? Bethlen és Klebelsberg ! Nyíltan hirdette Klebelsberg minister ur Komáromban, hogy ha gróf Bethlen és ő nem lettek volna, a szociáldemokraták közül senki sem jutott volna be a parlamentbe. Peidl Gyula : Ez komoly beszéd ? Griger Miklós : Hogy nekem szerencsém van Szeder Ferenc és Kéthly Anna t. képviselőtársaimhoz, hogy velük elmehettem Komáromba, azt Bethlen ministerelnök urnák és Klebelsberg minister urnák köszönhetem, mert különben nem is találkoztam volna velük soha az életemben és talán hírüket sem hallottam volna. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel befejezem interpellációmat azzal, hogy bármit csinál is a kormány, mégis Beniczky fog győzni, (Élénk derültség a jobboldalon.) annak ellenére, hogy még a választás vezetésével is az állomásfőnököt bizták meg, hogy a választók nagy tömegét, a vasutasokat, valamiképen presszionálja. Ha pedig Klebelsberg minister ur fog győzni, én az ő helyében nem fogadnám el ezt a mandátumot, (Elénk derültség a jobboldalon.) mert szenynyes mandátumnak tartanám. (Derültség a jobboldalon.) Wer zuletzt lacht, lacht am besten ! Ezek után a következő interpellációt intézem a belügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a folyó hó 18-án Komáromban Beniczky Ödön képviselőjelölt programmbeszéde alkalmából kirendelt rendőrhatóság az idevonatkozó szabályok mellőzésével a népgyűlést megzavaró 15 egyént nem távoliítatta el és ezen mulasztása következtében a népgyűlés megtartása lehetetlenné vált í Hajlandó-e a minister ur a rendőrhatóság ellen a türgős vizsgálatot elrendelni és egyben újból utasítani a rendfentaitó hatóságot, hogy a hatóságilag engedélyezett népgyűlések megzávaróival szemben erélyes intézkedéseket foganatosítson ?« A vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »Van-e tudomása a vallás- és közoktatásügyi minister urnák arról, hogy folyó hó 18-vn Komáromban