Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-113

40 A nemzetgyűlés 113 ülése 1923. évi már cms hó 20-án, kedden. figyelmeztetni, hogy megszoktam a nemzetgyűlésen, hogy állandó zajongás között beszéljek. Én, ha kell, estig is itt fogok állni.« A 10—15 főből álló csoport erre a Himnuszt kezdte énekelni. (Nagy zaj és felkiáltások a hal- és a szélsőbaloldalon : Hallatlan ! A szokásos módszer!) T. képviselőtársaim közül néhányan levették a kalapot. Dénes István: Kortesnótának használják! (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Ismerjük ezt a reeeptet /) Griger Miklós : Kijelentem, hogy én nem vettem le a kalapomat ! Dréhr Imre : Elég szégyen ! (Nagy zaj balfelöl.) Rassay Károly: Az szégyelje magát, aki kortescélra használja a Himnuszt! És az is, aki támogatja az ilyet ! Rupert Rezső: Meggyalázzák a Himnuszt! (Zaj.) Szeder Ferenc : Közönséges csirkefogók ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Szeder képviselő urat rendreutasitom. Állandóan sérti a házszabályokat ! Peyer Károly : Az Erger-Bergernól is leveszi a kalapját ? Azt utána énekelték ! Elnök : Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Dénes István: A Himnusz nem lehet ünneprontó dal ! (Zaj.) Griger Miklós : En a Himnuszt nemzeti imánknak tekintem, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) de ha részeg kortesek ajkáról hangzik a Himnusz, akkor ugy hangzik mint Istenkáromlás ! (ügy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Leveszem a kalapomat a Himnusz előtt, de nem akkor, amikor azt technikai eszköznek használják, akár a tülköt, a dobot vagy a sipot, hogy a szabadságjogokat megfojtsák. (Ugy van! Ugy van ! Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A Himnusz hangjait egyébként is elnyomta Beniczky párthiveinek éljenzése és csak nagy ritkán tört fel az ének, a Himnusz és a Kossuth-nóta hangjai. Kassay t. képviselőtársam és mi többiek is ezután kértük Komióssy Károly rendőrfogalmazó urat, hogy távolítsa el a zajongókat, mert különben a gyűlést nem tudjuk folytatni. A zajongás azonban nőttön nőtt, a rendőrfogalmazó pedig a következő kijelentést tette : »Kérem, én tehetetlen vagyok.« A jelenlévő tömeg kétharmadrésze ellen párti. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly erre harsány hangon kiáltotta a tömeg felé: »Tisztelt barátaim, a rendőrség képviselője azt mondja, hogy azért nem tudja helyreállitani a rendet, mert a tömeg kétharmadrésze a zajongókkal tart. Én felhívom a közönséget, hogy akik Beniczkyt meg akarják hallgatni, nyújtsák fel a kezüket.« Az emelvény körül az én becslésem szerint körülbelül 150—200 ember emelte fel a kezét. (Egy hang a jobboldalon : Harminc ember.) Rassay Károly: Aki önnek ezt mondta, az hazudott ! Semmi egyebet nem mondok ! Mayer János : ISÍekem azt mondták, én nem voltam ott ! Griger Miklós: Mind felemelni a kezüket csak nem bolondok, mikor titkos választásról van szó, pláne mikor minister az ellenjelölt. (Zaj.) Kassay Károly erre a következőket kiáltotta : »Minthogy itt mindössze egy kis csoport zavarja a rendet, felhívom a rendőrség képviselőjét, szerezzen érvényt annak a rendeletnek, amelyet maga Klebelsberg Kunó gróf volt belügyminister adott ki, amely szerint le kell tartóztatni azokat, akik a választási gyűlést szándékosan megzavarják. Ha a rendőrség nem fogja megtenni kötelességét, mi magunk fogjuk eltávolítani őket.« — JSÍem ugy mondta, mint egyes lapok hozzák, hogy »a proletáröklök« fogják őket eltávolitani. Rassay Károly : Jogunk van eltávolítani a rendzavarókat ! Igenis eltávolítjuk ! (Zaj. jobbfelöl) Griger Miklós : »Azonban minden következményért már előre a hatóságra hárítjuk a felelősséget.« Erre óriási kavarodás támadt, a tömeg egymásba gabalyodott, botok suhogtak a levegőben és egy perc alatt általános verekedés támadt. A Beniczky-pártiak nekitámadtak a Klebelsberg-pártiaknak és néhányat közülök alaposan helybenhagytak. Erre a rendőrfogalmazó a gyűlést feloszlatottnak jelentette ki és mintegy húsz rendőr vonult a térre és oszlatta fel kivont karddal a tömeget. (Zaj half elöl.) Ez a historikuma a megzavart népgyűlésnek, mellyel kapcsolatosan csak néhány tényt kívánok leszögezni és néhány kérdést kívánok felvetni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Jobbrólbalról elismerték a kormánypárti és ellenzéki tudósítók s azt hiszem, a rendőrségi jelentés is el fogja ismerni, hogy legfeljebb tizenöt emberből állott az a csoport, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) amely Beniczky programmbeszédét zajongva meg akarta akadályozni. Hát miért volt ott a rendőrség? Arra való e a rendőrség, hogy ilyenkor csak a zavargást fojtsa el, vagy pedig, hogy elejét vegye a zavargásnak? Ha az a rendőrfelügyelő egy szót intézett volna a tizenőt tagból álló csoporthoz, szent meggyőződésem, hogy abbahagyták volna a zajongást. (Ugy van! balfelöl.) Ezt azonban nem tette. Miért nem tette ? Mert nem merte megtenni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Szeder Ferenc : A középúton haladt. Griger Miklós: Mi történt volna akkor, ha mi akadékoskodtunk volna, ha mi megjelentünk volna Klebelsberg Kunó grófnak a programm-