Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-125
A nemzetgyűlés 125. ülése 1923. évi április hó 25-én, szerdán. 447 neki fegyvertartásra jogosultsága van, mire a rendőrtanácsos ur azt mondotta, hogy ennélfogva nincs ok arra, hogy letartóztassák. Drozdy Győző: Szóval az, akinek van fegyvertartási engedélye, lövöldözhet bátran! B. Podmaniczky Endre: Nem lövöldözött! Drozdy Győző : Az isteni szerencse volt ! Elnök : Kérem Drozdy Győző képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Én a rendőrség eljárásában hibáztatom azt, hogy a legkisebb prevenciót sem tanúsította. A rendőrségnek tulajdonképen az volna a főfeladata, hogy preventive hárítson el minden veszedelmet. Amikor tehát a rendőrség megállapította a tényállást, megállapította azt, hogy itt a zajongók renitenskedése miatt esetleg tettlegeskedés vagy inzultálás is bekövetkezhetik, akkor neki azokat a renitenskedőket el kellett volna távolítania. A rendőrség tehát itt mulasztott akkor, amikor ezt a kézzel fogható prevenciót nem alkalmazta. Másrészt pedig mulasztásával — s ez a második hibája a rendőrségnek — megrendítette ugy a közönség, mint a rendőrlegénység körében a rendőrvezetőség pártatlanságában, cselekvési szabadságában és cselekvési képességében való hitet. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ez nem egyéb, mint a destrukció klasszikus példája, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) amikor a közönség, a polgárság nem bizik meg abban, hogy a rend fentartására rendelt közegek, illetve a rendőrség vezetői a pártatlanság magaslatán állanak, hogy pártkülönbség nélkül egyformán védik és óvják a polgárok személyét és vagyonát s amikor a rendőrlegénység látja ezt, amely fogcsikorgatva és ölhetett kezekkel mondotta egynéhányunknak: Engedne csak a kapitány ur bennünket, majd rendet csinálnánk azonnal ! Kénytelen vagyok tehát konstatálni, hogy a rendőrtanácsos ur, a rendőrkapitány ur és a rendőrfogalmazó ur tulajdonképen a destrukciót szolgálta. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Fábián Béla: Mindenki, aki nem csinál rendet, a destrukciót szolgálja. Horváth Zoltán : Hogy mi nem adtunk okot a népgyűlés feloszlatására, bizonyítja az, hogy ha mi erre a legkisebb okot is adtuk volna, akkor bizonyára az eljáró inspekciós rendőrkapitány ur azt hozta volna fel indokul a gyűlés feloszlatására. De miután nem mi adtunk erre okot, hanem a zajongók, — mert hiszen avval az indokkal oszlatta fel a rendőrkapitány ur, illetőleg a rendőrtanácsos ur a népgyűlést, hogy a rendet nem tudja fentartani — ezzel klasszikus bizonyítékot szolgáltattam arra, hogy igenis prevencióval el lehetett volna ezt a zavart hárítani. Azonkívül, amidőn a rendőrtanácsos ur a gyűlést feloszlatta és felszólította azt a 8—10.000 embert, hogy oszoljék, mint rendes, tisztességes, józan polgárokhoz illik, szó nélkül szétmentek. Nem maradt ott a helyszínén más, mint azok NAPLÓ XI. a renitenskedő, zajongó emberek, akiket az eljáró tisztviselők még akkor sem akartak felismerni. Hogy ezek a zajongók mennyire készültek erre a rendbontásra, hogy azok voltak az okai ennek a szomorú incidensnek, erre nézve még aznap egy igen fontos bizonyíték került a kezembe. Ez egy levél, amelyet a kiskunfélegyházai egységes pártnak egyik oszlopos tagja intézett az ottani egységes párthoz. Fábián Béla : Van ott egységes párt ? Horváth Zoltán : A mindenkori kormánynak a pártja ; akármilyen lesz a kormány, ott mindig akad egynéhány ember, aki a pártjára áll. Dénes István : Napraforgók ! Horváth Zoltán : Az illető a népgyűlésen lefolyt események hatása alatt a következő levelet intézte az ottani egységespárthoz (olvassa) : »T. Elnök Ur ! Tudatom az egységespárttal és az ébredő párttal . . .« Pikler Emil : Ilyen párt is van ? Horváth Zoltán: Ott az egy! Pikler Emil : Itt is egy ! Horváth Zoltán (továbbolvassa) : ». . . hogy az e hó 22-én történt galádság miatt a pártból való kilépésemet bejelentem. Mert azt a gyalázatosságot nem tudom tovább a szivemen viselni, ami a keresztény elvemmel nem egyezik. Én csak azt a bíróságot tudom becsületben tartani, aki a vádlót és vádlottat is meghallgatja és akkor ítél. Sajnos, ez a pártnál nem igy történt : a vádló fizetett, s igy a vádlottat elitélték. Ezekután nem tartom érdemesnek, hogy oly pártnak legyek tagja, aki csak alkalmi eszköznek tartja minden tagját, hogy ha keli a felebarátomat is meggyilkoljam. (Mozgás a szélsobaloldalon.) E pártnak voltam tisztelője : Drahos József kádármester. Kiskunfélegyháza 1923. április 22-én.« Drozdy Győző: Még ennek lesz baja, majd meglátod ! Dénes István: Szomorú dolgok ezek. (Zaj. Elnök csenget.) Horváth Zoltán : A kultuszminister úrhoz is óhajtottam külön interpellációt bejegyezni Vízhányó Károly állami tanitóképezdei tanár ügyében. Nagy Ernő : Tessék nyugdíjba hányni azt az embert! (Derültség. Zaj.) Horváth Zoltán : Mivel azonban épen szerencsém van itt a kultuszminister urat személyesen is üdvözölhetni, és igy a kultuszminister ur közvetlenül hallotta előadásomat, hiszem azt, hogy a tanuló ifjúság és a morál szempontjából módot és alkalmat fog találni abban az irányban, hogy ezt, a tanári állásra egyáltalában nem érdemes Vízhányó tanárt méltó büntetésben részesítse. Interpellációm a belügyminister úrhoz szól és hangzik a következőképen (olvassa) : »Van-e tudomása a belügyminister urnák, hogy Kiskunfélegyházán 1923 április 22-én megtartott be65
