Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-113

A nemzetgyűlés 113. ülése 1923. évi március hó 20-án, kedden. 37 Rakovszky Iván belügyminister: . . akik kinevezésükkel a tisztviselői jogokat megszerezték, ezeket a tisztviselőket tehát minden további nélkül az állami szolgálatból egyszerűen elbocsátani nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! halfelöl.) Sőt még tovább megyek egy lépéssel : abban a helyzetben sem vagyok, hogy én az illető tisztviselőkkel szemben akár a vizsgálatot, akár a fegyelmi eljárást olyan közegekre bizzam, amelyek erre a fegyelmi szabályzat értelmében nem illetékesek. (Élénlc helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Nagyon helyes! Szilágyi Lajos : Ez a korrekt becsületes felfogás ! Rakovszky Iván belügyminister : Én igenis megígértem, kilátásba helyeztem és meg is fogom tartani szavamat, hogy ezeket a vádakat, melyek felmerültek, a legszigorúbban és a legpártailanabbul fogom megvizsgálni és azután annak rendje és módja szerint — a tisztviselői fegyelmi jogszabályok értelmében — fogom az esetleg beigazolt panaszokat megtorlás tárgyává tenni. Kivételt mindössze annyit teszek, hogy az előzetes vizsgálat folyamatát ellenőriztetem, éhez azonban mint a rendőrség fölött felügyeletet gyakorló ministernek természetesen jogom van. (Igazi Ugy van! Helyeslés balfelől.) Mindezekhez már csak igen kevés hozzátenni valóm van. Először is egy kérést bátorkodom intézni a nemzetgyűlés összes pártjaihoz és az egész közvéleményhez. (Halljuk ! Hallj'uk !) Kérésem az : méltóztassék ezt az egész kérdést higgadtan és nyugodtan megítélni (Általános helyeslés.) Elvégre akkor, az első lelkesedésben, az összeütközés első hevében egészen természetes, hogy mindenki bizonyos nagyobb szigorúsággal, egy bizonyos talán benne összegyülemlett haraggal Ítélte meg a dolgokat, de ma ezeken az izgalmas eseményeken túl vagyunk, ma már semmi elfogultságra, semmi izgalomra szükség nincs s nézetem szerint ennek a szomorú kérdésnek méregfogát csak akkor tudjuk kihúzni, ezt az egész kérdést csak akkor tudjuk bölcsen és közmegnyugvásra elintézni, ha valamennyien azzal a higgadtsággal nyulunk hozzá, amilyen higgadtságot kell egy ilyen mindenesetre egyrészt tiszteletreméltó, másrészt pedig valamennyiünk szeretetére igényt tartó testület viselkedésének megítélésénél szem előtt tartani. (Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem Rothenstein képviselő urat, legyen csendben. Rakovszky Iván belügyminister: Végre is emeljük ki, t. Nemzetgyűlés, ezt a kérdést a fenyegetőzések és az ultimátumok káoszából. (Helyeslés. Halljuh! Halljuk! balfelől.) Én nem tudok eltérni attól, hpgy egy ügyben, még pedig egy fontos ügyben a hivatalos hatósági lépéseket ugy tegyem meg, mint ahogy azok elő vannak irva. (Helyeslés balfelől.) Az ultimátumokkal és fenyegetésekkel tehát csak oda juthatunk, hogy megint azt a jóhiszemű, derék, lelkes ifjúságot, ennek a hazának jövendőjét kergetjük esetleg bele olyan eseményekbe, amelyek csak rájuk lesznek rossz hatással, (ügy van! jobbfelöl.) mert ilyen kérdéseket utcai tüntetésekkel elintézni nem lehet és a rendőrségnek kötelessége lesz a jövendőben is az utca rendjét minden körülmények között biztosítani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Reisinger Ferenc : Kútba esett a Wolff ministerelnöksége ! Rakovszky Iván belügyminister: Csilléry képviselőtársam még egy kérdést vetett fel. Azt mondotta, hogy a rendőrség szelleme bizonyos fokig alá van ásva, hogy a rendőrség szelleme nem felel meg azoknak a jogos követelményeknek, amelyeket ilyen nagyfontosságú testülettel szemben nemzeti szempontból mindenki felállíthat. Szomorúsággal hallom, hogy a rendőrségről ilyen feltételezéseket vagyunk kény telének egyáltalában szó tárgyává tenni. En abból indulok ki, hogy a rendőrség testülete, a rendőrség tisztikarának szelleme abszolút kifogástalan és ellene ilyen vád nem emelhető. (Helyeslés a baloldalon.) Szilágyi Lajos : Csak nyomorognak, az a baj ! Rakovszky Iván belügyminister: Végeredményben minden testületben lehetnek kivételek. Én nem birok elképzelni semmi olyan állami intézményt vagy hatósági testületet, amelyről az ember teljes bizonyossággal azt állithatná, hogy mindenki teljesen a helyzet magaslatán áll, mindenki teljesen elfogulatlan és pártatlan, senki ellen kifogást emelni nem lehet. Én tehát azokat az urakat, akiknek ilyen vádjaik vannak egyes rendőrtisztviselők vagy rendőrközegek ellen, arra kérem, méltóztassanak az efféle panaszokkal hozzám jönni, panaszaikat előttem feltárni, mert — ismétlem — ezt a kérdést sem lehet az utcán és tüntetésekkel kapcsolatban elintézni. Ez a kérdés, ha ilyen vádak, ilyen panaszok, ilyen gyanúk merülnek fel, felette áll azon, semmint hogy utcai heccek sarába fullasszuk őket. Ez fontos nemzeti kérdés, amelyet ugy kell elintézni, hogy az illető urak, akiknek a rendőrség szelleme és fegyelme épugy a szivén fekszik, mint nekem, jöjjenek hozzám, hogy a hibákat a megfelelő utakon és módokon elimináljuk. T. Nemzetgyűlés ! Nem szeretek a magam személyével foglalkozni, de azt hiszem, a t. képviselő urak sem emelhetik ellenem azt a vádat, hogy én az alatt a már nem is nagyon rövid politikai pályafutás alatt, amely a hátam mögött áll, nem mindig teljes határozottsággal voltam a magyar érzés, a magyar nemzet érdekeiért vivott bátor küzdelmek egyik közkatonája. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha a t. képviselő urak attól féltik a rendőrséget, hogy esetleg messze radikális irányba talál elkalandozni, szintén nem érhet engem az a vád, hogy bármikor, egyetlen pillanatban is haboztam volna megtenni