Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-125
A nemzetgyűlés 125. ülése 1923. évi április hő 25-én, szerdán. 427 előtt is bármikor az igazságot igy, amint itt áll, előadni. Ezek után azt mondom a Nemzetgyűlésnek, hogy nem azért kaptam az én népemtől a mandátumot, hogy itt ebben a Házban egy olyan férfival viaskodjam, esetleg veszekedjem és talán életemet is kockáztassam az ő megzavart agyának... (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Már megint kezdi !) Elnök: A képviselő ur a házszabályokban meg nem engedett olyan durva sértést használt képviselőtársával szemben, hogy ezért mindjárt kénytelen vagyok tőle a szót megvonni. (Helyeslés a jobboldalon.) Napirend szerint következik a gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Hébelt Ede jegyző : Vanczák János. Vanczák János : T. Nemzetgyűlés ! Az a törvényjavaslat, amely itt most tárgyalás alatt áll, alapjában véve olyan kicsiny, annyira jelentéktelennek látszik, hogy az a három hét, amelyet ennek tárgyalásával töltöttünk el, valóban igen hosszú időnek látszik. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) A magam részéről szívesen hozzájárultam volna ahhoz, hogy ezt a javaslatot, amennyire lehetséges, még a mai napon juttassuk tető alá legalább általánosságban, és azt határoztam el magamban, hogy felszólalásomat lehetőleg rövidre fogom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ami azonban itt épen most lejátszódott, az gondolkodóba ejt, mert azt mondom, hogy ha a nemzetgyűlés kénytelen ilyen személyes ügyekre órákat elvesztegetni a maga tárgyalásra szánt idejéből, akkor ez a jelentéktelennek látszó javaslat — amely azonban nem jelentéktelen azért, mert a földmunkások százezreiről van szó — nem engedi meg nekem azt, hogy emiitett elhatározásomhoz szigorúan ragaszkodjam. Amennyire lehet, mégis igyekezni fogok arra, hogy rövid legyek. A javaslat a mezőgazdasági munkások munkaerejének jogosulatlan kihasználását kívánja meggátolni. Ennek feltétele az volna, hogy a törvényjavaslat legalább megemlítse azt, hogy melyik az a mérték, amelyen alul ez a jogosulatlan kihasználás előáll, tehát szükség volna arra, hogy a javaslatban akár számszerűleg, akár valamely más módon bizonyos létminimum állapittassék meg, ugy a magános, mint a családos munkás számára. Ha ez nem lesz meg a törvényben, akkor a munkásságnak megvédése a jogosulatlan kihasználással szemben teljesen meddő marad. Nincs semmiféle fórum, amely meg tudja állapítani azt, hogy hol kezdődik, vagy hol végződik a mezőgazdasági munkás munkaerejének ez a jogosulatlan kihasználása. Szeder képviselőtársam beszélt itt tegnap a mezőgazdasági munkások díjazásáról ós napszámbércről. Nem akarok ujabb adatokat felhozni, ellenben kétségtelenül megállapítható abból, amit Szeder t. képviselőtársam elmondott, hogy mezőgazdasági munkásaink napi keresete ma alig elegendő arra, hogy egy-két kilogramm kenyeret vehessenek belőle. Teljesen lehetetlen állapot az, hogy dolgoztassanak a munkások ezreivel és tízezreivel olyan bérekért, amelyek — mondom — nem adnak többet a munkásnak egy-két kilogramm száraz kenyérnél. Az a bizottság, amely a javaslat szerint hivatva volna megállapítani azt, hogy valamely mezőgazdasági munkás munkaereje jogosulatlanul van-e kihasználva, a képviseleti rendszerre van felépítve kevés autonómiával, a paritás alapján. Nem tudom azonban elképzelni azt, hogy ennek a bizottságnak az összeállítása tényleg ugy történjék meg, ahogy azt a mezőgazdasági munkások érdeke megkivánja. A javaslat 2. §-a nem intézkedik erről, bár az előadó ur volt szives ugy informálni, hogy lesz valamelyes módosítás arra vonatkozóan, hogy a törvényben, amelyet ebből a javaslatból alkotni fogunk, világosan kifejeztessék, hogy kik kérhetik ennek a bizottságnak összehívását. így, ahogy most van, ez csak levegő. Senkinek nincs joga arra, hogy ezt kérje, senkire semmiféle kötelezettség nem hárul, hogy ezt a bizottságot összehívja. Itt mindössze annyi van, hogy ahol ugy látszik, hogy a mezőgazdasági munkások munkaereje jogosulatlanul van kihasználva, ott a minister elrendelheti ilyen bizottság felállítását és a továbbiakban intézkedés van arra, hogy a bizottságot hogyan állítsák össze. A további szakaszokban azonban az foglaltatik, hogy a bizottság határozatai ellen a bizottság két tagja felszólamlással élhet és ez a felszólamlás halasztó hatállyal bir a bizottság által hozott határozatra, sőt van még egy további rendelkezés is, hogy a bizottság tagjainak mandátumát meg lehet semmisittetni, mert ha valakinek a magatartása ellen alapos észrevételek merülnek fel, fel lehet őt a tisztségétől menteni. Ha egy bátor, szókimondó ember kerül ezekbe a bizottságokba, mondjuk a munkások részéről, akkor ez ellen okvetlenül lesznek ilyen alapos észrevételek és ezt nagyon szépen fel fogják menteni és ez az egész bizottság nem fog semmiféle gyakorlati értékű munkát végezhetni. Ezért a legnagyobb aggodalommal látom azt, hogy ezt a törvényjavaslatot itt ugy kezeljök és ugy tüntetjük fel, mintha ezzel tényleg akarnánk vagy tudnánk a mezőgazdasági munkásság sorsán vagy helyzetén segíteni. Az egész meghatározás, ami ebben van : »arányos külön díjazás, időközi szüneteltetés« stb. és csupa feltételes mód, hogy : »elrendelhet, kérhet, tehet, vehet«, a leglehetetlenebb valami egy törvényben, amelynek az volna rendeltetése, hogy mind a két fél számára világosan írja elő : ez a jogod, ez a kötelességed. Szilágyi Lajos: Itt parancsolni kell, nagy urakkal van dolog !
