Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-125
À nemzetgyűlés 125. ülése 1923, évi április hó 25-én, szerdám., 42Ô Midőn a fal mellett haladva arra a pontra ért, ahol a keresztfolyosó az oldalfolyosóra torkolódik, az oszlop éle előtt egy fél lépésnyire megállott, hogy egy urnák, aki a baloldaláról közeledett feléje; kéznyujtását elfogadja. E célból kéznyujtás közben törzsét egy kissé balra fordította. Ebben a pillanatban a márványoszlopnak Duna felőli oldaláról, anélkül, hogy Drozdy sejthette, vagy láthatta volna, Bogya János hirtelen meglenditette jobbkarját és ököllel a mit sem sejtő Drozdy jobboldali szemébe vágott.« Cserti József: De visszakapta! Bogya János: Igen? Akkor ő nem élne! (Nagy zaj.) Reisinger Ferenc : Ne hencegjen, mert megkapja a magáét! Elnök : Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Nagy zßj és felkiáltások jobbfelöl: Ne fenyegessen!) Bogya János : Vigyázzon magára ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Folytonos nagy zaj.) Az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülés újból megnyitom. Kérnem kell a képviselő urakat — amit erről a helyről már többször tettem — méltóztassanak felszólalásaikban és viselkedésükben tekintettel lenni a helyre, ahol felszólalásukkal és viselkedésükkel a nemzetgyűlésnek nem megfelelő illemet méltóztatnak tanúsítani. Tessenek tekintettel lenni az ország súlyos helyzetére (ügy van! TJgy van! a jobboldalon.) és különösen arra, hogy nemcsak egy szem tekint erre a nemzetgyűlésre, hanem az ország a nemzetgyűléstől komoly és a nehéz időknek megfelelő munkát vár, nem pedig azt, hogy személyes kérdésekkel töltsék el drága idejét. (TJgy van! a jobboldalon.) Az a sajnálatos incidens, amely az imént lefolyt, ahol képviselők képviselőtársukkal szemben fenyegető magatartásra ragadtatták el magukat, nem méltó sem a képviselő urakhoz, de legkevésbé ehhez a helyhez, a nemzetgyűlés terméhez. (TJgy van! jobb felöl.) Még egyszer igen kérem a képviselő urakat, méltóztassanak ezeket a magasabb szempontokat figyelembe venni és ha személyes kérdéseket méltóztatnak is tárgyalni, ezeket ne szubjektive, hanem objektive méltóztassanak elintézni, azokat a dolgokat pedig, amelyek itt objektive el nem intézhetők, ne is méltóztassanak szóvá tenni, hanem tessék azokat megfelelő helyen, megfelelő módon elintézni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Eőri-Szabó Dezső : A csehek örülnek ennek. Elnök : Kérem Klárik képviselő urat, szíveskedjék a beszédét folytatni. Klárik Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Szót fogadok az elnök urnák és tekintettel azokra, amiket ő hangoztatott, ezekben a pillanatokban nem is fogom ezt a kérdést itt a Házban tovább forszírozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt az egyet azonban a magam becsületének és reputációjának érdekében meg kell tennem — és ugy gondolom ehhez t. képviselőtársaim mindannyian hozzájárulnak — hogy most már megkérjem Bogya képviselőtársamat, hogy azt, amit itt tegnap mondott, méltóztassék akár hírlap utján, akár másképen a nyilvánosság előtt újra megmondani. Ne bújjék a mentelmi jog háta mögé, hanem tessék ott nyilatkozni, ahol én őt ezért a nyilatkozatáért az illetékes bíróság elé állithatom. (Helyeslés jobb felöl.) Ez az, amit ezek után ki akartam jelenteni. Ehhez az ügyhöz az elnök urnák épen előbbi felszólalása értelmében több szavam nincs. (Helyeslés.) Elnök : Bogya János képviselő ur személyes kérdésben kért szót. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Bogya János: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt Klárik képviselő ur alkalmat adott nekem arra, hogy egy kérdést tisztázzak itt a nemzetgyűlés előtt. Eddigi magatartásom igazolta azt, mennyire tartózkodtam attól, hogy személyes ügyek tárgyalásával a Ház drága idejét igénybe vegyem, dacára annak, hogy súlyos sérelem esett rajtam akkor, amikor azzal vádoltak meg, hogy én hátulról, orvul támadtam meg Drozdy Győző képviselő urat. Dacára annak, hogy ő első tekintetre lehetetlen állítással hozta ezt az ügyet a nemzetgyűlés elé, azt mondván, hogy én hátulról ütöttem szemen, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) nem jöttem ezzel az üggyel a nemzetgyűlés elé, hanem igenis, a nagy nyilvánosság előtt utasítottam vissza ezt a rágalmat. Nem jöttem ide azért, mert — mint mondottam — részben a nemzetgyűlés méltóságával nem tartom összeegyeztethetőnek,, hogy ilyen szomorú incidens itt tárgy altassák, részben pedig a nemzetgyűlés idejét nem akartam evvel az üggyel igénybe venni. Ugron Gábor : A folyosó is a nemzetgyűléshez tartozik. Bogya János : Most az előbbi felszólalás kényszerit engem arra, hogy ezt az ügyet szóvá tegyem és tisztázzam. (Zaj.) Usetty Ferenc : Nem ide tartozik ! Ugron Gábor: Egyáltalában nem érdekel senkit! (TJgy van! balfelöl. Zaj.) Bogya János : Ha a képviselő urat nem érdekli, akkor tessék kimenni ! (Nagy zaj bal felöl.) Szilágyi Lajos: Ez terror! így nem lehet beszélni ! Elnök : Kérnem kell a képviselő urakat, méltóztassanak ezt az ügyet kellő higgadtsággal és objektivitással tárgyalni. Tudomásom szerint ez az ügy a bíróság előtt van; méltóztassék ennek az ügynek elintézését ebből a teremből az illetékes helyre átvinni. (Zaj balfelöl.) Csendet kérek! Ilyen szubjektív kérdésekben nem hivatott és nem is képes a nemzetgyűlés dönteni. (TJgy van! balfelöl.) 62*
