Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-124
412 A nemzetgyűlés 124. ülése 1923. évi április hó 24-én, kedden. Szerves összefüggésben van a kérdés egész komplexusával a munkanélküliség is. Ha az én felfogásomnak megfelelő javaslatot hozott volna ide a földmivelésügyi minister ur, akkor sem várhatok túlságos nagy eredményt tőle, amikor két munkás szalad egy munkaadó után ; elsőrendű kötelessége lett volna tehát munkaalkalmak teremtésével hozzájárulni a kérdés szabályozásához. Annyiszor elsírtuk már a nemzetgyűlés szine előtt mi is, a túloldal képviselői is, hogy Magyarországon járhatatlanok az utak, hogy Magyarország csatornahálózata nincs kiépítve, hogy Magyarország nem rendezkedhetik be intenziv termelésre a mai csatornahálózat mellett hogy Magyarország termelését megközelítőleg sem lehet a szükséges fokra fejleszteni a mai gazdálkodás mellett, annyiszor elsírtuk ezeket a bajokat, és a végén az történt, hogy a földmivelési minister ur összeveszett a pénzügyminister úrral, mire néhány milliócskát folyósítottak, hogy lelkiismeretüket megnyugtassák, de szerves, koncepciós gazdasági politikát, mely munkaalkalmakat is teremtett volna, nem csináltak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor a földreform kérdését bogozom és taglalom, el sem tudom képzelni a földreform végrehajtását ugy, hogy ne kapcsolódjék bele szervesen a többtermelésbe, én nem tudom elképzelni a dolgot ugy, amint most történik, hogy kihasítanak egy félhold földet, vagy egy holdat, ezzel megnyugtatják a lelkiismeretüket, és minden megyén tovább a régi utakon. Én ugy képzelem a nagyobb koncepciójú földreformot, hogy az munkaalkalmat is ad a dolgozó tömegeknek, kenyeret és megélhetést biztosit a munkára vállalkozóknak, másrészt pedig az egész közgazdasági életet fellendíti, inert megvalósítja a többtermelés politikáját. Barthos Andor: Igaza van! Szeder Ferenc : Ha igazam van, akkor ebbe beletartozik az utak járhatóvátétele, csatornahálózatunk kiépítése, a Duna-Tisza csatorna megépítése. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister." Törvényben biztosítottam annak kiépítését ! Pikler Emil : Gazdasági kisvasutak építése, amint más államokban van. Nézzék meg Dániát. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Pénz! Pénz! Farkas István: Nyomni kell! Pikler Emil: Sok haszontalanra van pénz, erre nincs ! Nagy Ernő : Félegyházi ébredőkre van pénz ! Drozdy Győző; Meg detektivekre ! Oroszországnak nincs olyan rendőrszervezete, mint nekünk. Elnök : Méltóztassanak a közbeszólásokat abbahagyni, t. képviselő urak. Méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot. Szeder Ferenc : Rendszerint azt szokták hangoztatni, amikor a munkanélküliség kérdését szóvá teszik, hogy nincs pénz. Ha ezelőtt 30 vagy 20 esztendővel hozták volna ide ezeket a kérdéseket, a lakonikus válasz ugyancsak ez lett volna. De méltóztassanak csak elképzelni, hogy ha azt az erőfeszítést, azt az anyagi és erkölcsi pénzáldozatot, amelyet a háború céljaira hoztak, az ország fejlesztésére fordították volna, vagy annak csak a felét, csak a tizedrészét, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobalolddlon.) milyen óriási eredményt érhettek volna el az ország fejlesztése terén és milyen boldoggá lehetett volna tenni ennek az országnak a dolgozó népét. Pikler Emil : Hősi életet hősi halál helyett ! Barthos Andor : Azon kár gúnyolódni, mert arra büszke lehet mindenki! Pikler Emil : Mit értek a sok hősi halottal? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ezt ne nekünk tessék mondani ! Szeder Ferenc: Ezt a példát csak azért hoztam fel, hogy azok ellen érveljek, akik minduntalan a pénzhiányra hivatkoznak. Ezelőtt húsz évvel, vagy tiz esztendővel ugyanezt a választ kaptuk volna. Mégis azt látjuk, hogy a háború folytatásához rengeteg milliárdot lehetett előállítani, lehetett kisajtolni és a kényszerítő szükség hatása alatt rengeteg összeget tudtunk előteremteni a misztitás céljaira. Ezek után az események után nem tudom elképzelni, hogy például a háború előtt nem lehetett volna azokat a nagy kérdéseket tervszerűen megalapozva végrehajtani. A legkevésbbé tudom elképzelni azt, . . . Szijj Bálint: Ezért az akkori földmivelésügyi ministert kellene támadni ! Szeder Ferenc : . . . hogy ezeknek a tervszerűen felépített munkálatoknak jelentékeny részére, vagy legalább egy részére nem lehetett volna fedezetet találni. A legkevésbbé tudom ezt elképzelni akkor, amikor átnézve a költségvetés megfelelő tételeit — hogy egyebet ne említsek — közel egy milliárd koronát találunk beállítva lótenyésztési célokra. Már pedig — ezt ismételten hangsúlyozom — bármilyen fontosnak tartom is a lótenyésztést . . . Pikler Emil : Persze lóversenyek ! Barthos Andor: Nagyon is fontos! Szijj Bálint: Nincsenek apaállatok! Elvitték a románok! Szeder Ferenc : .. . nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a mezőgazdasági munkások munkához és kenyérhez jussanak, és nagyon fontosnak tartom azt, hogy egy nagy és áttekintő koncepcióval egész gazdasági életünket ezen a kérdésen keresztül, vagy ezzel kapcsolatosan reorganizálják. Hogy egyebet ne mondjak, Vadnay Andor egyik kijelentését citálom, aki »A Tiszamellékről« című könyvében ezt mondja (olvassa):
