Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-123

À nemzetgyűlés 123. ülése 1923. Könyves Lajos : Különösen ünnepek alkalmával, — ha egyébkor nem is tudunk összefogni, — jöjjenek közelebb hozzánk a mi nagyjaink, s mi is igyekezni fogunk felemelkedni hozzájuk, hogy megismerjük és egy kicsit becsüljük, szeressük meg egymást. A szocialistákat is arra kérem, méltóztassanak levetkezni a gyűlöletet és visszaadni azokba a lelket, akikből kiirtották a szociális eszmék a szivet, lelket és érzést. Tegyük vissza a lelket arra a helyre, ahonnan az kivétetett, mert szükségünk lehet egyszer a kardra, szükségünk lehet arra a néplélekre, — amely nélkül teljesen értéktelen az ember, olyan mint a zengő érc és pengő cimbalom, — amikor szüksége lesz ennek a nemzetnek arra, hogy egyöntetűen tudjon tenni, cselekedni. E nélkül mi hazát teremteni ele még ezt a kis népet fentartani sem birjuk, nem hogy össze tudnók kovácsolni a volt Nagy-Magyarországot. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl !) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladott voltára és arra való tekintettel, hogy még két interpelláció van hátra, napirendi javaslatot kívánok tenni. Javaslom, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését, kedden, f. hó 24.-én d. e. 10 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzessék ki a gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, továbbá a mai ülés napirendjén szereplő mentelmi bizottsági jelentések tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig rátérünk az interpellációkra. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna : T. Nemzetgyűlés ! Mikor reggel egy munkás elmegy a munkahelyére, akkor egy utolsó pillantással magába szivja otthonának, gyermekeinek és hozzátartozóinak képét, mert sohasem tudja, hogy ez a pillantás nem lesz-e az ő búcsúpillantása, mert úgy megy el hazulról, mint ahogy a katona megy el a harctérre, aki nem tudja, hogy haza kerül-e még valaha. Tegnap reggel 25 munkás ment el hazulról azzal, hogy oda, abba az otthonba már aznap nem tért vissza és e 25 munkás közül 13 ember egyáltalában nem fogja többé látni az otthonát, nem fogja látni azokat, akiket otthon hagyott. Itt, ebben a nemzetgyűlésben egy pár nappal ezelőtt mondták azt, hogy áldozatokat kell hozni mindenkinek. Azok mondják ezt, t. Nemzetgyűlés, akik nem látják meg, hogy a munkásság igenis napról-napra egyenként és tömegesen hozza az áldozatokat. íme tegnap produkált nekik a munkássors 13 áldozatot, egy nagyon véres kollekciót, hogy meglássák, hogy mi is tudunk hozni és hozunk is áldozatokat. Ennél a 13 áldozatnál meg kell állanunk, és tetemre kell hívnunk azokat, akiknek bűnéből és mulasztásából 13 áldozat származott. NAPLÓ XL êvî április hó 20-án, pénteken. 3SÎ (ügy van!) És ha a jövőben megint csak a megtörtént események után fogják keresni a megelőző intézkedéseket, akkor még a jövőben is sokszor fogunk ilyen tetemrehivást rendezni, mint ahogy már számtalan tetemrehivást kellett rendezni a múltban. Csak elképzelni is borzasztó, hogy egy szűk pincezugban, olyan helyen, amely nem sokkal nagyobb, mint egy tisztességes mosókonyha, 45 embert, 45 lelket préseltek össze. (Felkiáltások: Hallatlan! Botrány!) Egymás hegyénhátán álltak olyan emberek, akik munkából éltek és annyira csupán a munkára volt gondjuk, hogy most, mint a kihallgatás során kiderült, még csak nem is tudták egymás nevét azok, akik hosszú hónapokon keresztül egymás mellett szivták a levegőt. Egymás hegyén-hátán voltak a munkaasztalok olyan sürün, hogy még elegendő levegő sem juthatott egyre-egyre és ebben a műhelyben várandós anyák és kiskorú gyermekek voltak egymás mellett. A hasonló üzemekben — mert az ilyen hasonló üzemek százával vannak Budapesten ma is — nem az a véletlen, hogy baleset történik, .hanem az, hogy nem történik szerencsétlenség, (ügy van! Ugy van !) Fábián Béla: A Fővárosi Operettszínháznál vizsgálják a tűzbiztonságot, de ilyen helyeken nem ; politikát csinálnak ebből is ! (Égy hang jobbfelöl: A tulajdonos felelős!) Pikler Emil : A hatóság is felelős, nemcsak a tulajdonos! Esztergályos János : A kormány is felelős ! Fábián Béla : Elsősorban a hatóság ! (Nagy s aj. Felkiáltások a szélsőbal oldalon : A székesfőváros is felelős!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Meskó Zoltán : A lelkiismeretlen munkaadó és a hatóság egyformán felelős? Kéthly Anna : Ezekben az üzemekben a munkások élete csak annyira van biztonságban, mint a Niagara felett egy szál dróton táncoló kötéltáncosé, aki csak egyet lép félre és elpusztul. Ezekben az üzemekben — mert ismétlem, százával vannak az ilyen üzemek Budapesten — ezer és ezer alkalom van arra, hogy a munkás elpusztuljon. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol a belügy minist er ?) Farkas István : Iparfelügyelet nincs ! Kéthly Anna : A munkásság nehéz és keserves harcokat viv az egyesülés és gyülekezés jogáért, de azt kell mondanom ebben a percben, hogyha azt a jogot el is veszik tőle, még mindig van módja és ereje verekedni érte. Ha azonban, mint a jelen esetben történt a puszta élethez való jogát is elveszik tőle, azért a halott már nem tud verekedni és azt látjuk, hogy a munkás élete az ilyen könnyelmű, kapzsi munkaadó kezében (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Hogy hívják!) nem egyéb olyan eszköznél, mint a krupié kezében az az eszköz, amely lyel behúzza a nyereséget. (Ugy van! Ugy van!) 56