Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-113

á2 À nemzetgyűlés 113. ülése 1923. ság emlékét tiszteletben tartja a magyar ifjuság is, nem is ismerek Magyarországon olyan fijut, aki tiszteletben ne tartaná március 15-ike emlékezetét és akiben a hazaszeretet és ezen nagy eszmék iránti tisztelet lelkében, szivében ne élne. Ha szivünkbe zárjuk a márciusi ifjúság emlékét, mennyivel inkább a szivünkbe zárjuk nemcsak a múlt ijfuságát, hanem a jelen ifjúságot is. Hiszen ez a jelen ifjúság van hivatva pótolni a ritkuló magyar erdőt. A világháború és a szerencsétlen forradalmak megritkították a magyar erdőt, a magyar ifjúságnak kell pótolnia a kidőlt tölgyek helyét, és ki bántaná a magyar ifjúságot, ki bántaná a mi ifjúságunkat % (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) Ki ne szeretné a mi nemzetünknek virágát ; hiszen aki. az ifjúságot nem szereti, az nem szereti magát a hazát sem. (Ugy van I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szeretjük tehát mi a mi ifjúságunkat és én még különösebben, még jobban szerethetem, mint más, én az egyetlen 20 éves fiamat vesztettem el, és most mások gyermekeinek szeretetében igyekszem feltatlálni a magam apai boldogságát. Szeretem tehát a magyar ifjúságot, de épen azért sajnálom is, amikor olyan bonyodalmakba keveredik, mint amilyen március 15-én történt. Szép volt az ifjúság ünneplése egész az esti órákig, és akkor nem tudom micsoda gonosz démon súghatta nekik, hogy engedély nélkül felvonulást rendezzenek. A szociáldemokraták, a munkások felvonulását betiltották, ők nem mehettek el Petőfi szobrához, pedig Petőfi mindenldé Magyarországon (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a palotáé és kunyhóé, a szegényé és gazdagé, a boldogé és boldogtalané egyaránt, mindannyiunké, nemzeti közös kincsünk. Mégis a munkások felvonulását betiltották. . . Peidl Gyula : Mert azok bejelentették. Benedek János : Az ifjúság pedig nem is kérdezte, hogy megengedik-e a felvonulást, vagy sem. De nem is ez volt az első eset, hisz ha az első eset lett volna, hisz ha csakugyan ugy állana a dolog, amint azt Csilléry t. képviselőtársam és barátom elmondotta, ha csakugyan olyan méltóságosan viselte volna magát az ifjúság ! De sajnos, épen ez az, ami hiányzott az ifjúság magatartásából. Fáj ez nekem, de kénytelen vagyok ezt leszögezni. Az ErgerBerger dallama mellett menetelt ez az ifjúság. Hiszen más alkalommal, kort est anyákon (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Benedek János : ... a jó kedv pajzán kitörései közben, talán elcsuszhatik az Erger-Berger, de semmi esetre sem alkalmas arra, hogy a magyar nemzet egyik legszentebb ünnepén, március 15-én, az ünneplő ifjúság az ajkára vegye. Honnan a pokolból veszi ezt az Ízléstelen és igazságtalan dalt ? ! Hiszen van nekünk nagyon sok szép nemzeti dalunk a Himnus és a Szózat mellett,

1 ott vannak a kuruc dalaink, ott van nagy Bercsényi Miklós nótája, ott van a Béri Balogh Ádám nótája, meg a Kossuth Lajos nótája. Ezt dalolta az anyánk, a dajkánk, amikor fejünk még bölcsőnkbe hajtánk. Zsenge korunk zsolozsmáj aként visszhangzott, évi március hó 20-mi, kedden. visszatér az édes gyermekkor emléke, az álom mintha lelkünkben szülemlene és mintha zengne mint régente : Kossuth Lajcs azt üzente .. . Miért nem ezt dalolják inkább ? Hát az ifjúság fogékony lelke ma már olyan romlott volna, hogy nem a szeretet, nem a visszaemlékezés, a felemelő hazafias visszaemlékezés érzése dobogtatja meg a szivét, hanem a gyűlölet, a gyűlölködés 1 Petőfi napján az Erger-Bergert dalolni anakronizmus. (Felkiáltások a szélsőbaloldahn : Szentségtörés !) Petőfi a jogegyenlőségnek, szabadságnak volt a lelkes, rendithetetlen hive és halhatatlan dalnoka, aki nemcsak a korlátok lerombolásán fáradozott, amelyek az embert az embertől elválasztották, hanem határozottan, nyíltan is kikelt azok ellen, akikben már akkor megnyilatkozott az úgynevezett antiszemitizmus. 1848 március 20-án sziporkázó cikket irt Petőfi azok ellen a német nevű sváb budai polgárok ellen, akik a nemzetőrségbe nem akarták felvenni a zsidókat. Azt irja : Mit akartok ti, idegen nevű és idegen érzésű emberek ? Hát ti, akik 1848 március 15-én tapsoltatok a testvériség és egyenlőség szent eszméinek, most a zsidót ki akarjátok lökni magatok közül ? Nem épen olyan polgára ő ennek az országnak, mint bárki más ? Aki harcolni akar a hazáért, az hazaszeretetével és önfeláldozásra való készségével bemutatja, tanúsítja, bebizonyítja, hogy a hazának teljesen egyenrangú és megbecsülésre méltó polgára. Kiss Menyhért : Nagyon kevesen vannak ! Benedek János : A fiatalság tehát teljes következetlenségbe esett akkor, Petőfi legszentebb hagyományaitól tántorodott el, amikor egy felekezet, vagy faj iránti gyűlöletének igyekezett ezen a napon : a szeretet, a szabadság, a testvériség napján kifejezést adni. Bogya János : Talán Szamuelly jutott eszébe. Benedek János : Nem az ifjúságot vádolom ezért. Tudom nagyon jól, hogy az ifjúság maga ebben a legkevésbé hibás. Az ifjúság fogékony lelke olyan, mint a viasz, idomítható. Áz ifjúság az impulzusoknak, impresszióknak hamar enged, idomítható és formálható. Hallottam én már Budapest utcáin veszedelmesebb dolgokat is. A z Erger-Berger csak Ízléstelen és gyűlöletes dal, ellenben hallottam egy más dalt valamikor, amikor 1919-ben a kommunizmus idején Budapestnek egészen csemete-gyermekei, az elemi iskolai tanulók az Andrássy-uton és a Nagykörúton tanítóik, tanítónőik vezetésével végigvonultak és énekelték azt, hogy: »Nem lesz a tőke ur mirajtunk«, meg azt, hogy : »Fel, fel, te éhes proletár« stb. és énekelték ezt, mert beléjük verték erőszakkal. Mondhatom, összefacsarodott a szivem, amikor láttam és hallottam ezt és ekkor jutottam arra a meggyőződésre, hogy milyen rettenetes nagy erő van annak a kezében, akinek hatalma, módja van az ifjúság lelkére befolyással lenni. Ezért azok ellen fordulok, de nem gyűlölködéssel, hanem csak kárhoztató gesztussal, azok ellen, akiket illet, hogy minek csináltok ilyet, barátaim, minek vezetitek