Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-123

A nemzetgyűlés 123. ülése 1923. évi április hó 20-án, pénteken. 375 népben is azt a hitet és meggyőződést keltik, hogy önök itt nem a falu érdekeit képviselik, hanem szolgálatába szegődnek a nagybirtoknak. Gr. Hoyos Miksa : Helytelen beállítás ! Ten­denciózus. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hogy milyen hatása lesz a törvény­nek, azt majd a következmények fogják igazolni. Drozdy Győző : Fél esztendő múlva idehoz­zuk az eredményt. Tankovics János : Minden időben volt meg­értő nagybirtokos! Peidl Gyula : Ha Tankovics képviselőtársam azt állítja itt nyíltan, az ország közvéleménye előtt, hogy a nagybirtok képviselői mindenkor kellő méltánylással voltak ... Tankovics János: Minden időben volt az országban nagybirtokos, aki a nép iránt meg­értéssel volt. Dénes István : Ég és föld ! Peidl Gyula : Pardon, e tekintetben nem lehet közöttünk kontroverzia. En nem általáno­sítok, nem is beszélek a nagybirtokosról, hanem a nagybirtokról mint összességről. Abban a te­kintetben, hogy akad közöttük belátó, méltányos, a munkásokkal szimpatizáló ember, ezt elisme­rem, ilyen akad az ipari életben is, és mégis ellenfelei vagyunk a kapitalizmusnak, a nagy­tőkének. Propper Sándor : Akad demokrata kisgazda is! (Zaj jobbfelöl.) Peidl Gyula: A magyar politikában sajnos nemcsak ezen a téren tapasztalhatjuk, hogy az Janusfejü, kétarcú, hanem tapasztalhatjuk az egész vonalon. Ennek az egyik arca kifelé de­mokrata, békés, népet szerető s én kénytelen vagyok megállapítani, hogy az én meggyőződé­sem szerint ez a kifelé néző arc hozta ide ezt a törvényjavaslatot. A másik arc, a befelé néző, az népellenes, antidemokrata, terrorisztikus és reakciós. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalolda­lon. Ellenmondásoh a jobbóldalon ) Hivatkozom e tekintetben egyes ministe­rekre. Hivatkozom arra, hogy mig egyrészt Bánffy külügyminister ur a nemzetközi munka­hivatalnak nagyon szép jelentést küldött és abban nagyon szép Ígéreteket tett — amelyeket voltam bátor citálni egyik indemnitáshoz elmon­dott beszédemben — a munkások szabad szer­vezkedése, szabad egyesülési joga szempontjából, s hogy mig csak nemrégiben olvastuk Daruváry külügyminister urnák egy intervjura adott, egy­általában nem szerencsés válaszában, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) hogy Magyar­ország demokratikus ország, ahol a közvélemény és a nép nélkül kormányozni nem lehet, addig ezzel szemben egynehány nappal ezelőtt a ko­máromi választások alkalmával egy másik mi­nister ur, még pedig Klebelsberg Kuno gróf kultuszminister ur azt mondotta, hogyha Beth­len ministerelnök és ő nem lett volna, akkor a szociáldemokratáknak írmagja sem került volna be a parlamentbe. Hát hol van itt a demokrácia? Ha igaz az, hogy a ministerelnökön és egy másik minis­teren, vagy az összkormányon múlik az, hogy a- választók kit bizhatnak meg képviseletükkel, akkor ez minden lehet, csak nem demokrácia. (Egy hang a szélsöbaloldálon : Az egységes párton esah kinevezés van!) Tankovics János : Ott önöknél tényleg csak kinevezés van ! Azt sem tudták, kit választanak meg! Györki Imre : Ez az ön kerületére áll, mert ha tudták volna, nem választották volna meg. Tankovics János : Engem ? Édes barátom, maga akor nagyon fiatal. Peidl Gyula : Méltóztatnak tehát látni, hogy ez a Janusarc-politika mást mond kifelé és mást mond és cselekszik befelé, nem is szólván arról, hogy a belügyminister urnák itt már tárgyalt titkos rendelete az ország egész munkásságát, a szociáldemokrata pártban tömörült munkásságot nemzetellenesnek deklarálja, ami nemcsak azért jelentőségteljes, mert bántó, sértő az egész munkásságra, hanem azért is sajnálatos, mert ha igaz, akkor ez a legalkalmasabb módja annak, hogy az ország hitelét kifelé még inkább le­rontsa. Mert méltóztassanak elhinni, hogy Magyarország határain túl sokat jelent az, ha valamely ország munkásrétege a maga egészében szembenáll az uralmon lévő osztállyal és az uralkodó rendszerrel. Ilyen beállítással tehát, az egész munkásságnak ilyen kiközösítésével az országnak kifelé nem használni, hanem csakis nagyon súlyos károkat lehet okozni. En erről a helyről ki akarom jelenteni, hogy tiltakozom a belügyminister urnák ez ellen a beállitása ellen, tiltakozom befelé és tiltakozom kifelé, mert a magyar munkásság nem nemzetellenes. Szomjas Gusztáv: Akkor helyes! Peidl Gyula : A magyar munkásság kivált­ságellenes ! Propper Sándor: És reakcióellenes! Peidl Gyula: Ha önök a nemzet alatt azt a kiváltságot értik, amit értettek évszázadok alatt, hogy a nemzetbe a falusi vagy városi dolgozók soha sem voltak belefoglalva, ha ezt értik ma is nemzetnek, akkor elfogadom, hogy nemzetellenesek vagyunk, de lényegileg ez a kiváltságokkal szemben való ellenzést jelenti. (Ellenmondás jobb felöl.) Dénes István: Nincs kiváltság, nem létezik kiváltság Magyarországon ? A kiváltságok tipikus országa Magyarország. Peidl Gyula : Ugyancsak egyik indemnitási beszédemben voltam bátor felhívni a kormányt arra, hogy a jóvátétel problémájával kapcsola­tosan ne méltóztassék ugy feltüntetni a dolgo­kat a külföld előtt, mintha itt mindenki -jólét­ben, boldogságban úsznék, bőségben élne. Ennek a felhívásnak azonban nem volt foganatja ?..

Next

/
Thumbnails
Contents