Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-123
À nemzetgyűlés 123. ülése 1923. liberalizmusnak azért lebet kevés része abban a rettenetes csapásban, mely az országot érte, mert Magyarországon igazi, liberalizmus tulajdonképen sohasem volt. Áll ez különösen a munkaadó és a munkás közötti viszonyra. Ezt a viszonyt a magyar törvényhozás, amennyire törvényhozásról e tekintetben egyáltalán szó lehet, csak egyetlenegy még ma is érvényben levő törvénnyel, az 1884 : XVII. tcikkel szabályozta, mégpedig az u. n. manchesterizmus, a gazdasági liberalizmus ekének megfelelően ugy, hogy a munkaadó és a munkás közti viszony szabad egyezkedés tárgya. Meg kell állapitanom, hogy e tekintetben a földmivelésügyi minister ur a törvénytervezet indokolásában ugyancsak liberálisnak mutatkozik be. Nem tudom, hogy ez a keresztény kormányzat elveivel hogyan egyeztethető össze, tény azonban, hogy szinte védekezésszerüen emlékezik meg az indokolás arról, hogy a rendkívüli viszonyok következtében szükséges, hogy a törvényhozás két esztendőre beavatkozzék ebbe az egyébként szabad megegyezésre bizott viszonyba. Magyarországon tehát elfogadták e téren a gazdasági liberalizmus elvét. A külföldön azonban ezzel mindenütt együttjárt az érdekelt munkásságnak, akár az ipari, akár a földmivelő-munkásságnak, valamint a kereskedelmi alkalmazottaknak, a tisztviselőknek, tehát a munkájuk után élő dolgozó rétegeknek szabad szervezkedési, egyesülési és gyülekezési joga Mindenütt nyilvánvalóvá lett ugyanis nagyon rövid idő alatt, hogy a szabad egyezkedés a gyakorlati életben nem jelent egyebet, mint a kapitalizmusnak, a munkaadónak szabad kizsákmányoló jogát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nyilvánvalóvá vált, hogy a munkásnak a munkaerején kivül semmiféle hátvéd nem áll a rendelkezésére, szemben a munkaadóval, a kapitalistával, ki nincs ráutalva arra, hogy óráról-óráról, napról-napra fentartsa az üzemét, mialatt a munkás csakis a mindennapi keresetéből élhet meg. A munkás tehát, aki egyedül áll szemben a kapitalistával, annyira gyengébb fél, hogy védekezni egyáltalán képtelen, és igy teljesen ki van szolgáltatva a munkaadó önkényének, tetszésének, mivel a munkabéreket, a munkaviszonyokat ugy szabályozza a szabad egyezkedés elvének hatálya alatt, ahogyan neki jól esik s egyoldalú érdekeinek megfelel. Ezért volt ennek a manchesterizmusnak természetes velejárója a munkásság szabad szervezkedési joga, természetesen Magyarország kivételével. Magyarország volt az az ország, amelynek törvényhozása és közvéleménye a manchesterizmusnak csupán egyik felét fogadta el és törvényesitette, azonban nem tűrte, tiltotta, sőt érvényes törvények szerint még ma is tiltja a munkások szabad szervezkedését. Hiszen még ma is tiltott dolog Magyarországon a munkásoknak összeállani és szervezkedni abból a célból, hogy ha a munkaadó elzárkózik évi április hó 20-án, pénteken. 37,1 a méltányos és jogos munkabérek elől, akkor sztrájkkal szorítsák a méltányosságra és belátásra. Persze, ez ellen fel lehet hozni, hogy ez csak papiroson van igy, mert a gyakorlatban a munkásság évtizedek óta mégis sztrájkol. De épen ez bizonyítja legjobban, hogy a törvények elveszítik hatályukat akkor, ha nem haladnak együtt az élettel. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az életet nem lehet sem törvényekkel, sem semmiféle rendelkezésekkel megkötni és megállásra birni, az halad tovább a maga kijelölt utján, és a törvényhozásnak épen az a feladata, hogy utat mutasson a haladásnak, de legalább is kövesse az élet fejlődését és a haladást. Magyarországon ezt nem látjuk, Magyarországon az érvényes törvény szerint még ma is meg van engedve a napi 16 órai munkaidő, nemcsak a földmiveseknél, hanem az ipari munkásoknál is, de emellett nem törődik senki avval, ha akad olyan munkaadó, aki 16 óránál tovább is dolgoztatja a munkásokat. Mayer János : Nem is teszi azt meg más, mint a földmives ! (Felkiáltások a szélsobalóldalon : Dehogy nem !) Peidl Gyula: Magyarországon műhelyhigiéniáról nem beszél senki. Magyarországon vannak ugyan előírások, vannak iparfelügyeletek rendszeresítve, létesítve, amelyeknek kötelessége volna az ipari üzemeket, műhelyeket és gyárakat higiénikus, munkásvédelmi szempontból ellenőrizni, ámde ez az iparfelügyelet egyrészt abszolúte nem kielégítő, már létszám szempontjából sem, másrészt pedig annyira túl van terhelve egyéb munkálatokkal, hogy ennek a feladatának teljesítésére, amely pedig a munkaerő védelme szempontjából rendkívül fontos, a munkafelügyeletnek ideje nem marad. Az előttünk fekvő törvényjavaslat feletti vita, talán a tegnapi nap kivételével, majdnem az egész idő alatt ugy éleződött ki, mintha itt a szociáldemokratapárt és a kisgazdák közötti véleményeltérésről, ellentétről, összeütközésről volna szó Én azt gondolom, hogy ehhez nagyban hozzájárult a szélsőjobboldali sajtónak az az állandó uszítása, amellyel azt akarja elhitetni egyrészt a földmivelésügyi minister úrral, másrészt a kisgazdákkal, hogy az egyik t. képviselőtársamnak az az aposztrofálása, amellyel itt a falusi népesség érdekeit képviselő pártok nevét ugy, mint ez mindenütt a világon meg van, parasztpártnak fejezte ki és jelölte meg, meg akarta volna sérteni akár egyénileg a földmivelésügyi ministert, akár a kisgazdapártot, vagy a kisgazdapárti képviselőket. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Majd foglalkozom én is vele! Peidl Gyula : Afelett lehet véleményeltérés, vájjon a magyarországi kisgazdapárt parasztpártnak tartja-e magát nevében. Mayer János: Nem ez a lényeges! Peidl Gyula : ... de az egészen kétségtelen, hogy a mi részünkről legkevésbé lehet elkép54*
