Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-122

366 A nemzetgyűlés 122. ülése 1923. index-számokat ilyen célból megalkotni már önmagában véve nem, lehet. Farkas István : Épen ott kell ! Bud János közélelmezésügyi minister: Mél­tóztassék azt is figyelembe venni, hogy még ma sem tudnak a fölött határozni, hogy az index­számoknál miijén árukból induljanak ki, hiszen az index-számoknak legalább 300 változatát ismerjük. Méltóztassék megmondani, hogy e 300 változat közül melyik az, amely a viszonyoknak megfelelő és kielégítő ? Méltóztassék azt is figye­lembe venni, hogy egy index-szám megállapítá­sánál tudnom kell az alapot, a bázist is, amiből kiindulunk, hogy t. i. mik az életszükségletek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ott vannak az angol és a francia egyeztető hivatalok!) Propper Sándor : Tessék a létminimumot megállapítani ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bud János kózélelmezésügyi minister: Azt hiszem, hogy a békebeli állapotokból senki sem tud kiindulni, mert nagyon kétséges volna azt elhinni, hogy oda egyhamar visszatérjünk. Ma mindenki tudja, hogy az életet le kell szorítani, de senki sincs, aki megmondaná, hogy mi az a határ, ahol ennek az index-számnak az alapja kezdődik. Az ilyen index-szám alapján oda fo­gunk jutni, hogy egy áru véletlen beállítása folytán az egész rendszer felborul, pl. a hagyma tavaly belekerült az index-számok közé, mikor a hagyma ára tavaly lehetetlen módon 6 K-ról 120 K-ra emelkedett. így az index-törvény rendszerének értéke önmagában megszűnik. (TJgy van! jobb felől) Rothenstein Mór: Az mindegy: hagyma vagy tinta! (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Bud János közélelmezésügyi minister: Az index-számoknál a legnehezebb probléma, — aminek a hiánya a legnagyobb, — annak az aránynak a megállapítása, hogy az egyes cikke­ket hogyan kell az árak alakulása tekintetében figyelembe venni. Ezt tehát én őszintén a mun­kásság érdekében is egyenesen végzetesnek tartom. Propper Sándor: Szóval a mai állapot jól Bud János közélelmezésügyi minister : Ez alkalmat adna arra, hogy a gazdasági élet bonyodalmai továbbra is fejlődjenek. Ebből végzetes dolgok származnának. Sok­kal helyesebb, ha a kérdés megoldására más módokat és eszközöket keresünk, amelyeket né­zetem szerint meg lehet és meg is kell találni, de nem ilyen elméleteket, amelyek a társadalmi és a gazdasági életet végzetes helyzetbe sodorják. Farkas István: Nem elmélet, majd kimu­tatom ! Bud János közélelmezésügyi minister: Mél­tóztatott azt is felvetni az interpellációban, hogy hajlandó-e a kormány a jövő programmjáról tájékoztatni a nemzetgyűlést és a közvéleményt. Azt hiszem, ez jórészt énreám, illetőleg a köz­évi április hó 19-én, csütörtökön. élelmezésre vonatkozott. Ebben a tekintetben csak annyit mondhatok, hogy ebben a gazda­sági évben a kormány körülbelül megalkotta már a jövő gazdasági év programmját, abban a biztos reményben, hogy az sikerre fog vezetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt két érdeknek : a terme­lési és fogyasztási érdeknek összeegyeztetéséről van szó, ezért vállalom a felelősséget, s csak addig maradok a helyemen, mig ezt az irányt a magam részéről szolgálni tudom. (Helyeslés jobb felöl és a középen.) Ami a jövő évi ellátás kérdését illeti, nem méltóztatik rossznéven venni, ha én ma erre a kérdésre nem térek ki, és pedig egyszerűen azon oknál fogva, mert a Közélelmezési Tanács épen ezidőszerint tárgyalja ezt a kérdést. En min­den érdekeltséget meghívtam erre a tárgyalásra, hogy mindenki szabadon érvényesíthesse állás­pontját és én nem akarom befolyásolni a tár­gyalásokat. Annakidején a legnagyobb készség­gel és örömmel tájékoztatom a t. Nemzet­gyűlést erről a kérdésről. Még a vasúti tarifára akarok ráutalni. E tekintetben is megnyugtathatom a t. interpel­láló képviselő urat, hogy a kereskedelemügyi minister úrral megtárgyalván ezeket a dolgo­kat, ő a legnagyobb megértéssel van épen a közélelmezés érdekeinek támogatása szempont­jából és kilátásba is helyezte, hogy ebben a tekintetben, amit lehet, őmaga is készséggel módosítani fog annakidején, amikor ennek a szüksége előfordul. En azonban, ha az egész interpellációt nézem, azt látom, — aini természetes is — hogy ez az interpelláció 'a gazdasági és társadalmi életnek majdnem valamennyi vonatkozását fel­öleli. Nem tudom most itt tárgyalni ezt az óriási probléma-tömeget, amely ebben az inter­pellációban foglaltatik. Méltóztassék annyi biza­lommal lenni a kormány iránt (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Dehogy vagyunk!), hogy megvan benne a készség és hajlandóság e kérdéseknek helyes és célszerű megoldására. A magam részéről, mivel itt nemcsak az általános elvi megállapítások fontosak, de nekem benső meggyőződésem az, hogy nem egyszer a részlet­kérdéseken múlik a megoldás, a kormány nevé­ben azt a javaslatot teszem (Halljuk! jobb­felöl.), hogy, igenis, hivassék össze a drágasági bizottság ezeknek a kérdéseknek tárgyalására; annál inkább, mert itt olyan felvetett problé­mákról van szó, amelyekben azután az állás­foglalás érvényesítése is lehetséges lesz. Befejezésül még csak azt mondhatom, hogy én a drágaság kérdését olyan problémá­nak tartom, amelyből, mint beszédem elején mondtam, ki kell kapcsolni a politikumot. Propper Sándor : Be kell kapcsolni a kenyeret! (Zaj.) Bud János közélelmezésügyi minister: Vál­ságos helyzetben van az ország. Lehetnek kö­zöttünk nagyon erős ellentétek, sőt világnézeti

Next

/
Thumbnails
Contents