Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-121
318 r A nemzetgyűlés 121. ülése 1923. évi április hó 18-án, szerdán. megértésre a munkások. De a belügyminister ur a rendeletében nem elégszik meg a munkásokkal, neki a polgárok tízezrei és tízezrei kellenek bűnbaknak, s az októbristákra is ugyanazt fogja rá, mint a munkásokra, hogy azok is nemzetellenesek, hazaárulók. Drozdy Győző: Hát ő nem volt októbrista 1918-ban? Rakovszky Iván belügyminister : Ezt már igazán nem lehet állítani! Drozdy Győző: Mind azok voltak! Rakovszky Iván belügyminister: Ez már igazán naivság ! (Zaj.) Horváth Zoltán : A minister ur munkapárti volt! Nagy Ernő : Hisz az még csúnyább hivatal ! (Derültség.) Vanczák János : Épen a múltkor olvasta itt fel Eu pert képviselőtársam egy interpelláció kapcsán Prohászka püspöknek egy újság cikkét és Vass minister urnák egy ditirambusát a forradalomról és a köztársaságról, (Zaj a jobboldalon.) és odaát ül Szabó minister ur, aki élő példája annak, hogy október nem a nemzetrontó október volt, mert az adott történelmi helyzetben mindannyian, akik belesodródtak a forradalomba és abból kialakult helyzetbe, csak azt tették, amit jó érzéssel a nemzet érdekében szükségesnek véltek. Itt vannak mások ; itt van Batthyány Tivadar, Lovászi Márton, a Károlyikormány többi tagjai és sok ezernyi ezer ember, akik lélekben egyek ezekkel az októbristáknak nevezett politikusokkal. (Zaj jobb felöl.) Hát ki hiszi el, ki meri állítani, hogy ezek nem jó magyarok? Ki meri állítani, hogy ezek ellenségei a magyar nemzetnek? Hogy szabad ezeket kiszolgáltatni az üldözésre, megfosztani attól, hogy a maguk eszméit terjeszthessék törvényes eszközökkel ; azokat az eszméket, amelyeket mindenütt lehet, szabad és szükséges is terjeszteni, minden olyan nemzetnél, amely nem akar leragadni, visszafelé menni, amely rá van utalva arra, — mint ahogy Magyarország is rá van utalva arra — hogy fejlődjók, haladjon, magasabbra emelkedjék, s hogy ne legyen céltáblája, példája a reakciónak, az elmaradottságnak, a nép elnyomottságának, hanem emelkedjék ki a maga kultúrájával, szabadságával, és legyen egy vonzó pont, amely felé vágyódva néz mindenki, aki idevalónak érzi magát, (Felkiáltások jobb felöl: Igen, odavalónál'!) akit az érzése és gondolatvilága ideköt. Propper Sándor: Ez a titkos rendelet nem nagyon vonzó ! Pikler Emil : Nyilt szavazás és titkos rendelet! Ez járja Magyarországon! (Zaj.) Vanczák János: A magam nevében, de a pártom nevében is és minden munkásember nevében a lelkem mélyéből utasítom itt vissza azt az otromba támadást, amelyet a rendelet magában foglal, azzal, hogy az egész világ előtt, (Igás! "ügy van! a szélsöbaloldalon.) az egész ország hivatalos közegei, hatalmasai előtt bennünket, ezt a pártot és a magyar munkásosztályt odavetik azzal az aljas meggyanusitással, hogy mi nemzetellenesek, hazafiatlanok vagyunk. Megmondottam: nem verjük a mellünket azzal, hogy magyarok vagyunk, de magyarul érzünk, magyarul cselekszünk, magyarul gondolkozunk és magyarul akarjuk ennek az országnak jövőjét a magunk eszméje alapján is megteremteni. (Helyeslés a Ráz minden oldalán.) Erdélyi Aladár: Ezt már szeretjük! Peyer Károly : Akkor nem vagyunk nemzetellenesek. (Felkiáltások a jobboldalon : Akkor bizonyítsák is be!) Propper Sándor : Ezer éve bizonyítjuk ! Patacsi Dénes : Propper ezer éve ? Hol volt a fajtája? Propper Sándor : A munkásosztályról van itt szó ! Ezer éve dolgozik itt a magyar munkás ! Vanczák János: Majd jövünk még azzal, hogy mi volt itt a sorsa mindig a magyar munkásnak. Itt, ennél a kis napirenden levő javaslatnál már láthatja a t. Nemzetgyűlés, hogy mi nem elégszünk meg azzal, amit itt elolvasunk a javaslatból, hanem felhajtogatjuk szépen a történelem lapjait és onnan mutatjuk meg azt, hogy mit jelent egy ilyen javaslat és mit jelent az, amit a kormány itt adni akar a munkásságnak. Propper Sándor: Bitót, kötelet, börtönt, Zalaegerszeget ! (Zaj.) Vanczák János : És azért mondom : az ilyen titkos rendeletek orozva, alattomosan végrehajtott támadások a magyar munkásság ellen és ezt kikérjük magunknak. (Helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Mi nem vagyunk alacsonyabb rendű polgárok, mint az ország más polgárai. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Patacsi Dénes : Propper adja a jelet ! Propper Sándor : Nem kell ide semmiféle jel ! Peyer Károly : Jelre csak odaát van szükség ! Vanczák János : Ha a kormánynak szüksége van arra, hogy ilyen rendeletekkel kormányozzon, (Zaj.) akkor ne adja azt ki titokban, hanem hozza ide a nemzetgyűlés elé, mérjük öszsze az erőnket, hisz úgyis a háta megett van egy olyan párt, amely ezeket az ilyen rendeleteket vagy törvényeket feltétlenül meg fogja szavazni — meg vagyok róla győződve — méltó társául a botbüntetésnek, .. . Propper Sándor : A numerus claususnak ! Vanczák János :... meg a magyar nemzet becsületét jobban védő törvénynek. Meg fogja szavazni, tehát ide kell hozni, mert azzal legyen tisztában az igen t. kormány, hogy nincs olyan titkos rendelete, amely el nem ér hozzánk. (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor: Még akkor is, ha a zsebében marad ! Ha ketten tudják, mi is tudjuk ! Patacsi Dénes: Ezért kell vigyázni!
