Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-121

308 A nemzetgyűlés 121. ülése 192 menti rutinnal rendelkező csoport áll készen a nemzet érdekeinek védelmére és nem azoknak kényekedvét szolgálják a magasztos eszmék, akik a magukkal hozott forradalmi bosszuérzés következtében soha sem lehetnek igazán köztársaságiak és soha sem lehetnek igazán pacifisták. Erdélyi Aladár : Ezt kinek mondja? Raínprecht Antal : T. képviselőtársam már voltunk ugy, hogy nem tudtak ma, mit hoz a holnap és szenvednünk kellett mindannyiunknak. Szerintem ez az egyedüli bölcs kormányzati politika. És mit látunk ezzel szemben? Azt látjuk, hogy a pacifismusra halált követelő interpelláló interpellációja helyeslő választ kap. De ugyanakkor a pacifista köztársasággal nagyon helyesen pacifista megegyezést létesit a t. kormány. Nagyon kár, hogy a nyilatkozataiban nem őszinte az igen t. kormányelnök ur. Pedig az ország közvéleménye csak nagy megnyugvással venné a pacifista programmot, mert bár a magyar készen áll egy ujabb véráldozatra is, az elsődleges kivezető utat mégis csak a békés munkával kivánja biztosítottnak látni. És nagyon kérem a ministerlenök urat, ne kisebbitsék és ne gyöngitsék a mi amúgy is nehéz és higyjék el, nagy önuralmat igénylő munkánkat, mert hiszen jöhetnek idők, amikor ezért a nyílt álláspontunkért még hálás is lesz nekünk a kormány és a nemzet. Pacilista mivoltunkat nem tagadjuk meg marosak azért sem, mert mi a magyar hazát elsősorban a magyar emberi életben, a magyar emberi élet szaporításában, nevelésében és nemesítésében gondoljuk feltalálni és mert az a véleményünk, hogy a nemzet megkérdezése nélkül az emberi élet nem kommunizálható ; és nem tagadjuk meg pacifista mivoltunkat még azért sem, mert megmaradt rögünket, ezt a kis rögünket, melyből a jövő jobblétnek kell kisarjadzauia, kockára nem tehetjük. A külügyminister urnák Ausztriával történt megegyezése iránt bizalommal vagyok, a kormányelnök urnák azzal ellentétes jelentőségű nyilatkozatait azonban ezennel tisztelettel számonkérem. Beterjesztett interpellációm szövege a következő. (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk ! Halljuk !) Peyer Károly : Komoly emberek maguk ? Szégyeljék magukat ! Paprikajancsik! Elnök : Peyer képviselő urat rendreutasítom. Rupert Rezső : Óvoda-iskola ! Propper Sándor : Hogy lehet azon mulatni, ha valaki nem találja az interpellációját ! Halász Móric :• Nem kérünk önöktől engedélyt ! Elnök : Csendet kérek. Rainprecht Antal : Egy tekintetben nyugodt vagyok : hogy interpellációmnak ezt az egyetlen passzív részét — a mulattatót — mindenki megértette. A következő interpellációt intézem a ministerelnök úrhoz (olvassa) : »Hajlandó-e a ministerelnök ur egyrészt a ministerelnök ur nyilatkozatai, másrészt a korm. ány cselekedetei között összhangot teremteni és ezáltal közgazdasági éle3. évi április hó 18-án, szerdán. tünkre is súlyosan kiható helyzetünkből való kijutás irányelveit félre nem érthető, őszintén bevallott támpontokra fektetni ?« (Helyeslés balfelől.) ElnÖk : Az interpelláció ki adatik a ministerelnök urnák. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Vanczák János ! Vanczák János : T. Nemzetgyűlés Î Amikor a magyarországi szociáldemokrata párt feladta politikai passzivitását, semmi esetre sem az lebegett a szeme előtt, hogy az országnak ártalmára legyen, ellenkezőleg azt mérlegeltük, hogy passzivitásunk árt az országnak, mert támpontot nyújt a külföldi demokráciának arra, hogy állandóan támadják az országot és arra hivatkozhassanak, hogy itt nincsenek meg azok az előfeltételek, melyeknek alapján a külföldnek Magyarországgal érdemes szóbaállama. Egy további szempontunk az volt, hogy azt a harcot és küzdelmet, amelyet a magyarországi munkásosztály a parlamenten kivül, az utcán volt kénytelen hosszú évtizedeken keresztül, épen a szűk osztályuralom önzése következtében vivni, áthozzuk ide a nemzet fóru mára, mert előnyösebb a nemzet szempontjából, ha a szociáldemokrácia nem künn az utcán, hanem itt, a nemzet fórumán vivja meg a maga elvi harcát ellenfeleivel. Az csak természetes, hogy amikor azután belekapcsolódtunk a politikai életbe, nem ugy kapcsolódtunk bele, hogy elveinket jégre tegyük és a kormánynak vagy politikai ellenfeleinknek nyilt vagy titkos támogatói legyünk, avagy érdemeket igyekezzünk szerezni arra, hogy elmondhassák rólunk, hogy jó gyermekek vagyunk, és igy biztosítsák maguknak részünkről a kritikátlan nyugalmat. Mi nem szoktuk meg, hogy idegen muzsikára táncoljunk. A magyar öntudatos, osztálytudatos munkásság, amióta magába szivta a nyugati eszméket, melyeknek elterjedését nagyban elősegítette Magyarországon minden akadály dacára is az a szűk osztályuralom, melyre ismételten és ismételten hivatkoznunk kell és amely a mi nézetünk szerint Magyarország katasztrófáját és romlását okozta, (Ugy van/ Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ebben a küzdelemben hosszú évtizedeken keresztül megszokta, hogy saját maga határozza meg útját és eszközeit, amelyeknek segítségével céljai felé haladhat. Ezt tesszük most is és ezt fogjuk tenni ezután is abban a hitben és erős meggyőződésben, hogy amit teszünk, ennek az országnak és az ország népének javára és előnyére tesszük. Teljesen tisztában voltunk azzal is, hogy parlamenti fellépésünk nem lesz kedves sem a kormánynak, sem a többségi pártnak, sem pedig a velünk ellentétes világnézetet valló többi pártoknak, de mégis bele kell nyugodni abba, hogy a nemzetgyűlés visszatükrözze az ország valódi képét, az hü tükre legyen a lakosság összetételének és hogy minden érzés, minden gondolat, minden felfogás, amely az országban a nép egyes rétegeit áthatja, itt jusson érvényre, itt jusson kifejezésre és itt mérkőzzenek egymással nyil-