Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-121

A nemzetgyűlés 121. ülése 1923 sere, amely e tekintetben mindetütt, nemcsak a gazdáknál, hanem egyéb társadalmi osztályoknál is jelentkezik. F. Szabó Géza : Sajnos, ez a helyzet képe ! Bozsik Pál : A 600 millió kölcsön azonban aligha lesz elégséges és én ugy hiszem, nem zárkózhatik el a t. kormány a sik vidéki, a homoki szőlők megsegítésétől sem. De ugy a hegyi, mint a síkföldi szőlőterületek érdekében szükséges, hogy a kormány valamelyes módon segítségére siessen a teljesen megakadt borkereskedelemnek is. (Ugy van ! jobb fel öl és a középen !) Alig tudom ennek a módját másképen elképzelni, mint kereskedelmi hitel nyújtása utján, de itt sem szabad a gondolatot mellékvágányra terelni, hanem a hitel nyújtásánál egyedül a borkereskedelem fejlődési lehetőségeit kell tárgyilagosan szem előtt tartartani. A minister urat arra kérem, nyugtassa meg a szőlősgazdák százezreit azzal a kijelentéssel, hogy ugy további szőlőművelési kölcsönt, mint borkereskedelmi kölcsönt fog igyekezni a t. kormánynál kieszközölni. Magyarországon most a szeszben igen nagy a túltermelés. Szeszt termelnek mezőgazdasági szeszfőzdéink, ipari szeszfőzdéink, azután a gyümölcsnek és a szőlő melléktermékeinek lepárolására alakult központi szeszfőzdéink és kisüstjeink. Ezen a túltermelésen a kormánynak valahogyan szintén segíteni kellene. Én azt hiszem, sem a központi szeszfőzdéket, sem a kisüstöket nem lehet visszafejleszteni, mert ezek olyan anyagokat dolgoznak fel, amelyek másként gazdaságilag nem hasznosíthatók Mezőgazdasági szeszfőzdéink is a föld célszerű jövedelmezésének kihasználására rendeződtek be. Ugy érzem, hogy az ipari szeszfőzdék bizonyos módon már inkább a kapitalizmus szolgálatára állanak, (Ugy van ! jobb felöl.) azért az én véleményem szerint a kormánynak célszerű volna a szesztúlprodukció meggátlása érdekében ezeket az ipari szeszfőzdéket fokozatosan leépíteni. Hasonlóképen szükségesnek látszanék olyan kormányintézkedés is, hogy a másképen és célszerűen hasznosítható termékekből és terményekből ne állittassék elő szesz és igy ne legyen szesztűlprodukció. Meglévő bortermésünk értékesítésénél azonban, mélyen t. Nemzetgyűlés, sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy milyen lesz a bortermelés jövője, s hogy mit kellene tennünk a bortermelés jövőjének biztosítására. Boraink külföldi elhelyezésének az a legfőbb akadálya, hogy a magyar bornak alacsonyabb a szeszfoka, s emiatt az alacsony szeszfok miatt nem birja el azt a magas beviteli vámot, amelyet a máshonnan jövő, magas alkoholtartalmú borok elbírnak. Valahogyan módját kellene azért találnunk, hogy anélkül, hogy boraink kvalitását tönkretennénk, a magyar bort magasabb szeszfokuvá tudnánk átalakítani. Szabóky Jenő: És zamatosabbá is! '. évi április hó 18-án, szerdán. 299 Bozsik Pál : A cukrozásra szerény véleményem szerint a mai gazdasági viszonyok között gondolni sem lehet. Kísérleteztek adómentes borpárlattal való feljavítással is, azonban a, borpárlattal való feljavítás bizonyos mértékig kedvezőtlenül befolyásolja a bor minőségét, s az ilymódon feljavított borok alig találnak a külföldön piacot. Most a Mezőgazdák és a Palugyay cég, ugy tudom, szép sikerrel kísérleteznek a borfagyasztással és nem tudnak igy annyi bort előállítani, amennyi a külföldön könnyedén elhelyezhető volna. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Csak könnyebben ! Bozsik Pál : Nagy általánosságban azonban, t. Nemzetgyűlés, az u. n. mustlefőzési eljárás látszanék boraink megjavítására legalkalmasabbnak. Ez abban áll, hogy a friss mustot, megfelelő párologtató készülékben, üstben, ritkított levegőben forralási eljárás utján mintegy 30— 40%-kai leapasztanák, az ilymódon nyert cukordus folyadékot azután összekevernék természetes musttal, amely kiforrva mintegy 14—15 fokos bort adna, mely megőrizné a bor fajtájának kvalitásait, zamatját, szóval nem ártana a magyar bortermelés eddigi hírnevének. Néhány hónap óta folyik is már a szakkörökben és a ministeriumokban a tárgyalás, hogy az 1908. évi XLYII. t.-cikket, az u. n. bortörvényt ennek a módosításnak bevitelével nem lehetne-e átalakítani. Ez a bortörvénynovella azonban tudomásom szerint még ma is valahol a ministeriumok labirintusaiban kóvályog. Kérem azért az igen t. földmivelésügyi minister urat, hogy legalább az őszi szüretet megmenthessük, kegyeskedjék ezt a törvényjavaslatot a legsürgősebben elkészíttetni, itt letárgyaltatni, hogy még kellő időben — a törvény megengedi azt — ily készülékek beszerezhetők, berendezhetők legyenek. A vagyonilag erős gazdaságok és vállalatok kétségen kivül fognak is ily készülékeket berendezni. Azonban ismét előttünk áll a kérdés, mi lesz a kisgazdákkal, mi lesz a kis szőlőtelepesekkel? Az önfentartási ösztön bizonyára arra fogja kényszeríteni őket, hogy szövetkezetekben tömörülve rendezzenek be hasonló mustlepároltató készülékeket. Ezért kérem a minister urat, hogy már most helyezze kilátásba a kis szőlőtermelőkből esetleg egészségesen megalakítandó ilyen szövetkezeteknek a messzemenő állami támogatást, esetleg a kedvezményes kölcsönt, mert pusztán a maguk erejéből ilyen körülmények között nem lesznek képesek ezt a sokmilliós gyári üzemet létesíteni. (Iga&! Ugy van! jobbfelöl.) Sokat beszélnek ujabban arról is, hogy a bortermelés mai katasztrófáját az okozza, hogy a bortermelés jó konjunktúra volt a háború alatt, ennek következtében más mezőgazdasági művelésre alkalmas területeket is szőlővel raktak