Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-121
A nemzetgyűlés 121. ülése 1923. évi április M 18-án, szerdán. 287 Erdélyi Aladár: Más viszonyok között! Györki Imre : Igen, más viszonyok között és azok közé tartoztam, akik nem dúslakodtak anyagi javakban. Más módját találtam annak, hogy a kenyeremet megkeressem. Erdélyi Aladár : Most próbálná meg ! Györki Imre : Voltak egyetemi hallgató társaim, nemcsak jogászok, hanem orvosok és mérnökök is, akik ugyancsak mellékkeresetre voltak utalva a gazdasági helyzetük folytán, de abban az időben nem ismertük azt a fogalmat, hogy erkölcstelen sztrájktörésre vállalkozzunk (Ugy van ! a szüsobálóldalon.) és ezt a légkört nem tudtuk magunkévá tenni. Szijj Bálint : A sztrájk munkátlanságot jelent. Erdélyi Aladár : Örüljön, hogy megtanulják a munkát ! Esztergályos János : Az nem munka ! (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Klárik Ferenc : Nem értenek hozzá ! Hát hogy dolgozzanak ? (Zaj.) GschWindt Ernő : A munka csak a maguk privilégiuma ? (Erdélyi Aladár közbeszól.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Erdélyi és G-schwindt képviselő urat kérem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Klárik Ferenc közbeszól.) Klárik képviselő urat is figyelmeztetem, hogy amikor két képviselőtársát közbeszólások miatt rendreutasitom, akkor a képviselő úrra is vonatkozik ez a rendreutasitás. Györki Imre : Én az egyetemi ifjúság nevelésének sokkal inkább abban látom a célját, hogy azokból, mint mondottam, jó orvost, kiváló jogászt és nagyszerű mérnököt neveljünk, mint hogy rossz utcaseprőt, még rosszabb öntöző kocsist és nagyon rossz faipari munkást. Nem rossz asztalosra, gépmunkásra és nem is rossz utcaseprőkre van nekünk szükségünk, hanem arra, hogy az egyetemi ifjúságból kiváló egyetemi hallgatók legyenek és azután tudományos pályájukat oly tudománnyal felszerelve kezdjék meg, amelyhez a mai szűkös viszonyok mellett is meg van adva a lehetőség. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ahogy ez a munkavédelmi hivatal felállítása jellemzi az egész kormány szociálpolitikáját, ugy jellemzi még egy más dolog is : jellemzi az, hogy ebben az országban semmiféle intézkedést nem tesznek, hogy a munkás munkajoga megvédessék, hogy a kollektiv szerződéseket illetőleg, amelyeket minden országban már törvényhozásilag rendeztek és törvényben biztositják ezeknek a szerződéseknek megtartását, itt nem látjuk azt, hogy a kormány törvényjavaslatot terjesztene be, amely ezt a kérdést szabályozza, ellenben igenis azt látjuk, hogy a kereskedelmi kormány azzal foglalkozik, hogy sztrájktörvényjavaslatot terjeszt ide a nemzetgyűlés elé és foglalkozik azzal, hogy a munka szabadságát megvédi, amely törvényjavaslat azonban minden más célt szolgál, csak azt nem, hogy a munka szabadságát tényleg megvédelmezze. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De akkor, amikor a földmunkások gazdasági és egészségügyi érdekeinek megvédéséről van szó, akkor épen önöknek, a kisgazdapártnak gondolni kellene arra, hogy az ipari munkásokra egy egész sor olyan intézkedés van, amelynek törvénybeiktatását a múlt országgyűléseken az ipari munkások szervezkedésének szabadsága lehetővé tette, és az ipari munkások a maguk érdekeinek megvédelmezéséfc már ki tudták vivni az akkori szűk és rossz viszonyok mellett is. Gondolok itt elsősorban az egészségügyi követelmények teljesítésére, gondolok arra a kötelező betegség és baleset esetére való biztositásra, melynek áldásait az ipari munkások érzik, de amely gondoskodás nem történt meg mindeddig a mezőgazdasági munkásokra vonatkozólag. Szijj Bálint : Törvény van róla ! Nem fizeti a cselédbiztositást a gazda ? Propper Sándor : Derestörvény ! (Zaj.) Györki Imre: T. képviselőtársam, méltóztassék összehasonlítást tenni és párhuzamot vonni a mezőgazdasági munkásokra vonatkozó kötelező biztosítás . . . Szijj Bálint : Szó sincs róla, annyira nincs kiépítve, mint az ipari munkásoknál. Györki Imre: . . . ugyebár nincs kiépítve, és az ipari munkásokra vonatkozó biztosítás között, akkor meglátja az óriási aránytalanságot és ha gondolkozik egy kicsit afölött, hogy miért van az egyikre vonatkozólag ilyen kötelező biztosítás és miért nincs a másikra vonatkozólag, akkor megállapíthatja azt, hogy megint csak vissza kelltéini ahhoz a kiindulóponthoz, hogy nincs gondoskodás a földmunkásokról azért, mert nem tétetett lehetővé azoknak szervezkedési szabadsága. Minthogy a magyar törvényhozásban nem volt meg a kellő szociális érzék arra, hogy ezeket a kérdéseket önszántából rendezze, alulról pedig nem volt a ható ok, egy külső ok, mely ennek rendezésére a törvényhozást rászorítsa, nyom nélkül eltűnt az elmúlt három év, holott itt láttuk a kisgazdapártot a múlt nemzetgyűlés alatt hatalmának teljében és itt látjuk most is a földmivelésügyi minister urat, mint ki ennek az osztálynak érdekeit hivatva lenne képviselni. De ahogy nem volt erről gondoskodás, sőt még kezdeményezés sem, sem a múlt, sem a mostani nemzetgyűlésen, épugy nem történik gondoskodás egy másik fontos szociálpolitikai intézkedésnek a mezőgazdasági munkásokra fontos intézkedésnek átvitele tárgyában : ez pedig az ipari felügyelet kérdése. Ez a kérdés az ipari munkásokra vonatkozólag bizonyos tekintetben megint rendezve van. Kétségtelen, hogy az a fejlődés, amely e tekintetben megvolt akkor, mikor ezt a törvényt megalkották, jó 30 esztendővel ezelőtt, az akkori fejletlen ipari viszonyoknak talán megfelelhetett, talán kezdeményezésnek, első lépésnek az a törvény jó volt, azonban ma, mikor fejlődöttebb ipari viszonyokkal állunk szemben, ez az ipari fel42*
