Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-120

A nemzetgyűlés 120. ülése 1923. évi április hó. 17-én, kedden. 271 demokrácia tagjai magára hagyják ezt a munkás­osztályt, amely igen gyenge és nem állnak oda az oltalmára. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Kenyeret adnak a munkásoknak. Egy tálból esznek a munkással, nem csak beszéddel tartják őket! Peidl Gyula: Jogot és tisztességes munka­bért adjanak! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Képviselő urak, igy a szónok nem tud szóhoz jutni. Mél­tóztassék csendben lenni. Rupert Rezső: Hogy mennyire csak szó az, hogy kenyeret adnak a munkásoknak, erről meggyőződhetnek, ha kimennek a vidékre és megkérdezik az érdekelteket; azok megmondják majd, hogy ez csakugyan szó, mert nem kaptak és nem kapnak kenyeret. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Akkor mit ettek? Rupert Rezső : Mikor annyira magára van hagyatva a mezőgazdasági munkásság, amely izig-vérig keresztény, akkor még azt sem akar­juk megengedni, hogy önmaga védje meg az érdekeit (JJgy van! a szélsobaloldalon.), hanem egyszerűen valósággal internáljuk őket. Amel­lett, hogy megmozdulni sem engedjük őket, még panaszra sem adunk nekik jogot. Azért is elhibázott politika ez, mert ha a magyar ember kibeszélheti magát, a sorsát is jobban elviseli. Erdélyi Aladár : Vannak, akik sohasem tudják kibeszélni magukat! Halász Móric: Három-négy óra alatt sem! Dénes István: Mert nem engedik! Elárul­ták a magyar nép zömét! Elnök : Kérem Dénes István képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Rupert Rezső: Ha ebben az országban az ipari munkást és a köztisztviselőt is megilleti az a jog, hogy naponként gyűlésezzék és gyüle­kezzék, hogy a maga jogait hangoztassa, (ügy van ! a szélsőbaloldalon) — ós elsősorban ezt az osztályt illeti meg ez a jog —, akkor politikai okosság, hogy igenis azoknak az embereknek is, akiknek a munkájából eltartatnak, szintén en­gedjenek legalább beleszólást a dolgokba, (ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Zaj.) A magyar tisztviselői karnak egyenesen érdeke az, hogy testvériesen álljon a munkások mellé, mert hiszen ő is proletársorba sülyedt le. Mi nem azt várjuk tőle, ami most történik, hogy minden más társadalmi osztály ellen harcra kelljen, hanem hogy odaálljon a szegény­ségben és nyomorúságban is testvérré lett magyar testvérek mellé és számukra is köve­telje a gyülekezési és egyesülési jogot, a jaj szabadságát. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Dénes István : Hol vannak a kisgazdák ? Csizmadia András : Annyi kárt tettél múlt­kori beszédeddel, hogy azt nem tudod helyre­hozni hat esztendő alatt sem. NAPLÓ XI. Dénes István : Nem engedem kiuzsoráztatni a magyar népet. (Zaj a bal- és a szélsobal­oldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak szóváltásokat folytatni. A képviselő uraknak nincs joguk folyton közbeszólni. Rupert Rezső : Annál súlyosabb az eset, mert hiszen ez alá a védelem alá tulajdonképen nemcsak a mezőgazdasági bérmunkások, hanem ismétlem, a törpebirtokosok és kisbirtokosok is tartoznak, akiknek nagyrésze amellett, hogy meg>an a kis földje és háza, kénytelen munkába is járni ! Ez a közvetlenül önökhöz tartozó osz­tály is tehát érdekelve van ennél a kérdésnél, azt is sújtani fogja ez a semmis törvény, ha nem lesz jó és sújtani fogja természetesen a rendtörvény is és pedig azért, mert nem része­sül védelemben. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Ez a törvény sújtja % Rupert Rezső: Kérem, t. minister ur, nem lehet mindenki olyan gazdag kisgazda, mint ön, vannak sokkal szegényebbek is, akik kénytelenek napszámba is elmenni ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister: Én ? Az egész birtokom nem ér annyit, mint az ön háza. (Igaz ! JJgy van ! Zaj és derült­ség jobb felől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csak kárt csinál ez a törvény !) Ez a törvény csinál kárt ? (Zaj.) Propper Sándor : De hasznot sem hajt ! (Zaj. Elnök csenget.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Akkor nem volna érdemes ennyit beszélni róla. Peidl Gyula : Meg akarjuk akadályozni, hogy törvény legyen. Erdélyi Aladár : Legyenek nyugodtak, nem fog sikerülni. Propper Sándor : Jóvá akarjuk tenni ! Bele akarunk vinni egy kis tartalmat, (Derültség jobb­felől.) egy kis értéket ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : Hát azt meg kell akadályozni, ha maga­sabb munkabéreket akarunk megállapitani ? (Igaz! JJgy van ! jobb felől.) Propper Sándor : Ez porhintés ! Halász Móric : Nagy szociális felfogásra mutat ! Erdélyi Aladár : Nem fog sikerülni ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Rupert Rezső : Én azt mondom, hogy ez a törvény igenis kárt csinál azért, mert nem megy el a megoldásban addig, ameddig el kellene mennie, már pedig tudjuk, minden féllépés kár, annyi mintha semmisem történnék, sőt rosszabb, mert egyesek lelkiismeretét elaltatja és akkor hosszú időre el fog ez a kérdés aludni és tart tovább a szenvedés és nyomorúság, mint ahogyan tart már négy év óta, mert a t. kormányoknak, ahogyan egymást váltogatták, már legalább három évvel 39

Next

/
Thumbnails
Contents