Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-120

268 A nem zeig y ülés 120. ülése 1923. éri április hó 17-én, kedden. értő valaki beszélek erről, hanem beszélek ugy, mint tőkés, aki féltem a tőkémet; mert ennek a rendszernek végre is rosszra kell vezetnie, hiszen ha ez a rendszer tart, a bűn súlya terhe alatt leszakad ennek az egész gazdasági rendszernek gerendázata. Máról holnapra pusztulhatunk el. Az adóztatás korszakában élünk, amikor mindenkinek vértanuságon kell keresztül mennie, hogy hazafiságát megmutassa. Itt nem lehet ceruzát a kezünkbe fogni és még azt sem igen lehet ellenvetni, hogy akkor viszont veszteséggel dolgozunk, mert igenis most, amikor száz és százezer kis életnek, kis gyermeknek megmentéséről van szó, azt mondom, hogy mégha vesz. teséggel dolgozol is, ezeket a szociális terheket neked viselned kell nem örök időre, hanem átmenetileg, de nem kell örökre vagy végleg viselned ugy, hogy mindened elpusztuljon. Ebben az irányban semmiféle helyes lépést nem látunk és ezzel bizonyos mértékig a tőkének is a szájába adtuk a védekezést. A tőke előáll azzal, hogy a jelenlegi kormány rossz gazdasági politikát folytat. A t. túloldalról épen az egyik volt minister ur, sokorópátkai Szabó István állott elő azzal, hogy a nagytőkétől sokat kivannak, mert a tőkével szemben rossz volt a gazdasági politika, nem volt meg — azt mondja — az értékesítési szabadság. Az értékesítés szabadságát követeli a t. sokorópátkai volt minister ur a tőke számára, mert azt mondja, a tőke máskülönben nincs abban a helyzetben, hogy kötelességének eleget tegyen. Ugyanakkor azonban filippikát mond a munkások ellen, megtagadja tőlük, hogy az értékesítési szabadság álláspontjára helyezkedjenek, megtagadja tőlük a gyülekezési és egyesülési jogot holmi nem nagyon távolbalátó frázisokkal, pedig itt csak egyről van szó : ha a gazda, a tőkés számára követelem az értékesítési szabadságot, hogy annyit adhasson el, amennyit tud, akkor a legelemibb kötelesség, hogy a sokkal gyengébb számára is ugyanezt a jogot még inkább követeljem. Propper Sándor: Meg is van! 23.000 korona a búza! Rupert Rezső: Panaszkodnak amiatt, hogy nincs termelési hitel és ezért nincs a tőke abban a helyzetben, hogy a munkásigényeknek eleget tegyen. Ez sem igazságos ellenvetés, mert hiszen mezőgazdaságunk már, hála Istennek, olyan helyzetben van — a közép- és a nagybirtokokat veszem, hogy termelési hitelre nem szorul. A minister ur is valószínűleg azon az állásponton van, hogy amelyik közép- és nagybirtok nem tudott a mai viszonyok között ugy gazdálkodni és annyit, olyat produkálni, hogy mezőgazdasági hitelre szüksége ne legyen, az a közép- és nagybirtok egyáltalában nem is érdemli meg, hogy a világon legyen. Hiszen ha valakinek ma módja volt a konjunktúrát kihasználni a siberek mellett. — mert senkit sem védünk — akkor a közép- és a nagybirtok volt az, amelynek ez az időszak az Eldorádója volt. Propper Sándor: Ki is használták alaposan ! Rupert Rezső : De nem arról van szó, hogy helyteleníteném a termelési hitelt, mert én még ahhoz is szívesen hozzájárulok, hogy a középés nagybirtok is kapjon termelési hitelt, hogy nagyobb befektetéseket létesíthessen, mert tudom, hogy a befektetés munkaalkalmak teremtését is jelenti. Nem erről van szó, hanem csakis arról, hogy nincs ellentétben egymással ez a kettő, hogy t. i. a munkásigényeket kielégítsük, és viszont termelési hitelt adjunk-e vagy ne adjunk, mert mi a magunk részéről, akik ezen az oldalon fokozottabb, intenzivebb szociálpolitikát tartunk helyesnek, igenis szívesen járulunk hozzá ahhoz, hogy bár nagybirtokról legyen is szó, az termelési hitelt kapjon és mezőgazdasági iparra is berendezkedvén, több legyen a munkaalkalom, és ennélfogva jobb legyen a munkások ellátása. A termelési hitelt azonban inkább mégis csak a gyengébb exisztenciák számára, a kisgazdák és a törpebirtokosok számára tartanánk helyesnek, mert azt be kell vallani, hogy a törpebirtokosoknak és a kisgazdáknak jó része is alig van jobb sorsban és jobb helyzetben, mint a mezőgazdasági munkások. A dolog ugy áll, hogy a törpebirtokon és az ő kisgazdaságán a legtöbb ember nem tud annyit megkeresni, mint amennyi a családja eltartásához szükséges. Már most itt volna a földbirtok-, a földreformpolitikának egy igen hálás feladata, az, hogy ezeket az önmagukban nem életképes törpebirtokokat és kisgazdaságokat kiegészítse olyan módon, hogy azok annak a családnak, amely rajtuk dolgozik, megélhetést, biztos bázist is adjanak. Sajnos azonban, minister ur, amikor a vidéken kintjárunk, tapasztaljuk, hogy föld' reformügyekben először nagyképűen megállapítják itt-ott, amott, általában sok helyen egy holdban vagy másfél holdban a törpebirtok típusát, a kisgazdaság típusát pedig öt holdban, némely helyen négyben, a legritkább he* lyen hat-hétben és az ember azt gondolja, hogy most már megállapították a birtoktipust. Most következik a törvény alkalmazása, Ott van a bizottság. Föld is van, elég fizetés* képes ember is van, különösen pedig volt az első időben, amikor a pénz még annyira nem romlott meg, mert hiszen a földreformigénylőknek most már egy nagy része azért vált olyanná, hogy nem képes megszerezni a földet, mert éveken át készentartotta a pénzét, amely még akkor ért valamit (Ugy van ! a szélsöhaloldalon), a földreform végrehajtása azonban olyan lassan haladt, hogy a pénzértéke elveszett és érte már a tizedrészét sem kapja meg. Ott vannak tehát a megállapítok, és megállapítja a bizottság a tipusokat ugy, amint ••