Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-120
A nemzetgyűlés 120. ülése 1923. évi április hó 17-én, kedden. 265 Rupert Rezső: Ha nem arról volna szó t. képviselőtársam, ami ebben a törvényben itt is ott is mindenütt foglaltatik, a mezőgazdasági munkások munkájának jogosulatlan kihasználásáról, kizsákmányolásáról, akkor nem lett volna szükség arra, hogy ezzel a javaslattal idejöjjenek. Ez bizonyit épen az én igazságom mellett és azért mondom, hogy ez a javaslat, amely oly kérdéssel foglalkozik, mely különben a gazdasági élet törvényeinek uralma alá tartozik: szégyenjavaslat, megbélyegző javaslat azokra nézve, akikkel szemben ezt a törvényjavaslatot ide kellett hozni, akik nem teljesitik kötelességeiket testvéreikkel szemben, hanem kihasználják önző módon az ő szorult helyzetüket és munkájukat. (Helyeslés bal felöl.) Láng János ' És ez mind keresztény ? Drozdy Győző: Keresztény irányzatú kormányzat előtt! Rupert Rezső : Egészen mindegy. Nem teszek különbséget egyik és másik között sem. Elitélem a zsidó tőkét, a zsidó nagybirtokot épen ugy, mint a keresztényt, de a keresztényt én azért Ítélem el jobban, mert a keresztény hivalkodik itt mindennap azzal, hogy ő keresztény és nemzeti, mert a keresztény nagybirtokot, annak politikáját is a többség támogatja nagy lelkesedéssel — és ennek dacára is könyörtelen álláspontra helyezkedik. Letér ez a nagybirtokos osztály a helyes útról, tisztelet a kivételnek, mert hiszen azt kötelességem megemlíteni, hogy igenis vannak tiszteletreméltó, dicséretes kivételek, mint a múltban is voltak; gondoljunk csak a 90es évek agrármozgaimaira, a Návay birtokos családra, amely a szociálpolitikai igényeknek annak idején eleget tett és ezért történelmileg is dekórum illeti meg őket. Szomjas Gusztáv : Érdemes volt nagylelkűnek lenni. Meghálálták! Rupert Rezső: Amit Szomjas t. képviselőtársam emlit, az tényleg egy nagyon szomorú tragédia s Návay Lajossal, ezzel a kiváló altruista magyarral megtörtént az a tragédia, hogy épen munkáskezek oltották ki az életét, . . . Drozdy Győző : Dehogy voltak azok munkáskezek ! Rupert Rezső : ... a könnyű lelkiismeretű ember levonja ebből a kedvezőtlen következtetést. Igenis, tragédia ez, mert az a felgyülemlett keserűség és gyűlölet, az az igazságtalan, feneketlen gyűlölet, amely az idők fordulásával felütötte a fejét, egy olyan kollektiv megmozdulás volt, amelyben nem Návay volt a bűnös, hanem mások bűneiért érte a tragédia, hogy a nagyszerű embernek, a jó embernek mások bűneiért kellett megszenvedni. Egyébként t. képviselőtársam, hogy itt egy kis epizódot elmondjak és ezzel megtarkitsam a beszédemet, bizonyos vigasztaló momentum Návay nevével kapcsolatban még ebben a förtelmes világban is megnyilvánult, amely őt kiirtotta, mert hiszen méltóztatik tudni, volt itt egyidőben szó arról, hogy egy csomó kommunistát nekünk ki kell szolgáltatnunk Oroszország kezére és a magyar kormány kénytelen volt azért, hogy visszakapjuk a jó magyar embereket, ezeket cserébe odaadni. Többek között Návay Lajos gyilkosa, az az Engi nevű ember is szóba került, akit később felakasztottak és — amint egyik szocialista képviselőtársam mondja — Kun Béla felvétette azt is a kicserélendők listájára, Lenin azonban érdeklődött az illető felől, hogy kicsoda, és akkor felvilágosították, hogy ez az Engi igen nagy gonosztettet követett el, mert a munkásság egy jóbarátját, Návay Lajost gyilkolta meg és erre Lenin kihúzta nevét a jegyzékből és azt mondotta : megérdemli, hogy felakasszák. Azért mondom, hogy ebben a sötét, fekete világban is van valami romantika, ennélfogva nem kell olyan gyűlölettel rámutatni arra, hogy mert egy jó embernek megtörtént a tragédiája, ebből kifolyólag ne utánozzuk az ő példáját. (Helyeslés balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Ez a javaslat s az a gondolat, amely ebben le van fektetve, tulajdonképen nem céloz egyebet, mint hogy biztosítsa az emberek számára az állati jogokat. Az állat természeti álláspontja az, hogy neki joga van megélni, joga van annyi táplálékhoz, hogy abból életét fentarthassa, joga van ahhoz, hogy szaporodjék. (Az elnöki széket Almássy László foglalja él.) A magyar mezőgazdasági munkásnak és a munkásság egy jó részének — az igaz, hogy vannak más osztálybeliek is — nincs meg annyi sem, mint az állatnak. Ha mi az állat természeti álláspontjáig el tudnánk jutni, az a mi korunkban úgyszólván az emberi kultúrának a végsőig való fejlődése volna, mert hiszen nálunk ma szó sincs arról, •— különösen a munkástömegeket illetőleg — hogy annyit meg tudjanak kapni, mint amennyihez az állat is jogot formál. A régi időkben sem volt valami nagyon virágos, kedvező arany élete a magyar munkásnak. Hiszen a régi időben is, ha nagyon bőkezűen számítjuk a munkás keresetét, a rendelkezésre álló tőkét, azt, amit ő és családja elfogyaszthatott, az általánosságban nem rúgott többre — a mezőgazdasági munkásokat véve és igen kedvező módon, optimisztikusan számítva —, mint évenként 400 koronára. Igen nagy részben azonban csak 200 koronára, 100 forintra rúgott fel egy évi keresete annak a munkásnak. De akkoriban ez a 200 korona reprezentált, ma is reprezentál 200.000 koronát. Most pedig, ha összeszámítjuk, ha az átlagot vesszük, — 200 napi munkát számítva és 400 koronára becsülve a munkás keresetét, aminthogy többre számítani a mezőgazdasági munkás kere38*
