Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-120
A nemzetgyűlés 120. ülése 19k bátortalan és oly egyoldalú ez az intézkedés, annyira eltér a külföldi szociálpolitikai törvényektől, hogy hatástalannak és értéktelennek kell minősíteni. Tegyük fel, hogy van egy minister, akinek több a szociálpolitikai érzéke, az elrendeli a bizottságok megalakítását, azonban jön egy másik minister, akinek nincs annyi szociálpolitikai érzéke, az nem fogja elrendelni és akkor megakad a törvény végrehajtása és nem lesznek szabályozva a munkabérek még e törvény rendelkezése szerint sem. Az ilyen intézkedéseket nem volna szabad függővé tenni a ministertől, nem lehet rábízni egyénekre ; a törvénynek rendeltetése az, hogy megszabja a főbb elveket, de ugy, hogy azok mindenkire kötelezők legyenek, még a ministerre is. Nem lehet ugy törvényt csinálni, hogy a minister belátásától függjön valamely intézkedés végrehajtása. Ámde, ha megalakulnak is ezek a bizottságok, még mindig nyitvamarad az a probléma, amelyet előttem szólt t. képviselőtársaim emiitettek már, hogy minek az alapján történik majd a minimális munkabér megállapítása. Azt mondják, hogy a szokásos bér alapján. Igen ám, de a szokásos bér alacsony, mindenütt keveset fizetnek, tehát az alacsony bér alapján fogják megállapítani a munkabéreket, épen azon bér alapján, amelyet kifogásolnak, amelynek megváltoztatását kívánják. Ez nem lehet támpont akkor, mikor az élet nap-nap után drágul és nehezebbé válik. A mezőgazdasági munkásság bérének szabályozása tehát e törvény rendelkezése szerint attól függ majd, hogy a bizottságok mennyire veszik figyelembe a helyi munkabéreket és mennyiben látják be azt, hogy magasabb béreket kell manapság megállapítani. En helyeslem Várnai Dániel t. képviselőtársam propozicióját, hogy a búza árához kell mérni a munkabéreket. Ez volna az egyetlen helyes módszer, amellyel a mezőgazdasági munkások életstandardját meg lehetne állapítani. Ámde ezt fel kellene venni a törvénybe, meg kell állapítani a fő szempontokat, amelyek szerint a kérdés kezelendő. Még igy is szűkek maradnak a keretek, amelyeken belül a béreket meg lehet állapítani, mert hiszen az egyes termelési ágak szerint különbözők a munkafeltételek és a munkabérek, a szőlőmüvelésnél mások, mint a kertgazdaságban és mint a tisztán mezőgazdasági művelésben. Épen ezért nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy egyes kisebb körzetekre állapítsuk meg a munkabéreket, mert ebből nyilvánvalóan az a hátrány fog származni a mezőgazdasági munkásosztályra, hogy olyan béreket fognak megállapítani, amelyeket kifogásol, amelyek megélhetését nem biztosítják, vagyis a szokásos napszámbéreket. Mi a részletes tárgyalás során módosítást fogunk előterjeszteni, mert az a véleményünk, hogy a nemzetgyűlésnek be kell látnia, hogy '. évi április hó 17-én, "kedden. 25S nem lehet többé ugy kezelni a mezőgazdasági munkásságot, ahogy eddig kezelték, hogy nem engedik meg az egyesülési jogát, nincs annyi joga sem, mint az ipari munkásságnak, pedig ennek is kevés van. Miért nyomják el jobban a mezőgazdasági munkásosztályt? Mert nagybirtokok vannak? Mert a nagybirtokot védelmezik ? A nagybirtok azt a privilégiumot, amelyet évszázadokon keresztül élvezett, arra használta fel, hogy kivándorlásra kényszeritette a földmivesnépességet és a tüdővész az ő sorában pusztitott a legjobban. Miért érdemli meg ezt a mezőgazdasági munkásosztály ? A rideg osztályönzés mellett épen a magyar nép pusztul ebben az országban. Ha a kormány, a közigazgatás, az egész kormányzati szellem továbbra is igy kezeli a mezőgazdasági munkásosztályt, ez ismét olyan bajokat fog előidézni, amilyeneket már előidézett. A mezőgazdaságot fejleszteni kell és tessék a nagybirtokot kényszeríteni arra, hogy megfelelő munkabéreket adjon a dolgozó magyar népnek. Kibírja, ki fogja ezt birni a nagybirtok, mert bőséges jövedelme van, a búza aranyparitáson áll már régóta, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Aranyparitáson félül !) és a legjövedelmezőbb üzletágak egyike ma a nagybirtok, Érthetetlen dolog, hogy a legmagyarabb népet, a mezőgazdasági népességet nyomják el legjobban akkor, amikor fajvédelemről és agrárdemokráciáról beszélnek. Drozdy Győző : Frázis ez csak nálunk ! Farkas István : Nem törődnek ezzel a munkásosztállyal, odadobják martalékul annak az elavult politikai felfogásnak, amely a földesurat különb lénynek tartja a másféle embernél. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Klárik Ferenc : A nagybirtokosok meg külföldön költik el a pénzt. Farkas István : A mezőgazdasági munkások ma olyan szomorú viszonyok között élnek, hogy helyzetükön komolyan változtatni kellene, de nem ilyen látszatintézkedésekkel. Nem ilyen gyönge és bátortalan kézzel kell hozzányúlni ehhez a kérdéshez, hanem gondoskodni kellene arról, hogy a mezőgazdasági munkások munkához, földhöz és megfelelő keresethez jussanak, munkabéreik ugy legyenek megállapítva, hogy tisztességesen megélhessenek. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Klárik Ferenc : Hogy családjukat eltarthassák, iskoláztathassák és ruházhassák. Farkas István : Igen furcsán hangzott az, hogy, amikor egyik t. képviselőtársam a napokban a parasztpárt hivatásáról, rendeltetéséről, történelmi demokratikus szerepéről beszélt,' r a földmivelésügyi minister ur felháborodott. Én azt hiszem, ez a felháborodás őszinte volt, igaz is volt, mert ő őszintén vette aztj hogy az a párt, amely ma mint a régi történelmi parasztpárt utódjaként szerepel..,, . _ .,_„.
