Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-119
A nemzetgyűlés 119. ülése 1923. évi április hó IS-án, -pénteken. 247 egyenként felolvasni ezeket — egy férfinapszám ellátás nélkül tavasszal 40—100 korona, nyáron 80—200 korona, ősszel 100—250 korona volt az 1922 évben. A női napszám ugyancsak 1922-ben tavasszal 25—70 korona, nyáron 50— 150 korona, ősszel 70—150 korona. Gryermeknapszám ellátás nélkül tavasszal 15—40 korona, nyáron 30—80 korona volt. Gabonanemüek aratásánál 1922-ben a férfinapszám 2—300 korona között mozgott. Ami már most a mai állapotra illő legújabb adatokat illeti, erre vonatkozólag csak egy statisztikát olvasok fel. Olaszliszkáról irják, hogy ott a férfinapszám március 1-től 15-ig 300 korona, 15-től 22-ig 400 korona volt, a nőké pedig március 1-től 15-ig 200 korona, március 15-től 22-ig 250 korona. Március 22-től 31-ig a férfiak 450, a nők pedig 250 korona, néhol 300 korona napibért kaptak. Amint ebből látjuk, március 31-én Olaszliszkán az átlagos napibérek maximuma 450 korona volt. Szomjas Gusztáv : Négyszázötven korona ott a gyermekek napszáma! (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ott van a szőllőm, tudom, (Zaj bal felöl.) 450 korona a gyermeknapszám, én tudom, én fizetem ! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) B. Podmaniczky Endre : Ö csak tudja talán, mit fizet?! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Csik József: Azt is hozzáfűzhetem ezekhez az adatokhoz, hogy engem személyes tapasztalásaim is erről győztek meg. Mostanában ugyan nem voltam ott, de tavaly, amikor Olaszliszkán jártam, igenis meggyőződtem róla, hogy átlagosan egy férfi 300 korona napibért kapott. De ha 450 korona csak a minimum s a maximum 650 korona... Erdélyi Aladár: 1200 korona! Csik József :...akkor is kérdem, hogy viszonyítva a békebeli két kilogramm zsirhoz, amelyet akkor napi béreért az a munkás vásárolni tudott, mire elég most az a 450 korona? Hiszen egy negyedkilogramm zsirt sem lehet belőle a mai viszonyok között venni. Tudjuk azt is, hogy Tokajhegyalján a mezőgazdasági munkásság abban a kellemetlen helyzetben van, hogy nem arathat. Szomjas Gusztáv : A bortermelők meg nem tudják eladni borukat! Patacsi Dénes: Nálunk Baranyában teljes ellátást, húst, bort, mindent kapnak a napszámosok. (Zaj balfelöl.) Dénes István: Nagyon helyes, ezt nem is sérelmezi senki ! (Felkiáltások a baloldalon : Tudjuk, hogy vannak kivételek!) Esztergályos János: Baranyában sem fenékig tejfel! Patacsi Dénes: Nem kell általánosítani! Rupert Rezső : De a jót sem lehet általánosítani! (Zaj.) NAPLÓ XI, Elnök (esenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső : Érdekes, hogy a grófok nem szólnak ellene, de Patacsi meg a többiek igen. A grófokban több emberiesség van! Elnök : Kérem Rupert képviselő urat, tessék csendben maradni! Csik József: Igen szomorú statisztika ez, t. Nemzetgyűlés, s ahelyett, hogy iparkodnánk ezt letagadni, törekedjünk arra, hogy ezen állitások igazságából vonjuk le a konzekvenciákat és adjuk meg a megélhetési lehetőséget a mezőgazdasági munkásoknak. (Igaz ! Ugy van! Helyeslés bal felöl.) Én megértem azt, hogy egyesek ez ellen tiltakoznak és nem is általánosítok, nem mondom, hogy nincs földbirtokos és szőlőbirtokos, aki a legnagyobb méltányossággal nem viseltetnék munkásával szemben, de sajnos, le kell szögeznem, hogy a munkaadóknak nagy átlaga ugy viselkedik a munkásokkal szemben, hogy nem adja meg nekik azt a bért, amely tisztességes megélhetésükhöz szükséges. Ha a földbirtokos vagy szőlőbirtokos szomorú helyzetben van a mai gazdasági viszonyok következtében, mert nem tudja értékesíteni borát, az mindenesetre szomorú dolog. De annak a szőlőbirtokosnak vagy földbirtokosnak sokkal nagyobb a kitartása. Annak a munkásnak minden vagyona a munkaereje, és az az egy szál ruha, amely rajta és gyermekein lóg, annak nincs kitartása. Ha nem kapja meg a kenyérre valót, akkor kénytelen éhezni. Az a tisztviselő — a legnagyohb tisztelettel viseltetem irántuk, ezt kijelentem itt, és azon vagyok, hogy helyzetüket épugy mint minden dolgozó ember helyzetét javítani kell — egyik hétről a másikra vagy egyik hónapról, évről a másikra eladogat egy-két ruhát és valahogy csak eltengődik, de az a szegény mezőgazdasági munkás miből adjon el? Annak nincs ruhája, az nem tudja magát egyik hónapról a másikra kitartani, ha tisztességes bért, vagy legalább is annyi bért nem kap, amennyi élete fentartásához szükséges. Ismétlem, áll ez a szőlőbirtokosokra is. Sajnálattal és szomorúan láttam, hogy a tisztviselői osztály is nagyon szomorú helyzetben van; s talán a szőlőbirtokosok között is vannak, akik szomorú helyzetben vannak. Megengedem ezt, de azok mégis csak jobban tudják húzni, megélhetésük jobban biztositva van, mint azé a szegény emberé, mert a jobb időkben valamit félretettek maguknak; ha mást nem, hát ruhát. En pi három-négy évig nem csináltattam ruhát, mert volt azelőtt; Volt ruhám, tehát megtehettem ezt. De ha csak egy szál ruhám lett volna, . . . (Egy hang jobbfélöl: A birtokos sem tud ruhát csináltatni !) Dénes István: Nem tud ruhát csináltatni? Tiz millió koronát keresett burgonyán egy félév alatt ós nem tudott egy ruhát csináltatni! 36
