Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-119
240 A nemzetgyűlés 119. ülése 1923. évi április hó 13-án, pénteken. Háromszék és Kisküküllő megyékben a kisbirtokok arányszáma elenyészően csekélyebb a szomszédos románlakta vármegyékhez képest. Ezek az állapotok vezettek azokhoz a szomorú szociális és társadalmi viszonyokhoz, amelyeken ez a szerény kis javaslat nem fog segíteni. Ha az emiitett vármegyékben azt nézem, hogyan állunk a napszám- és cselédbérekkel, akkor is nagyon szomorú képet nyerünk, akkor is rábukkanunk a kivándorlás egyik hatalmas lendítőerejére, állandóan buzgó forrására. Sáros, Ung és Zemplén megyékben a különféle munkákkal foglalkozó munkás évi keresete az 1907. évi statisztika szerint 414 korona volt, a cselédbérek pedig igy alakultak : nős cseléd évi bére volt 641 K, a nőtlen cselédé 452 K. Borsodban és Biharban egy napszámosmunkásnak évi keresete 401 K, és 641 és 454 K között váltakozik ugyanezekben a vármegyékben a cselédbér. Halász Móric: Ezelőtt 15 esztendővel! Várnai Dániel : Erre nézve megjegyzem, hogy ez a statisztika ugyan 1907-ből való, de én megnéztem egy 1913. évi munkabér-statisztikát is, nem mutatott semmi differenciát és majd rá fogok térni arra, hogy ezen napszámbérek és a mostani napszámbérek vásárlóereje között mi a különbség és a képviselő ur is egy kis jóakarattal meg fogja érteni, hogy a mezőgazdasági munkásság rettenetes szociális és gazdasági helyzete még rosszabb és fájdalmasabb képet mutat, mint azelőtt. Nemes Bertalan: Mindenkinél alászállott» Csak a szakszervezeti vezetőknél nem. (Felkiáltások : Sibereknél.) Várnai Dániel : Heves megyében 453, Szabolcsban 501 és Szatmár vármegyében 409 korona volt az átlagos napszámkereset egy évre, ugyanezekben a vármegyékben pedig a cselédbérek 673 és 607 K között mozognak, a nőtlen cselédek bére pedig 4Ó2 és 461 korona között. Az évi kereset országos átlaga 250 K volt ugyanakkor, amikor ebből a 250 K-ból fogyasztási adóra kellett elfizetni egy évre 96 K 58 fillért. Ezekbe a bérekbe, különösen a cselédbérekbe az összes illetmények értéke együtt van felvéve, tehát bele van számítva az ellátás értéke is. A földmivelésügyi ministerium által kiadott munkabér-statisztika nagyon sok vármegyében még azt is mutatja, hogy a cselédnek a családtagjai 10—20—25, sőt van olyan vármegye, ahol 40—50—60 napi ingyenmunkára, robotra is voltak kötelezve. Halász Móric: Az 1907: XLV. te. óta nem lehetett ! Várnai Dániel : Hogy ilyesmi még ma is lehetséges Magyarországon, erre csak azt kell ismét megjegyeznem ,'^[hogy nem változott az a szellem, amely Ulászló dekrétumában a bosszúálló főurak sürgetésére örök szolgaságra vetette a dolgozó magyar népet. Ha most a következő szempontból, a napszámbér vásárlóerejének szempontjából vizsgáljuk meg a béreket, akkor azt látjuk, hogy 1900-ban az 1 K 26 filléres országos átlagért 8 kg búzát lehetett venni. 1907-ben, amikor 2 K 50 fillér volt az országos átlag, már 10 kg búzát vehetett a mezőgazdasági napszámos; 1913-ban 2 K 35 fillér az országos átlaga a napszámnak, s akkor ezért 10 kg és 5 dkg búzát lehetett vásárolni. 1922 decemberében az ország legtöbb helyén a napszámbér búzában kifejezve már csak 3 kg-ot mutat. De ha ezt a vásárlóerőt országos átlagban felosztjuk, akkor azt látjuk, hogy a békeátlaga a napszámbéreknek 9 kg búza, a mai átlaga pedig 2 kg és 3 dkg. (Égy hang bal felől: Ötödére csökkent!) Ennek a rettenetes nyomornak nincsen hangja, vagy ha van is, alig hallható, mert hiszen közszabadságaink a dolgozó magyar nép számára még a panaszkodást is lehetetlenné teszik. A birtok talán mezőgazdasági népesség részéről minden tekintetben hősi küzdelem és tusa folyik nem uj javak szerzéséért, hanem a régi, szintén nyomorúságosan alacsony életszínvonal megközelitéséért, még csak nem is eléréséért. A háboruelőttihez képest 70°/o-kal, az ország sok helyén még nagyobb arányban csökkent a mezőgazdasági munkásság életszínvonala és ebből meg kell értenie mindenkinek, értse meg a minister ur is és a kormány is, hogy a mezőgazdasági munkásságnak az országot és közállapotainkat mélyen megszégyenítő az a megdöbbentő követelése van, hogy adják vissza a régi, a háború előtti nyomorúságát, hogy ebben a rettenetes időben megélhessen (Zaj jobbfelöl) Aki ezt megértette, annak forró könnyek hullhatnak a szeméből, hogy ime, hova jutott a magyar életnek, az egész állami létezésnek bázisa, a dolgozó magyar munkásosztály a múlt és jelen uralkodó politikának óriási bűneiből. Halász Móric: A háború előtti nyomorusággal valamennyien beérnénk. Várnai Dániel : Most nézzük meg azt, hogy ennek a szörnyű helyzetnek a megváltoztatását milyen eszközökkel akarja elérni a kormány és különösen a földmivelésügyi minister ur. Itt közbevetően rá kell térnem arra a felfogásomra, — és ennek már az elmúlt nyáron is kifejezést adtam egyik beszédemben — hogy a paraszttömegeknek mostani állítólagos képviseletét, a kisgazdapártot, nem tartom érettnek arra, hogy a birtoktalan mezőgazdasági népesség szociális és társadalmi helyzetén segíteni tudjon. (Zaj. Ellenmondások a jobboldalon.) Propper Sándor: Kégen eladta az elveit! (Nagy zaj és ellenmondás jobbfelöl.) Erdélyi Aladár : Nem az a fő, hogy maga mit tart róla! Várnai Dániel : A kisgazdapártot nem tartom képesnek arra, hogy a birtoktalan népesség szociális ós társadalmi helyzetén segítsen.
