Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-118

À nemzetgyűlés 118. ülése 1923. évi április hó 12-én, csütörtökön. 219 van ebben a nemzetgyűlésben olyan álláspont, amely igenis a nemzet önrendelkezési jogát a trón betöltése kérdésében továbbra is fentartani óhajtja, s hogy harmadsorban vegye tudomásul a külföld, a győztes entente-hatalmak, hogy ez nem elintézett kérdése a közvéleménynek ... (Zaj.) MeskÓ Zoltán : Lövetni és imádkozni nem lehet ! (Zaj. Elnök csenget., Rassay Károly : Győzőtt-e Kossuth, vagy nem ? SzakáCS Andor : . . . vegye tudomásul, hogy a magyarnemzet most sem áll az úgynevezett legitimizmus álláspontján, hanem a magyar nemzet négyszáz esztendő keserves tanulságai, a világháború tanulságai után ennek a törvénynek alapján állva a magyar trón betöltésének kérdésében is vindikálja magának az önrendelkezés jogát. (Zaj., Rassay Károly : Miért nem rendeztek rekviemet Kossuthnak ? Szakács Andor : De nemcsak ennek a, szerintem egyedül helyes és nemzeti álláspontnak kifejezése végett terjesztem elő interpellációmat. . . Meskó Zoltán : Hol volt a kormány a Kossuthgyászistentiszteletről'? (Zaj.) Szakács Andor : . . . hanem előterjesztem azért is, hogy a kormánynak alkalmat adjak arra, hogy ebben a kérdésben minden homályt eloszlatóan nyilatkozhassak, az 1921 : XL

VII. tcikk változatlan érvénybenléte kérdésében ebben az irányban, és igy a kormány is eloszlathassa azt a látszatot, mintha itt egy legitimista, olyan Magyarország képviseletében jártak volna el, amely ország nem respektálja ebben a kérdésben a saját törvényeit sem, hanem igenis feltartóztathatatlanul fog visszatérni a Habsburg-uralkodás alá. (Zajos jelkiáltások, a szélsőbaloldalon : Elég volt !) Nagy Ernő ; Nem kell a magyarnak többet ! Elég volt ! Rassay Károly : Nem tapintatos dolog, ilyen kényes kérdést feszegetni ! (Zaj és derültség. Elnök csenget*) Szakács Andor : Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés ebben a kérdésben nem is kell többet mondani. (Felkiáltások jobbfelől és a középen ': Ez is sok volt !) Én elmondottam azt, amit szükségesnek tartottam, ha a képviselő ur sokalja, nem tehetek róla. Joga van neki is véleményt; nyilvánitani, nagy figyelemmel meg is hallgatnám. Mást nem mondhatok, mint amit a saját lelkiismeretem diktál. (Helyeslés balfelöí.) Ezek után a 48-as kisgazda-, földmives- és polgári párt nevében ... (Felkiáltások jobbfelől : Az is kisgazda?) Meskó Zoltán : Az az igazi kisgazda ! (Zaj.) Rassay Károly : Már megint ilyen kényes kérdést feszegetnek ! Meskó Zoltán : Nagyatádi csak kosztban van az uraknál ! Rassay Károly : Akkor ajánlok egy ekzekutiv eladást ! (Derültség.) Meskó Zoltán : A nemzet fizeti a kamatokat. (Zaj. Felkiáltások jobbfelől : Hány tagból áll a párt?) Szakács Andor : Egy és két tagból álló pártok parlamenti tényezőkként szerepelhetnek, és . . . Meskó Zoltán : Mint pl. a Nemzeti Polgári Párt! Szakács Andor : ... kettő tán nem több, mint öt. (Folytonos zaj.) Horváth Zoltán : Súlyban ! Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, hogy az ilyen számitási műveletek megfejtését méltóztassék * mellőzni. (Zaj.) Bessenyey ZenÓ : A szónok állandóan zavarja a közbeszólókat. Elnök : A képviselő urat is kérem, hogy méltóztassék csendben maradni ! SzakáCS Andor : Azt hiszem, én is vehetem magamnak azt a fáradságot, hogy több képviselőtársam nevében — öten tartozunk ehhez a párthoz — nyilatkozhassam. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Ki az az öt?) A 48-as kisgazdapártnak nincsenek arisztokrata tagjai, (Felkiáltások jobbfelől : Kisgazda tagjai sincsenek !) nincsenek olyan tagjai, akik 10 és 15.000 hold földdel rendelkeznek . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rassay Károly : Nagybaj, amikor az egységes párt már öt tagú párttól is fél és nyugtalankodik. Meskó Zoltán : Baján nem merték magukat kisgazdapártnak nevezni, hanem egységespártnak nevezték magukat. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. A szónok már egy negyed órája alig tud beszélni, folyton zavarják ! (Mozgás.) Szakács Andor : Interpellációm a következő (olvassa) : »1. Hajlandó-e a kormány az 1921 : XLVII. te. kötelező erejét mindenkivel szemben érvényesíteni, s az ezzel ellentétes mozgalom tüntetesszerü megnyilvánulásainak gátat vetni, annál is inkább, mert ezek a folyton megismétlődő tüntetések nyilvánvalóan ferde világitásba helyezik hazánkat a külföld előtt s Európa jelenlegi hatalmi viszonyai között nemcsak legfontosabb külpolitikai érdekenikbe ütköznek, hanem egyenesen nemzeti létérdekeinket veszélyeztetik ? 2. Azzal a közjogi állásponttal szemben, amely Ottó főhercegnek, a magyar trónra való örökösödési igényét vitatja, hajlandó-e a kormány kijelenteni, hogy az 1921 évi XLVII. te. értelmében a magyar trónra sem Ottónak, sem másnak örökösödési igénye nincs ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 3. Hajlandó-e a ministerelnök ur a nemzetgyűlést tájékoztatni afelől, hogy a nagyhatalmak a Habsburgok visszatérése tárgyában elfoglalt s hivatalosan Magyarországgal több izben közölt tiltó álláspontjukat valóban megváltoztatták-e, vagy megenyhítették ? Ha pedig tiltó álláspontjuk ma is fennáll, hajlandó-e a ministerelnök ur ezt