Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-118
A nemzetgyűlés 118. ülése 1923. évi április hő 12-én, csütörtökön. 195 Propper Sándor: Hol marad a hazafiság, meg a jó sziv ! (Felkiáltások jobb felöl : Ott nines !) Perlaki György: Épen azért tartom szükségesnek és indokoltnak, hogy a kormány belenyúljon ebbe a kérdésbe és szabályozza a munkabéreket, különösen ott, ahol ezt a gyengébbekre nézve kedvezőtlenül kialakult viszonyt egyesek a saját önző céljaikra ki akarják, vagy pedig ki akarták használni. Egyesek azt vetették a kormány szemére, — hiszen ez nem a túloldalon történt, hanem egyes sajtóközleményekben jelent meg — hogy a kormány itt tulajdonképen szovjet-tanácsokat óhajtott rendszeresíteni. Ezeket a tanácsokat azonban, amelyeket a kormány ebben a törvényjavaslatban kreál, semmi körülmények között sem lehet szovjet-tanácsoknak nevezni. A művelt nyugaton már régen rendszeresítették és törvényes hatáskörrel ruházták fel ezeket a tanácsokat. Az egészséges szociális politikának tényleg az az alapfeltétele, hogy a munkaadók és a munkások paritásos alapon tanácsokban intézzék el a közöttük felmerült vitás kérdéseket és ne engedjék meg azt, hogy az egyik, vagy a másik részről esetleg túlkapások történjenek ezen a téren. (Közbeszólások jobb felöl.) Farkas István : A szervezkedés szabadsága, t. képviselőtársam ! Lásd Angliát ! (Mozgás és zaj jobb felöl.) És az Omgét és a nagybirtokosokat ! Elnök: Csendet kérek! Perlaki György: Hogy e tanácsba delegált tagok nem lennének a munkások igazi képviselői, ezt megcáfolom azzal, hogy a mezőgazdasági kamarák tulajdonképen szintén a munkások érdekképviseletei. Saly Endre: Potemkin-intézmény! Drozdy Győző: Titkosan nevezik ki őket! Láttunk egy pár szép választást! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Perlaki György : Ennek a kamarának titkos választási rendszer szerint választják meg tagjait, tehát titkos választás alapján kerültek be a mezőgazdasági kamarákba azok az egyének, akik ott helyet foglalnak, a titkos választás alapján oda bekerült egyének közül delegáltatnak a bizottsági tagok is, tehát a munkások választott képviselői kerülnek ezekbe a tanácsokba. Rothenstein Mór: Papiroson! Esztergályos János: Próbáljon csak a főszolgabíróval vagy a földesúrral szemben követelőzni ! Perlaki György: Én ebben a helyzetben az emiitett radikális álláspontot a munkások érdekében semmiesetre sem helyeselhetem. Kern mindig az a munkás igazi érdekképviselője és nem az szolgálja igen gyakran a munkások érdekeit, aki a legjobban kiabál (Ugy van ! jobbfélöl. Mozgás a seélsobaloldalon.), hanem az, aki csendben dolgozik és hozzáértéssel foglalkozik a dolgokkal. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Majd meglátjuk! Azért néz lassú éhhalálnak elébe!) Azért nem helyeslem a radikális álláspontot és az igényeknek túl magasra való csigázását sem, mert, amint beszédem elején kifejtettem, ez a termelés hátrányára szolgál. A termelést csak addig kötelezhetem arra, hogy munkásokat foglalkoztasson, amig rentábilis. Ha nem rentábilis, akkor nem kötelezhetem sem a földbirtokosokat, sem más munkaadót arra, hogy munkásokat foglalkoztassanak és állandóan ráfizessenek a vállalkozásukra. Azért tartom helyesnek tehát ezt a rendszert, ahol a munkaadók és a munkások megtárgyalhatják ezeket a kérdéseket és együttesen állapithatják meg tulajdonképen a munkabéreket is. A termelést, — hiába állítják egyesek, — ez a törvényjavaslat semmi körülmények között nem veszélyeztetheti azért, mert épen paritásos alapon állapítják meg a munkabéreket, a munkaadók tehát épen ugy, mint a munkások közösen megbeszélhetik és megvitathatják, hogy meddig mehet el a munkaadó és meddig mehet el a munkás. Nagyon jól tudom, hogy ez a törvényjavaslat a munkáskérdést egyáltalában nem fogja megoldani, különösen nem fogja megoldani a földmunkások égető kérdését. A földmunkásokat jelenlegi nehéz helyzetükből csak akkor tudjuk kivezetni, ha munkaalkalmakat fogunk teremteni. A. munkaalkalmak megteremtésében elsősorban a kormánynak kell előljárnia. E téren pedig hibáztatom a pénzügyminister urnák régóta folytatott politikáját, amikor a pénzügymiiiister ur megtagadott olyan beruházásokat, amelyeket feltétlenül keresztül kellett volna vinni, amelyekkel a munkanélküli földmunkások tömegeit foglalkoztatni tudtuk volna. Ténydolog, hogy jelenleg földmunkásaink nem mehetnek külföldre dolgozni, azt is nagyon jól tudjuk, hogy a kivándorlás a földmunkások részére teljesen lehetetlenné van téve, és különben is ehhez az eszközhöz hazafias szempontból sem volna szabad nyúlni, nem kellene megengedni a kivándorlást, hanem mindenkinek biztosítani kellene itt a megélhetését, mert úgyis olyan kevesen vagyunk. Nem szabad tehát olyan politikát folytatni, amely egyesek megélhetését lehetetlenné teszi és őket a külföldre szorítja. Ennélfogva az egyedüli megoldási mód az, hogy ha munkaalkalmakat teremtünk és igy kenyérhez juttatjuk a földmunkásokat Munkaalkalmakat teremthetnénk az Alföldön a munkások részére akkor, ha mindazokat a beruházásokat, amelyek már régóta tervbe vannak véve, amelyekkel már békében is foglalkoztak, végrehajtjuk és keresztülvisszük. Ez a termelés szempontjából is feltétlenül szükséges, mert azok az öntözőcsatornák és öntözőművek, amelyeket az
