Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-117
172 A nemzetgyűlés 117. ülése 1923. évi április hó 10-én, kedden. Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt le akarom szögezni azt a tényt, hogy amikor a mezőgazdasági munkáskérdésről van szó, a kormánypárti padok úgyszólván teljesen üresek. (Élénk éllenmondásoh a jobboldalon.) Ez a tény is azt bizonyitja, hogy e nemzetgyűlés többségének minden nagyobb gond, semhogy a mezőgazdasági munkásságnak, r a magyarság zömének sorsával törődjék. (Elénk ellenmondásoh a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Demagógia !) Drozdy Győző: Miért tagadják? Nincsenek itt. Ez nem demagógia. Erődi-Harrach Tihamér: Tessék körülnézni, itt vagyunk! Relatíve többen vagyunk! Eőri-Szabó Dezső: Az ellenzéki vezérek hol vannak? (Zaj.) Kuna P. András : Kifelé való beszéd. Dénesnek munkásai itt vannak a karzaton. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Dénes István: A gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, fájdalom, a részletes tárgyalás alapjául, tehát általánosságban sem fogadhatom el. Csontos Imre : így használsz a szegényeknek ! Tetőtől talpig népképviselő vagy ! (Derültség jobbfelöl. Zaj a széh'obaloldalon.) Rupert Rezső : Na, megtalálta már magát ? Eddig a munkások ellen beszélt folyton ! (Zaj és éllenmondásoh jobbfelöl.) Dénes István : Nem fogadhatom el azon okból, mert — amint részletesen ki fogom fejteni — a mezőgazdasági munkáskérdés csonka Magyarországon egyfelől a mezőgazdasági munkásság óriási számánál, másfelől pedig annál a mérhetetlen nyomornál fogva, amelyben ez a nagyszámú mezőgazdasági munkásság van : csonka hazánkra nézve egyaránt jelentheti az elpusztulást és jelentheti hazánk talpraállását. Mivel pedig az előttünk fekvő törvényjavaslat a mezőgazdasági munkáskérdés eme nagyhorderejével egyáltalán nem számol és ezt a nagy fontosságú kérdést — amint ki fogom mutatni •— egészen felületesen akarja elintézni, ugy érzem, hogy az elsorvadás veszedelme felé közeledünk. (Zaj jobhfelöl.) De nem fogadhatom el, t. Nemzetgyűlés, ezt a törvénylavaslatot másodszor azért sem, mert e javaslat jelentéktelen, hiányos és sok kibúvót engedő szövegezésénél fogva egyáltalán nem alkalmas arra, hogy elér je azt a célt, amelyért meghozatott. Harmadszor nem fogadhatom el azért sem, mert nézetem szerint a mezőgazdasági munkáskérdést és a munkabéreket az évszázados ismeretek és adatok alapján s nem a mezőgazdasági kamarának véleménye alapján van hivatva nem az igen t. földmivelésügyi minister ur . . , Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A törvény rendeli! Dénes István : . . . hanem a törvényhozás szabályozni és megállapítani. (Ellenmodások a jobboldalon.) Drozdy Győző : Legalább is a létminimumot ! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Hogy a mezőgazdasági munkáskérdés . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Változó valutával mit lehet csinálni? Drozdy Győző: Búzában kell fizetni! (Felhiáltásoh jobbfelöl: Aranyparitáson?) Farkas István : Persze, hogy aranyparitáson! Hát csak a búza ára legyen az aranyparitásnak megfelelő? A munkabéreknek is aranyparitáson kellene állniok! (Zaj. Elnöh csenget. ) Rupert Rezső: Tiszta hazugság itt a politika, kezdettől fogva ! Kereszténység ! Fajvédelem ! Drozdy Győző : Csalás az egész ! (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Dénes István : Hogy a mezőgazdasági munkásrétegeket teljesen megnyugtató törvényt tudjunk alkotni, ahhoz nézetem szerint elsősorban az volna szükséges, hogy teljesen tisztán álljanak előttünk azok a bajok és visszaélések, amelyek ellen ezt a törvényjavaslatot megszerkesztették. De ez a törvényjavaslat csak nagy általánosságban tesz említést arról, hogy az ország egyes helyein, itt-ott, szórványosan, a munkások munkaerejét jogosulatlanul kihasználják, ugy, hogy ha a törvényjavaslat indokolását elolvassa az ember, egyáltalán nem tudja megérteni, hogy ha csak itt-ott, csak ugy szórványosan fordulnak elő ezek a bajok és visszaélések, akkor miért van szükség e törvény statuálására. Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést az erdészeti törvények tárgyalására. Az igen t. földmivelésügyi minister ur akkor részletesen megokolta ezeket a javaslatokat, amelyekben a fákról volt szó, sőt tovább ment ennél : igen helyesen szakembereknek, tudósoknak e tárgyra vonatkozó írásait kinyomatta ós kézbesittette nekünk, mintegy mellék* létként az indokoláshoz. Jól tette. De kérdezem : ha, amidőn fákról volt szó, a minister ur ilyen alapos, ilyen tökéletes munkát végzett és ennyire figyelmes volt irántunk, miért nem tanusit ugyanilyen magatartást akkor, amikor magyar családok millióiról van szó? Csontos Imre: Hát lehet ilyet mondani? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Akkor is a vita után beszéltem, most is akkor fogok beszélni! Dénes István: Miért nem terjesztett a minister ur alapos és kimerítő tájékoztatást a nemzetgyűlés elé, — hogy hadd szerzett volna tudomást róla az ország minden rangú népe, az intelligencia is — hogy miként bánnak a mezőgazdasági munkássággal, milyen sorban vannak ezek az emberek s hogy a magyar családok gyermekei, a mezőgazdasági munkások feleségei és gyermekei valósággal éhhalálnak vannak kitéve. . ; ,
