Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-117
168 A nemzetgyűlés 117. ülése 1923. évi április hó 10-én, kedden. Rupert Rezső: Az arisztokráciában több szociális érzék van, mint ezekben ! Dénes István : Szégyen kisbirtokosnak igy beszélnie. Erdélyi Aladár : Micsoda szégyen ! Nem lehet igy beszélni! Elnök; Csendet kéreki Cserti József : A zsidóság épugy kiszipolyozza a szegény népet, mint a keresztény nagybirtokos. Ez az igazság, és itt kell a bajt keresni, nem pedig mindig a zsidókkal előjönni. (Mozgás a jobboldalon.) Mint már mondtam, a munkásnak végre kiszakad az a katonaruhája, amelyben a nagybirtokot védelmezte, amelyben a nagybirtokért vérzett és nem kap annyi bért, hogy betevő falatja legyen munkája után magának és a családjának. Eőri Szabó Dezső: Csak a nagybirtokért harcolt az a katona? Nem a maga hazájáért? Nem lehet igy beállítani a dolgot 1 Cserti József: Igaz, de joggal elvárja az a munkás, hogy annyi kenyeret kapjon munkája után, amelyből meg tud élni családjával. De nem nyújt neki a nagybirtok elég kenyeret és sajnos odáig kellett jutni, hogy törvényhozás utján kell intézkedni. Egy rend ruhát azelőtt hét napi munkával megkeresett a munkás, ma pedig nyolcvan napig kell neki dolgoznia egy rend ruháért. Ebből a kis statisztikából az a tanulság, hogy a munkás számára — nem a családjának, de önmagának —kizárt dolog, hogy a mai nehéz körülmények között csak egyetlen egy darab ruhát is meg tudjon magának keresni Nem erre helyezem a fősúlyt, de ha ruhája nincs is, arról gondoskodni kell és biztositani, hogy legalább a mindennapi kenyere meg legyen. Nézzük csak meg, mit eszik a munkás naponta. Ennie utóvégre is kell, mert ha nem eszik, nem tud dolgozni. Alapul veszem az ötszáz koronás bérét. Annak a munkásnak, aki reggeltől, nem hat órától hat óráig, hanem napfelkeltétől napnyugtáig dolgozik, ami sokszor tizennégy órai munkaidő, feltétlenül szüksége van egy kilogramm kennyére. Ennek az ára, ha jól tudom, 260 korona. Rupert Rezső : Nemsokára 300—350 korona ! És mi lesz a gyerekeivel és az asszonnyal? Cserti József: Épen azt akarom kihozni, hogy a munkásnak nincs annyi fizetése, hogy önmagát fen tarthassa belőle. Hat deka zsirra feltétlenül szüksége van, ez 120 korona, azután főzelék, só, fűszer, fa, amivel az ételt megfőzi, feltétlenül bele fog kerülni két-háromszáz koronába . . . Drozdy Győző : Sót majd adnak neki abban a sóhivatalban, amelyet most csinálnak. Cserti József : ... ez több, mint 500 korona, ugy hogy a családjának nem tud a keresményéből egy fillért sem adni. Ez az igazság, és ami a legszomorúbb; a mezőgazdasági munkásság azért van ebben a nehéz helyzetben, mert szervezetlenül áll a szervezett Omge-vel szemben. (Zaj és ellenmondások jobbfelölj Halász Móric: Az kellene! Szervezkedni! Drozdy Győző : Akkor potya napszámmal és potya munkással nem dolgoznának. (Zaj.) Dénes István: Ettől félnek, a szervezkedéstől ! Elnök: Csendet kérek, minden oldalon. (Halljuk !) Erdélyi Aladár: Mert tudjuk, hogy mi az) Cserti József: Ott áll a szervezetlen tömeg a szervezettel szemben és innen van a kizsákmányolás, amit egyébként a törvényjavaslat címe is elismer. Drozdy Győző : A nagygazdák szervezkedhetnek az Omgében, de a munkás nem! Erdélyi Aladár : Elég a szervezkedésből ! Dénes István: Szervezett kizsákmányolás folyik, a magyar nép kizsákmányolása. Farkas István : Ezt nevezik fajvódelemnek ! Drozdy Győző : Visszahozták a jobbágyságot ! Cserti József: A földmunkások mind keresztények ! A magam részéről elismerem, hogy ezt a bajt törvénnyel gyógyítani nem lehet. Kizárt dolog, hogy törvénnyel meg lehessen gyógyítani. (Mozgás.) Ha előveszek a gazdaság köréből egy ágat, pl. a szőlőművelést, azt látom, hogy azokat a munkabéreket, amelyeket ott megállapítottak, a szőlőművelés tényleg nem birja el, egy másik ág pedig elbírja. Elismerem tehát, hogy törvényjavaslat ezen a téren egyetemes orvoslást nem hozhat, de a.gyökeres orvoslás az volna, ha a földreformot már megoldották volna. (Helyeslés balfelöl.) Drozdy Győző: Soká íródik az a novella! Dénes István : Regény lesz belőle, mire készen lesz ! Cserti József : A tiszta helyzet az, hogy ott áll az óriási munkástömeg és nincs iránta kereslet, tehát nincs értéke. Mihelyt a természetes, az egészséges munkásviszonyok folytán kereslet lesz a munkás után, ugy bizonyára meg lesz a munkásnak a maga értéke és meg is fogja kapni a maga díját és tisztességes napszámát. Addig, amig ott áll ez az óriási munkástömeg és nem tudják foglalkoztatni, nincs értéke. Másképen nem tudjuk ezt az óriási tömeget levezetni, csak a földreformmal, amelynek bizony már régen megvalósulva kellene lennie. Dénes István: Hol vagyunk még ettől? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Legyen nyugodt! Amit megigórtem, mindig el is hoztam! Dénes István : Kezd gyógyulni a novella ! A kommünikék megjelentek ! A negyedik hónapban ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Még ebben a hónapban ! Drozdy Győző: Titkos drámaírók, novellaköltők! Iróasztalfióknak írnak 1 :
