Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-116
A- nemzetgyűlés 116. ülése 1923. évi március hó 23-án, pénteken. 155 Rassay Károly: Az országtól magától! Nagy Emil : Viszont azt vallom, hogy maga a nemzetgyűlés plénuma ugyancsak nem alkalmas arra, hogy egy ilyen szakkérdést mi megnyugvással elbírálhassunk. (Zaj a baloldalon.) Propper Sándor : Hát ki alkalmas ? Pikler Emil : Akkor miért van a nemzetgyűlés ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Menjünk haza.) Nagy Emil : Hanem csak akkor vezet a tanácskozásunk sikerre, ha a nemzetgyűlésnek olyan valamely szakbizottsága foglalkozik ezzel a kérdéssel, mely megfelelő szakembereket vonhat be. Ennek folytán, teljesen átgondolva a helyzetet, kénytelen vagyok az igen t. elnök ur napirendi indítványa mellett állást foglalni. Inkább arra kérem t. képviselőtársaimat, méltóztassék felhasználni ki-ki a húsvéti szünidőt és készüljön el arra a bizottsági munkára, amelyet szerintem feltétlenül el kell rendelni és le kell folytatni, ha az országot meg akarjuk nyugtatni afelől, hogy viszonyainkon változtatni kívánunk. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Farkas István: Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Nem osztozhatom az előttem szólott Nagy Emil képviselőtársam felfogásában, mert hiszen egészen lehetetlen és képtelen állapot az, hogy alkotmányos rendszer mellett, amikor a nemzetgyűlés együtt van, a nemzetgyűlés ne tárgyalhasson olyan kérdést, amely legelső sorban a legnagyobb fontossággal bir. Györki Imre: Vitális! Farkas István : Hiszen lehetetlenség és képtelenség például az az állapot is, hogy, amint méltóztatott említeni, különböző tanácsok vannak itt, (ügy van! a szélsobalololdalon.) amelyek az ország pénzügyi viszonyairól jobban vannak informálva, ellenben maga a nemzetgyűlés ezekről informálva nincs. Itt ezek a problémák olyan vonatkozásban, mint ahogyan például a Pénzügyi Tanácsban szóba kerülnek, nem kerülhetnek szóba, holott elsősorban ide tartoznának a nemzetgyűlés elé. Szabó Sándor : Nem kell annyit interpellálni ! Farkas István : Kérem, nem interpellációról van szó ! A kormány egész sorát teszi és hajtja végre azoknak az intézkedéseknek, amelyek a közgazdasági életet befolyásolják és amelyeket a kormány bizonyos egyoldalú szempontból csinál és hajt végre, nem véve figyelembe azokat a következményeket, amelyek ennek velejárói. így állunk a drágaság kérdésével, amely olyan rohamosan megindult, noha az volt a szempont, hogy a kivitelt azért keli elősegíteni, hogy a pénzünk értékét fentartsák, . . . Rassay Károly: Ez bukott meg! Farkas István :... a valutánk erejét emeljék. A vége az, hogy leszáll a pénzünk értéke ós a drágaság olyan tempóban, olyan rohamosan emelkedik, hogy a következményei kiszámíthatatlanok. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : 20.000 korona a buzq ára!) Szeder Ferenc : És 300 korona a napszám ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! A drágaság oly rettenetesen nő, hogy ma már 2000 korona egy kilo zsír ! Méltóztassék ezt figyelembe venni, ma korán reggel kicsinyben 2000 korona egy kiló zsír! Mit jelent ez a városi lakosság számára?! 200—250 korona egy kilő kenyér ugyanakkor, amikor a munkásokat kizárják azért, mert 5—10%-os bórjavitást akarnak elérni. Ez lehetetlen, képtelen állapot. Olyan rendkívüli időket élünk, hogy a kormánynak bele kellene avatkoznia a dolgokba. Nem fordult elő például sem a háború előtt, sem a háború alatt az, ami ennél a mostani kizárásnál előfordult. Itt olyan természetű kizárás történt, amelynek munkaadói szempontból sincs semmi erkölcsi létjogosultsága, mert tisztán egy messzebbmenő cél vezette a nagytőkét, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) az a cél, hogy letörje azt a munkaidőt, amely évtizedeken keresztül kialakult, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és megtörjön egy olyan nagy munkásréteget, amely ennek az országnak a legproduktivabb rétege. Ez a nagytőke most nélkülözni tudja a munkát, azért, mert a pénzét más utón jól tudja kamatoztatni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Börzespekuláeióba fektetik !) Es azt látjuk, hogy a kormány ezen a téren nem tesz semmi intézkedést. Mert amit a kereskedelemügyi minister ur ezen a téren tett, az csak látszatintézkedés. Háromszázezer ember hetek óta kenyér nélkül van ugyanakkor, amikor azt láttuk, hogy ugy a háború alatt, mint a háború előtti időkben is ilyen nagy harcoknál a kormány legalább az erkölcsi súlyát vetette latba, hogy a kiegyenlítődést létrehozza. Ebben az esetben nem látjuk ezt, hanem tisztán arra az egyoldalú, és — hogy ugy mondjam — helytelen közgazdasági politikára, amelyet a kormány követ, épitik fel a kapitalisták, épiti fel a nagytőke azt a politikáját, amelyet folytat. Kétségtelenül előáll tehát annak a szüksége, hogy itt ezek a gazdasági kérdések megvitathassanak. Hiszen egy lehetetlen állapot, egy képtelen szociális helyzet fog kialakulni, amelynek következményeit senki sem tudja, ha a kormány nem avatkozik abba bele. Propper Sándor: A feltámadás ünnepén hetvenezer keresztény család nem eszik kenyeret sem. (Zaj.) Farkas István : Fontos tehát, hogy ezek a kérdések megvitattassanak. Mi nem azt mondjuk, hogy ez már holnap történjék meg, hanem kedden, f. hó 27-ón. Ezért elfogadom Szakács Andor képviselőtársam javaslatát, mert ez azt a célt akarja elérni, amelyet én is akarok. Van ideje a kormánynak 27-éig előkészíteni az összes gazdasági és szociális problémákra vonatkozó
