Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-116
r Á nemzetgyűlés 116. ülése Ï923, ülésre a nemzetgyűlés ezeket a kérdéseket tűzze ki általános megvitatásra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Talán ilyen értelemben szabad lesz néhány szóval befejezni indokolásomat. Itt van — amint emlitém — a munkáskizárások ügye. Amikor többtermelésről beszélünk, amikor a nemzeti munkának fellendítését valamennyien kívánatosnak tartjuk, akkor valóban keserű azt látni, hogy a kereskedelmi kormányzat s az egész kormány összetett kezekkel nézi, hogy itt Budapesten, az ország fővárosában, épen olyan ipari termelésnek a térületén, melynek reális alapjai vannak mai gazdasági viszonyaink között is — értem a nehézipart — a magyar munkásságnak szine-java hosszú hetek óta, már egy hónapja . . . Várnai Dániel: A Kende Tódorok bosszúállása miatt! Szakács Andor : ... a munkaadók kizárása folytán — tehát nem a munkások sztrájkmozgalma következtében, hanem a munkaadók kizárása folytán — eltávozott a műhelyektől, nem dolgozik és igy egyrészt maga szenvedi ennek súlyos következményeit, másrészt az ország termelő munkájában is nagy szakadék áll be. (Ugy van! Zaj a szélsőbaloldalon.) Szeder Ferenc: A kizárok közül egy sincs Zalaegerszegen, de a sztrájkoló munkás oda kerül! (Zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek! Szakács Andor : Ha van tárgy, amelyet kiszakitv nemzetgyűlés munkarendjéből, ki kell tűzni tárgyalásra, akkor szerény véleményem szerint a munkáskizárás ügye ilyen nagy nemzeti kérdés. (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Azok a hirek, hogy talán egyes munkáscsoportok az internacionalét énekelték . . . (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem igaz! Nem énekélték!) Szeder Ferenc: Ismerem a hivatalos hazugságokat. Bessenyey Zenó : Én magam hallottam, hogy énekelték az Erzsébet-köruton. Szeder Ferenc : A marseillaise-t igen, de az internacionalét nem. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szakács Andor : ... ez oly mellékes momentum annál a nagy nemzeti érdeknél, amely a munka ujabb megindítását kívánja, hogy ez senkit nem szabad, hogy befolyásoljon a kérdés tárgyilagos megítélésénél. Beck Lajos : Termelni, ez a fő ! Szakács Andor: A kereskedelemügyi kormány egy-két gyenge kísérletet tett, hogy ezt a kérdést valamiképen összeegyeztethesse a munkaadók és munkások között. Csakhogy az emberben az az impresszió támad, hogy maga a kereskedelmi kormány is bizonyos elfogultsággal kezeli ezt a kérdést, mintha egyetértene a nagytőkének azzal az intenciójával, hogy ebből az alkalomból a munkásmozgalomra nagy csapást mórjen s hogy azt letörje. (Ugy évi március hó 23-án, pénteken. 153 van! a szélsobaloldalon) A kereskedelmi kormánynak nem szabad az egyik érdekelt féllel szemben ilyen elfogultságot mutatnia; a kereskedelmi kormánynak kötelessége, hogy ilyen súlyos kérdésbe belevesse tekintélyének egész súlyát, de nem abban az irányban, hogy a munkásokat olyan bér mellett való munkaszolgáltatásra kapacitálja, amely mellett nyilvánvaló, hogy megélni nem képesek, hanem abban az irányban, hogy a vele ezer szállal összefüggésben levő nagytőke-érdekeltségeket kapacitálja a nagyobb áldozatkészségre. ( Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Pikler Emil: Kosztba adják a pénzeket, azért nem akarnak dolgoztatni. (Zaj.) Szeder Ferenc : Sohasem volt a kormány annyira kapitalista, mint most! Pikler Emil: Ugy látszik, a Hoithy-akció pénzét is kosztba adják. (Mozgás jobbfélől) Szakács Andor : Itt van azután a mezőgazdasági termelésnek nagy válsága. Hiszen valamennyien tudjuk, hogy a mezőgazdasági hitel Magyarországon teljesen megszűnt. A legjobban szituált tehermentes földbirtokosok, akiknek a gazdasági üzemük folytatásához volna szükségük egy kis hitelre, nem képesek bármily áldozattal még azoktól a pénzintézetektől sem hitelt kapni, amelyeknek legfőbb hivatása épen ennek a hitelszükségletnek ellátása volna. Erről valamennyien számtalan példát tudnánk felhozni. Ha ez igy folytatódik, akkor ebből a mezőgazdaságra is válságos helyzet következik. Itt van azután a kosztpénzüzlet (Ugy van ! balfélől.) Nem tudjuk, hogy mit szándékozik tenni a kormány ebben a tekintetben. Propper Sándor: Gazdasági pestis! Barthos Andor: Meg fogják adóztatni. Szakács Andor: Hírlapi cikkekből értesülünk róla, hogy vannak a kormánynak szándékai. , Szilágyi Lajos : Állítólag a pártértekezleten is nyilatkozott erről. (Zaj balfélől) Szakács Andor: Talán az egységes párti értekezleten szükségesnek tartotta a kormány, hogy a nemzetgyűlés egyik részét tájékoztassa. (Zaj balfélől.) Az alkotmányos életben azonban az ilyen pártoknak adott felvilágosítások nem érnek fel azzal, amiről a törvényhozó testület maga értesül, amit nem egy párt, hanem maga a törvényhozó testület vitat meg és szankcionál. Szilágyi Lajos: Annyi, mint semmi! Szakács Andor: Ezeket a kérdéseket mind szükségesnek tartom a nemzetgyűlés napirendjére tűzetni. Az én napirendi indítványommal szemben azt hozhatná fel valaki, hogy az ilyen kérdéseknek a nemzetgyűlésben való megvitatása semmi haszonnal, semmiféle gyakorlati céllal nem jár. Ezzel szemben legyen szabad két legutóbbi példára hivatkoznom. Legutóbb kőt é égető kérdés került a nemzetgyűlés elé, mindkettő interpelláció alakjában.
