Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-115
r A nemzetgyűlés 115. ülése 1923, végeredményben a földmivelésügyi ministerium döntsön panasza tárgyában, mint azt, bogy a királyi bíróság döntsön. Tapasztalatból mondhatom ezeket a dolgokat és ezért határoztam el magamat arra, hogy ebben a formában nyújtom be a törvényjavaslatot. Azt hiszem, ez a törvényjavaslat orvosolni fogja az eddig felmerült panaszokat és megfelelő lesz annak a célnak az elérésére, hogy mindenki, akinek munkásügyekből kifolyólag panasza van, megtalálja az igazságot, megtalálja ügyének gyors elintézését, amint az a lehetőségeknek és az igazságnak leginkább megfelel. Nekem ez a meggyőződésem és ebből kifolyólag kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés és tafs a jobboldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Dénes István : Személyes kérdésben kérek szót ! Elnök : A szó a képviselő urat megilleti! Dénes István : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az igen t. földmivelésügyi minister ur egy jegyzőkönyvre hivatkozva azt állitotta itt a nemzetgyűlésben, hogy én szerkesztettem egy beadványt a Weisz Manfréd-uradalomra vonatkozólag Derekegyház község földmunkásainak érdekében, mely kérvényben túllőttem a célonés a melybe valótlan adatokat vettem fel. Ebből a földmivelésügyi minister ur azt a következtetést vonta le, bár jóindulatulag, hogy én izgatok s azt mondta, hogy nem tartja alkalmasnak az időt arra, hogy ilyen módon izgassam a földigénylőket és a földmunkásságot, (ügy is van ! jobb felől.) Amennyiben megfelel a valóságnak az, hogy izgató tartalmú kérvényt irtam, ugy tökéletesen aláirom a földmivelésügyi minister ur szavait, de amennyiben bármilyen tartalmú beadványt adtam be akármelyik ministeriumhoz, azt állom, annak minden szava igaz s a legigazabb pedig minden sora annak a beadványomnak, amely a Weisz Manfréd-féle uradalomra vonatkozik. Igen furcsa szinben állnék itt a t. Nemzetgyűlés előtt, ha a legkisebb valótlanságot is állitottam volna. Nemrég volt- alkalmam a nemzetgyűlés szine előtt igazolni, hogy a Weisz Manfréd-féle uradalomból 69 magyar cseléd-családot dobtak M cserélés címén, azért, mert földet merészeltek igényelni. Alkalmam volt betekinteni az aktákba, ott voltam a helyszinén, magától Szegvár község elöljáróságától, a község vezető embereitől, tehát komoly, szavahihető és hivatalos egyénektől tudom közvetlenül, hogy ennek a 69 kidobott magyar családnak minden szava igaz. A nemzetgyűlésnek fel kellett volna ezen háborodnia és teljes elégtételt kellett volna szolgáltatnia a kidobott magyar családoknak, ehelyett azonban idejön a földmivelésügyi minister ur és olyan módon aposztrofál engem, mintha izgatnám a földmunkásságot, jóllehet kérvényemnek minden sorát, amelyet megirtam, maguktól a derekegyházi földmunkásoktól kaptam és sem többet sem kevesebbet nem irtam. mint amennyit ők mondtak. Annak a kérvénynek^ amit a derekegyháziak évi március hó 22-én 3 csütörtökön. 123 nekem átadtak, hogy adjam be a földmivelésügyi ministerhez, minden sora igaz, rögtön be is bizonyítom, nem kell miatta Derekegyházára menni, Bebizonyítom, hogy a magyar királyi földmivelésügyi ministerium felügyelete alatt álló mezőhegy esi uradalom is ugyanazon a módon jár el a földmunkássággal szemben, mint a derekegyházi Weisz Manfréd-féle uradalom. (Mozgás jobb felől.) Azt mondja a minister ur, hogy én azt irtam volna, hogy az uradalom szerződésben kényszeriti a földmunkásságot, hogy alacsony, olcsó uzsora napszámbérekért dolgozzék. Ezt állom, ez igy is van és pedig nemcsak a Weisz Manfréd-uradalomban, hanem a mezőhegyesi uradalomban is, amely a magyar kormány felügyelete alatt áll. (Egy hang jobbfelöl : Nem igaz !) Itt van a szerződés, az irás beszél, nem pedig a beszéd, (olvassa) : »Szerződés a mezőhegyesi birtokon 1923. évre. Aratás, hordás és cséplés : 12-én 1 szekér szalma, katasztrális holdanként 75 kg biztositás, napszám április, május és június hóra elsőosztályu munkás kap 200 koronát. . .« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : És ellátást ! Halász Móric : Hát az ellátás az semmi ? Dénes István : Megfogják a földmunkásokat azon a címen, hogy adnak nekik aratást és arra kényszeritik, bogy éhbérért dolgozzanak. Ez az igazság, ezt nem lehet letagadni ! Halász Móric: Nem éhbérért dolgoznak! Ezt igy nem lehet beállítani ! Dénes István : Tovább olvasom a szerződést . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Dénes István : Türelmet kérek ! Méltóztassanak nyugalommal lenni, módjuk lesz ezt kontrolálni (olvassa): »Másodosztályú munkások napszámbére 160 korona ezekre a hónapokra július és augusztus hónapra az elsőosztályu munkás bére 300 korona, másodosztályú munkás bére 200 korona«. (Fel kiáltások jobb felől: Melyik évben volt ez?) Az 1923. évre. (Zaj. Egy hang a szélsőbaloldalon : Egy kiló. kenyér ára !) Engedelmet kérek, az igen t. minister urnák módjában lesz ezt kontrolálni és azt hiszem, azt a vádat amelyet, bár burkoltan, ellenein emelt, visszavonni (olvassa) : »A többi hónapokra, mint az első három hónapra, vagyis az elsőosztályu munkás kap 200 koronát, a másodosztályú munkás 160 koronát. Könyves Lajos: Kap élelmet? Dénes István : Ellátás nélkül kapják ezt ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez nem áll! Ez nem igaz! (Zaj.) Propper Sándor : Hosszabb ez a jobbágy korszaknál ! Halász Móric : Ugyan ! De nem áll az egész dolog! Hiáb.i lármázik Propper ur, mégsem igaz ! (Zaj.) Drozdy Győző : Osszák fel az egész birI tokot!
