Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-113
6 r A nemzetgyűlés 113. ülése 1923. évi március hó 20-án, kedden. vártam volna ezt a földmivelésügyi minister úrtól, annyival inkább, mert feltételezem róla, hogy ő is látja ezeket a bajokat, és tudja, hogy milyen nagymértékben befolyásolja a mezőgazdasági munkásság és cselédség egészségügyi állapotát a mai rettenetes lakásnyomoruság. Sajnálattal nélkülözöm tehát az erre vonatkozó kötelező kijelentéseket, mivel azonban ez a törvényjavaslat a már meglévő munkáslakásokat meg akarja tartani a tulajdonosok kezében, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom (Helyeslés a hal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Előre kijelentem, hogy én is abban a helyzetben vagyok, hogy a törvényjavaslatot és annak indokolását egészében elfogadom. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az a hiány, amely a munkáslakások építése tekintetében fennállott, oly nagy, — hiszen mindössze 6000 és egynéhány munkásházat produkáltak eddig — hogy ezen a téren szociális szempontból igen-igen nagy mulasztások terhelik az eddigi kormányokat. Tagadhatatlan, hogy a munkáslakások nagy hiánya némiképen visszahat a budapesti lakásviszonyokra is, mert számtalan vidékről azért kénytelenek a munkások eljönni és gyárakban vagy pedig más foglalkozási ágakban elhelyezkedni itt Budapesten, mert a falvakban sem tudnak lakást kapni. Ma Magyarországon egyetlenegy probléma sincs oly égetően fontos és sürgősen megoldásra váró, mint a lakásprobléma és a lakásviszonyok rendezése, és ha keressük a lakásmizéria okait, rá kell mutatnunk arra, hogy a munkáslakásokat illetőleg igenis a nagybirtokosoknak volna elsősorban kötelességük a munkáslakásakciót befejezésre juttatni, amire törvény és rendelet is kötelezi őket, amit azonban megtenni a háború alatt elmulasztottak. Ezenkívül a kormánynak mindjárt az ellenforradalom győzelme után kötelessége lett volna kötelezni a budapesti nagytőkéseket és a többszörös háztulajdonosokat is, hogy legalább egy családi házat épitsenek maguknak, ami által a rossz lakásviszonyok némiképen szintén megjavulhattak volna. A nagy üzemeknek, a nagy gyári vállalatoknak, a nagybankoknak is kötelességük volna lakásépítéseket foganatosítani elsősorban a tisztviselők részére, azután pedig azoknak a munkásoknak is, akik a gyári vállalatokban foglalkozást találnak. Ha ez a három tényező, a nagybirtokosok, a nagytőkések, a bankok, a nagyipari üzemek ezt a kötelességet teljesítenék, akkor természetes dolog, hogy rögtön érződnék a hatása annak, hogy a lakosság lakáshoz jut és a munkásság is megkapja szükséges lakását. Az a kép, amelyet előttem szólott Szeder Ferenc t. képviselőtársam festett a lakásokról —- egészen hü és igazságos képet festett az előadó ur is, amikor rámutatott arra, hogy milyen nyomorban, ablaktalan odúkban kénytelen sínylődni a magyar munkásság — teljesen igaz, teljesen reális kép. Halász Móric: Nem teljesen igaz, csak részben ! Kiss Menyhért: Egészen igaz! Dénes István : Teljesen, sőt a teljesnél teljesebben igaz ! Halász Móric : Nem igaz, gyere hozzám és győződjél meg! Dénes István: Tisztelet a kivételnek! Kiss Menyhért : Nagyon helyes, hogy Halász t. képviselőtársam közbeszól és nem akarja általánosítani ezt a szabályt. Mi sem mondjuk általában azt, hogy mindegyik nagybirtokos elhanyagolja kötelességét és hogy valamennyi munkáslakás ablaktalan, vizes ós összeomlás előtt áll. Nagyon jól tudjuk, hogy vannak munkáslakások, amelyek a modern higiénének megfelelően vannak felépítve, amelyek lakhatók és emberileg használhatók, határozottan hangsúlyoznom kell azonban, hogy,nagyon kevés az ilyen munkáslakások száma. En magam több nagybirtokon voltam, végigmentem ezeken a munkáslakásokon és bizony nagyon sok helyen nagyon sok kívánnivalót tapasztal az ember. Igaz, hogy vannak jól kiépített munkáslakások, szükséges azonban, hogy ezt a kívánságot állandóan felszínen tartsuk és állandóan rámutassunk erre a szükségre, hogy annál inkább, annál több kedvvel és annál nagyobb kötelessógtudással igyekezzenek megfelelni ennek. Ez a törvényjavaslat tulajdonképen nagyon keveset tartalmaz és igen kevéssé van hivatva arra, hogy a munkáslakások kérdését megoldja. Kénytelen vagyok ugyanazt a kifejezést használni, amelyet a múlt alkalommal mondottam, amikor egy hasonló törvénytervezetet tárgyaltunk : ezek olyan pilula-intézkedések, olyan tiszavirágéletü aktusok a törvényhozás részéről, amelyek tulajdonképen nem is volnának egészen méltók a nemzetgyűléshez abból a szempontból, mert egy alkotmányozó nemzetgyűlésnek kardinális, nagy kérdésekkel kellene foglalkoznia, (Ugy van! Ugy van! bal felől.) nem pedig ilyen apró szociális törvényjavaslatok tárgyalásával, amelyek nem mások, mint régi kormányok bűnei és mulasztásai. Ezekre kell most elfecsérelnünk az időt, ahelyett, hogy kardinális, az ország jövője érdekében nagyjelentőségű törvényeket hoznánk. De hogyha már a múlt bűneit és mulasztásait ilyen kicsiny, hézagpótló, apró törvényes intézkedésekkel kell helyrepótolnunk, természetes dolog, hogy ennek mi nem gördítünk akadályokat az útjába, és természetes dolog, hogy azt akarjuk, hogy ezek minél előbb tető alá kerüljenek. Mégis kívánatosnak és szükségesnek tartottam volna, hogyha már valami törvényt hozunk, akkor ez a javaslat számokat és statisztikai adatokat közölne arról, hogyan tervezi évrőlévre a munkáslakások kiépítését, mit lehet várni a jövő évben és mit lehet yárni a következő
